Mai időutazásunk főszereplője egy albán nemzetiségű, római katolikus apáca, aki Kalkutta szegényei között végzett áldozatos munkájával az egész emberiség elismerését kivívta. Életében a számos magas rangú elismerés mellett Nobel-békedíjjal is kitüntették. Halála után pedig boldoggá, majd két évvel ezelőtt szentté avatták. Most az is megismerheti életét és munkásságát, aki eddig legfeljebb Rácz Zsuzsa Állítsátok meg Terézanyut! című könyvét vagy az abból készült filmet látta.
Teréz anya Agnes Gonxha Bojaxhiu néven napra pontosan 108 éve, 1910. augusztus 26-án született Üsküb, ma Szkopje városában, ami akkor az Oszmán Birodalom része volt. Édesapja, Nikollë Bojaxhiu sikeres albán építési vállalkozó volt, édesanyja, Dranafile Bojaxhiu a háztartást vezette.
Ágnesnek még két idősebb testvére volt. A szülők Koszovó déli részéről költöztek Szkopjébe, és az albán többséggel ellentétben, a muszlim környezet dacára katolikus vallásúak voltak.
Ágnes 9 éves volt, amikor édesapja váratlanul meghalt, ettől kezdve az anya kézimunka-üzletükből tartotta fenn magát és három gyermekét. A súlyos megpróbáltatás még jobban összeforrasztotta a családot.
Ágnes állami iskolába járt, de tagja lett a Mária Kongregációnak.
Édesanyja tevékeny szerepet töltött be az egyházközség életében, mindig igyekezett segíteni a szegényeken, és gyermekeit is ebben a szellemben nevelte.
A rendben értesültek a kalkuttai missziós tevékenységről. A beszámolók hallatán a fiatal Ágnes önként jelentkezett a bengáliai misszióba.
„Nagy dolgokat tenni nem tudunk, csak kicsiket, nagy szeretettel.”
Ágnes 1928-ban, áldozócsütörtökön határozta el, hogy szerzetesként Istennek szenteli életét. Iskolatársnőjével együtt felvételét kérte az angolkisasszonyok írországi anyaházába, amely a Loretói Miasszonyunk nevét viselte. Hamarosan Indiába küldték, itt tett szerzetesi fogadalmat 1931. május 25-én. A Teréz nevet az 1925-ben szentté avatott Lisieux-i Kis Szent Teréz iránt érzett tiszteletből választotta.
Teréz anya 1929 és 1948 között földrajzot tanított a kalkuttai Szent Mária Iskolában, néhány évig az intézmény igazgatónője volt. 1946. szeptember 10-én vonattal indult Dardzsilingbe, lelkigyakorlatra. A vonaton utazva testközelből érezte a nyomort, a kasztrendszer hátrányait, ekkor hallotta meg a jézusi hívást, hogy a legszegényebbek között szolgálja őt, ezért elbocsátását kérte rendjéből. Ez volt Teréz anya életében a „sugallat napja”.
Alázatosan és engedelmesen az engedélyek megérkezése után 1948-ban elhagyta a kolostort és Kalkutta nyomornegyedébe költözött.
„Ha mindenki tisztára seperné a maga portáját, az egész világ tiszta lenne.”
(forrás: northfoto.com)
Kitanulta az ápolónői munkát, s az indiai szegények kék csíkkal ellátott fehér száriját viselve a kalkuttai utcák hajléktalanjait, gyermekeit kezdte istápolni, tanítani. 1950-ben megalapította a Szeretet Misszionáriusai római katolikus rendet. 1953-tól már indiai állampolgárként hozta létre otthonait az elhagyott gyermekeknek, kórházat a súlyos betegeknek, menedékhelyet a haldokló nyomorgóknak és nélkülözőknek, otthont a leprásoknak. A rend hivatása Teréz anya szavaival: “hogy segítse az éhes, ruhátlan, hajléktalan, béna, vak, leprás embereket, az olyanokat, akik nemkívánatosak, szeretetlenek, kitaszítottak a társadalomból és mindenki elkerüli őket”.
Útját egyre többen akarták követni, VI. Pál pápa 1965-ben hagyta jóvá a Szeretet Misszionáriusai Kongregációt. Ennek tagjai nem dolgozhatnak a gazdagokért és nem fogadhatnak el fizetséget, minden anyagi bevételük adományból származik.
„A béke egy mosollyal kezdődik.”
Teréz anya tevékenységét az egész világon elismerték, rengeteg más díj és kitüntetés mellett 1979-ben megkapta a Nobel-békedíjat is. Kérésére nem tartották meg az ilyenkor szokásos bankettet, az erre szánt összeget az éhezők kapták. Teréz anya ugyanis elveihez hűen visszautasította, hogy a ceremóniát záró bankett finomabbnál finomabb ételeiből fogyasszon: „Nem tudnék venni belőle, és nyugodt lelkiismerettel megenni, amikor testvéreim közül annyian halnak éhen. Nekem egy darabka kenyér és egy pohár víz elegendő.”
„Mosolyogjatok egymásra, a férjetekre, a feleségetekre, gyermekeitekre, válogatás nélkül minden embertársatokra – s ez segít majd, hogy kibontakoztassátok egymás iránti szereteteteket.”
Motherteresa.org
Teréz anya 1997. szeptember 5-én halt meg Kalkuttában.
Az indiai állam rendezte búcsúztatásán egymillió ember vett részt.
Életfilozófiája a legkülönbözőbb vallási felekezetek körében talált követőkre.
Halálakor irgalmas rendje a világ 123 országában 610 missziót működtetett, ahol több mint 4000 apáca és több mint 100 000 önkéntes ápoló dolgozott.
Már halála után két héttel felállították szobrát rendjének háza előtt, szülővárosában emlékháza nyílt. A világban több katolikus templom őrzi nevét, életéről néhány éve Kiálts a szeretetért! címmel magyar musical is született. Albán származására való tekintettel róla nevezték el a tiranai repülőteret és az egyik legmagasabb albán állami kitüntetést, az országban boldoggá avatásának napja nemzeti ünnep.
Az életében is szentként tisztelt asszonyt a katolikus egyház történetében példátlan gyorsasággal, halála után hat évvel boldoggá avatta II. János Pál pápa.
A szentek sorába pedig Ferenc pápa iktatta 2016. szeptember 4-én.
Kalkuttai Szent Teréz - Az élet himnusza
Az élet egyetlen - ezért vedd komolyan!
Az élet szép - csodáld meg!
Az élet boldogság - ízleld!
Az élet álom - tedd valósággá!
Az élet kihívás - fogadd el!
Az élet kötelesség - teljesítsd!
Az élet játék - játszd!
Az élet vagyon - használd fel!
Az élet szeretet - add át magad!
Az élet titok - fejtsd meg!
Az élet ígéret - teljesítsd!
Az élet szomorúság - győzd le!
Az élet dal - énekeld!
Az élet küzdelem - harcold meg!
Az élet kaland - vállald!
Az élet jutalom - érdemeld ki!
Az élet élet - éljed!
(A fejezetcímek Kalkuttai Szent Teréztől származó idézetek.)
