Nehéz feladat a kolbász fővárosában, a Csabai Kolbászfesztivál előtt néhány héttel egy húsrajongónak a vegetarianizmusról sztoriznia. Azonban a vegetarianizmus világnapján, a behir.hu napi rovatában kötelező. A világszerte elterjed táplálkozási gyakorlat – mely a húsmentes és természetes táplálkozásra épül – története évezredekre nyúlik vissza. Ezen kívül egy kiterjedt eszmerendszer vagy világnézet, mely kissé erőltetetten, de összekapcsolható a környezetvédelemmel, továbbá az állatvédelemmel és az állatjogi mozgalommal is. Ismerjük meg a fogalmat, a filozófiáját és a történetét. Tartsanak velünk!
A világnap
A vegetarianizmus napját 1977 óta tartják meg, az Észak-amerikai Vegetariánusok Szövetségének kezdeményezésére. 1978 óta, a Vegetariánusok Világszervezete jóváhagyás alapján világszerte megünneplik, a vegetarianizmushoz társuló életöröm és együttérzés, valamint az élet támogatásának a népszerűsítése céljából.
A vegetarianizmus filozófiája
A vegetarianizmus a nevéből eredően az a táplálkozási gyakorlat, melynek követője bármilyen állat megölésével elkészített táplálék elfogyasztását elveti. Több formában létezik, aszerint, hogy a húson kívül mely ételek fogyasztása tilos. Vannak, akik elutasítják a tejet és a tej termékeket vagy a tojást. A szigorúbb vegán táplálkozás semmilyen állati eredetű ételt nem enged meg. A nyers-evők emellett még főtt vagy sült ételeket sem esznek.
A vegetáriánusok számára azonban nemcsak táplálkozási gyakorlat, hanem egy kiterjedt eszmerendszer és világnézet, melyet az a fő törekvés jellemez, hogy az ember a lehetőségeihez mérten minél kevesebb állatnak okozzon szenvedést, különös tekintettel a tudatos, fejlett idegrendszerrel rendelkező állatokra.
1977 óta tartják meg a Vegetarianizmus Világnapját (forrás: orszagkep.hu)
A vegetarianizmus világnézete a modern társadalmakban a reformtáplálkozási irányzatok egyike, így követői rendszerint nagy hangsúlyt fektetnek az egészség tudatos megőrzésére. Emellett a hústermelés ökológiai költségessége, illetve a nagyipari előállításhoz társuló jelentős környezetterhelés és környezetszennyezés következtében kapcsolatban áll a környezet védelmével; az állatok életminőségének, leölésének és tárgyként való kezelésének, etikai aggályai miatt pedig szorosan összefonódik az állatvédelemmel és az állatjogi mozgalommal is.
A vegetarianizmus története
Az emberiség írott történelemből, leginkább a vallások és különféle közösségek tanításaiból tudhatjuk, hogy a vegetarianizmus létező gyakorlat volt. Ismeretes, hogy az időszámításunk előtt 3-4 ezer évvel ezelőtt az ókori Egyiptom papjai nem fogyasztottak húst.
Tudni kell, hogy szinte minden vallás ad rendeléseket a táplálkozással kapcsolatban, a húsevést többnyire mellőzendőnek írják.
Európába valószínűleg Ázsiából terjedt el buddhistáktól, brahminoktól, hinduistáktól, jógiktól. A vegetáriánus tanok kialakulásában nagy szerepet játszottak az ókor görög filozófusai, orvosai: Platón, Püthagorasz, Socrates vagy Hippokratész.
A vegetáriánus táplálkozás mindennapi jelenség volt az ókorban és a középkorban a keresztény aszkétáknál, zarándokoknál, remetéknél. Európában különösen a reneszánsz korban erősödött az érdeklődés a vegetarianizmus iránt, ami nagymértékben Rousseaunak köszönhető.
Az első, modern kori Vegetáriánus Társaság 1847-ben Angliában alakult meg. Amerikában 1850-ben, Németországban 1867-ben alakultak meg ugyanezen táplálkozási irányzattal foglalkozó társaságok. 1908-ban Drezdából indult a Nemzetközi Vegetáriánus Szervezet, az angliai Leicesterből 1944-ben a Vegánok Társasága, 1985-ben pedig Brüsszelből az Európai Vegetáriánus Szervezet. Kimagasló történelmi személyek is, így Pitagorasz, Platón, George Bernard Shaw, Mahatma Gandhi, Albert Einstein, Leonardo da Vinci, Lev Tolsztoj vegetáriánus vagy vegán életmódot folytattak.
1944-ben Elsie Shrigley és Donald Watson, akik az Egyesült Királyság Vegetáriánus Társaságának tagjai voltak, úgy érezték, hogy meg kell különböztetniük magukat "a többi vegetáriánustól", ugyanis ők elutasítottak olyan állati eredetű anyagokat, amilyeneket a többiek nem, vagyis a tojást, a tejet és tejtermékeket és a mézet. Magukat vegán szóval illették, és ez hamarosan elterjedt a köztudatban is, mint azon emberek jellemzője, akik táplálkozásukból elutasítanak mindenféle állati eredetű anyagot.
A vegetarianizmus hazai története
A vegetarianizmus magyarországi története három nagyobb részre oszlik. Az első időszak a szocializmust megelőző mintegy 70 esztendő, melyet nagy aktivitás és a kezdetek lelkesedése jellemez.
A hivatalos történet 1883-ban vette kezdetét a Magyarországi Vegetárius Társaság megalakulásával. Célja a táplálkozáson és az életmódon keresztül az ember egészségének fenntartása és növelése, valamint az 1911-ben Budapesten megnyílt Reformvegetárius étterem működtetése. A szervezet folyamatosan delegált küldötteket a nemzetközi vegetáriánus konferenciákra is.
Azonban a szocialista etika nem tűrte a civil szervezeteket sem, így a szocialista normáktól „elhajló” vegetarianizmus és az ezt képviselő szervezet is a hatalomátvételtől számított folyamatos elsorvadást és elsorvasztást követően 1951-ben, belügyminiszteri rendeletre került feketelistára és süllyesztőbe.
A második időszak az 1980-as évek második felétől, a szocialista rendszer hanyatlásától kezdődik, ekkor a vegetarianizmus is kezdett feléledni tetszhalálából.
A '80-as években már beszerezhető volt az akkor különleges reformtápláléknak számító szója. Ebben az időszakban kezdett kibontakozni a reformtáplálkozással és természetes életmóddal foglalkozó irányzat, melynek kiemelkedő műve az 1985-ben kiadott, Oláh Andor által publikált, több kiadást megélt Reformkonyha. Az Oláh házaspár művelt, érzékeny és tevékeny életet folytatott. A természetes életmód élésének, kutatásának, propagálásának szentelték életüket. Oláh Andor orvosként sok természetes gyógymódot is alkalmazott és javasolt pácienseinek.
Kállai Klára gyógynövényekkel, tájjellegű szokások gyűjtésével, néprajzi adatok feldolgozásával foglalkozott. Miként a legtöbb sztori, így a vegetarianizmus történet is tartalmaz Békés megyei szálat, ugyanis a korszakalkotó házaspár hosszú ideig Békéscsabán és Dobozon élt és dolgozott.
A másik fontos személy Schirilla György, aki szervi betegként született, életét vegetáriánus átállással és sportszeretetével lett élhető. Az ő nevét mindenki ismerte a Duna és Tisza téli átúszásairól. Több könyvet is publikált, melyeknek alapja saját vegetarianizmusa és ebből felépített tapasztalatai.
A hazai történet harmadik szakasza az 1990-es évek elején kezdődik, amikor a korábbi tiltás miatt valóságos ezoterikus őrület és természetgyógyász láz alakult ki hazánkban. A változás magával hozta a törvényi szabályozás szükségességét.
Az addig megtűrt természetgyógyászat, vegetarianizmus, reforméletmód és ezotéria ettől az időponttól divattá, jövedelmező üzletté és gazdasági erővé nőtte ki magát.
Zárszó
Vallási, filozófiai és ökológiai szempontokon túl egészségügyi megfontolásból is egyre több követője van a vegetáriánus táplálkozásnak.
A Földön ma Indiában él a legtöbb vegetáriánus, ott a lakosság 30 százaléka nem eszik húst. Magyarországon ez az arány 4-5 százalék.
Isten éltesse a tudatos táplálkozás híveit!
