A nap sztorija – Ez történt 1969. június 7-én, Békés megyében

A behir.hu időutazó rovatában ma újra visszarepülünk ötven évet és megnézzük, hogy miről írt az 1969. június 7-én megjelenő Békés Megyei Népújság. Kukkantsunk bele ma is az elvtársak és az elvtársnők, illetve a kor örömét, bánatát megélő kisemberek izgalmas világába. Ma az 1969-ben még önálló községként létező Gyulavárit bemutató riport, egy löközházán történt, brutális gyilkosságról szóló beszámoló, továbbá a fiataloknak indított új rovat nyári szünettel kapcsolatos körkérdése és azokra adott válaszok kerülnek reflektorfénybe. Mai lapszemlénket kivételesen nem egy fotóval, hanem egy sokatmondó hirdetéssel egészítjük ki, de természetesen a 2019-es kommentárok ma sem maradhatnak el. Hasznos időtöltést kívánunk!

 

A két Körös között

“Ha Gyulaváriról beszélünk, tulajdonképpen ez három különálló települést jelent. Ugyanis a község Óvári, Újvári és Dénesmajorból tevődik össze. Óvári és Dénesmajor a két Körös, a Fehér és Fekete között fekszik, míg a legfiatalabb település, Újvári már annyira közel van Gyulához, hogy ha nem lenne közöttük az Élővíz-csatorna egyik mellékága, összeérne a várossal. A központ mégis Óvári. Ez a régi emlékek és írásos bizonyítékok alapján 800 éves. A tisztes kort nem lehet észrevenni a községen. Ellentétben az évek múlásával, évről évre fiatalodik, amit az is bizonyít, hogy a község vezetői hosszabb távra is bátran, merészen terveznek. Ezekről beszélgettünk Novák Mátyással, a községi tanács végrehajtó bizottságának elnökével.

Alaposan, átgondolt tervekkel próbáljuk kialakítani Gyulavári végleges arculatát. Évenként más-más ágazat fejlődését segítjük elő a fejlesztési alap koncentrációjával. Az idei évben az egészségügy került sorra. Már tető alatt van az egészségügyi kombinát, amelyben gyógyszertár, két orvosi rendelő, egészségügyi tanácsadó és orvosi lakás kap helyet. A kétmillió forintos költséggel épülő kombinátot az idén ősszel szeretnénk átadni a lakosságnak. Ezzel egy nagyon régi óhajt váltunk valóra, hiszen igaz, nincs messze a város, jó a buszközlekedésünk is, mégis jobb az, ha egy-egy gyógyszerért nem kell mindjárt Gyulára menni.

 

A gyulavári kastély madártávlatból, az 1950-es évekből (forrás: gyulavarikastely.hu)

Közművesítés

Természetesen ezzel a koncentrációval nem szűnik meg teljesen más ágazatok fejlődése sem. Még bővíteni kell a vízműhálózatot is, amely már 90 százalékban be van kötve a házakhoz. Rövid időn belül el szeretnénk érni, hogy minden házban folyjon az egészséges ivóvíz. Egy éve kötöttük rá a gyulaira a már meglevő hálózatunkat, azóta zökkenőmentes a község vízellátása, amelyet már a mi régebbi törpevízművünk nem tudott biztosítani. Nagy gondot vett le a község vezetőiről a nyomdaipari vállalat, amikor kihelyezett egy címke- és dobozkészítő részleget. Ez 40-50 nő elhelyezését biztosítja. Persze nem ajándékként hullott az ölünkbe. A helyi tanács előnyös ajánlatot tett a nyomdavállalat vezetődnek, amely – azóta bebizonyosodott – számunkra is és számukra is jó befektetésnek bizonyult. Eredményesek a tárgyalások az üzem további bővítésére. Két-három éven belül a jelenlegi létszámot 100-150 főre kívánjuk emelni.

 

Lakásépítés tanácsi segítséggel

Naponta 600 ember utazik el a községből városi munkahelyére. Nagyon észre lehet venni a közeli város vonzó hatását, ahol sok fiatal találja meg számítását és telepedik le. Ez is gond, amelynek azonban reméljük megtaláljuk az ellenszerét. Rendezési tervet dolgoztak ki, amelynek az a célja, hogy feltárjuk a beépítetlen területeket, amelyeket lakásépítésre ajánlunk fel kedvezményesen. Megkezdődtek a tárgyalások az OTP-vel is társasházak építéséről, amihez közművesített területet biztosítunk. Készül a terv Újvári teljes beépítésére és közelinek látszik a gáz átvezetése Gyuláról.

Jól jött a községnek a vendéglátó és az ÁFÉSZ versenye. Mindketten a cél érdekében egymással versengve építik egységeiket. Eddig volt egy eszpresszó, amelyet az ÁFÉSZ épített – legyen nekünk is -, mondták a vendéglátósok, és rövid idő alatt elkészült egy korszerű presszó, amely a városban sem vallana szégyent. Kontrázott az ÁFÉSZ és hozzákezdett egy ABC-áruház építéséhez, amely most már véglegesen megoldja’ a község iparcikkel való ellátását.

 

Átkelőhely Romániába

A jövő évben megnyíló romániai átkelőhely is feladatot ró a vezetésre. Alaposan fel kell készülni a várható idegenforgalomra. Komoly összegeket áldoznak a község csinosítására, parkosítására. A helyi termelőszövetkezet is szeretne bekapcsolódni az üzleti élet vérkeringésébe és megnyitni egy csárdát, ahol tájjellegű ételeket, italokat mérnének.

A lakosság ellátása mellett nem feledkeznek meg a szellemi élet fejlesztéséről sem. Huszonhat pedagógus foglalkozik a község 394 iskolaköteles tanulójával. Nem ilyen kedvező a tanteremellátás. A jelenlegi kilencből négy szükségmegoldás. Nincs megfelelő tornaterem és a politechnikai oktatáshoz nélkülözhetetlen munkaterem. Ilyen körülmények között is az iskola tanulóinak tanulmányi átlaga 3,47, ami a járási átlag felett van. A dolgozók iskoláiban az elmúlt évben 15-en végezték el a 8. osztályt. Jónak mondható a községi könyvtár könyvállománya, ahol hatezer kötet könyv között válogathat a 719 rendszeres olvasó.

Gond nélküli község talán sehol sincs. De, a mindennapi életben felmerülő gondok megoldása az a választóvíz, amelynek nyomán a rátermett vezetők irányításával – ha sok átvirrasztott éjszaka árán is – kialakul a gazdagabb jövő. így van ez Gyulaváriban is, a két Körös között.”

B.O.

 

Mai kommentár: A Gyulaváriról szóló 1969-es helyzetjelentés megkívánja, hogy felidézzük a település, a birtok és a kastély múltját, hiszen akkoriban ezt nem lehetett, ugyanis túl sok „kékvérű” család szerepelt volna a történetben. Gyulavári első megjelenése a történelemben 1698-ben történik, amikor Lőwenburg János Jakab összeíratja és megbecsülteti a Körösök mentén elpusztult falvakat és megveszi a Gyulavári, Kétegyházi, Várai és Keszi pusztákat. 1716-ben költözött Gyulaváriba, majd majorházat és majort épített. Lőwenburg halála után Gróf Gaisruck Antalra szállt a birtok, majd a kincstár visszavásárlás után 1741. évben eladta Andrássy Zsigmond Csongrád megye alispánjának. Andrássy Kétegyházát tette az uradalom központjává. Az Andrássyaktól újra a kincstárhoz került a Kétegyházi uradalom, amelyet 1794-ben Gróf Almásy Ignác vásárolt meg. Később a Gyulai tűzvész után a Wenckheimekre száll a Gyulai birodalom. Wenckheim birtokhoz a Kiegyezés évében újra az Almásyak jutottak. Gróf Almásy Dénes 1933. évben lányára, Jeannera hagyta a Gyulavári birtokot, Szigetmajort a rajta lévő kúriával. A Gyulavári birtok többi részét a leánytestvérek örökölték. Gróf Almásy Jeanne férjhez ment Gróf Pongrácz Jenőhöz. A birtokon 1919-1945. évben malom, húsfeldolgozó, szeszgyár és téglagyár is volt. 1945. évben a szeszgyár, gépműhely és egyéb ingatlanok a gyár körül szövetkezeti tulajdonba kerültek. 1948-ig Gróf Almásy Ignác utódai birtokolták a kastélyt, 1948-től a kastélyt a helyi termelőszövetkezet – ahogy akkor illett – raktárnak használták. A következő fontos dátum a község életében 1977. április 1., ugyanis azóta közigazgatásilag Gyula városához tartozik.

 

 

Életkora: 17 év, bűne: emberölés!

“A Megyei Főügyészség két fiatalkorú bűnöző ellen emelt vádat. Mindketten előzetes letartóztatásban vannak. Az egyik 17 éves, kétegyházi, foglalkozás nélküli. Bűne: emberölés és súlyos testi sértés. Társa lökösházi, foglalkozása neki sincs, ö bűnpártolással vádolva áll a Megyei Bíróság elé rövidesen.

A bűnügy háttere: az említett fiatalkorúak április 6-án éjszaka a lökösházi kultúrotthonban szórakoztak. Reggel 7 óra tájban indultak hazafelé és útközben találkoztak Nagy Jánossal. Az elsőrendű vádlott belekötött és ököllel szájon ütötte.

 

Fiatalkorúak börtöne (forrás: FORTEPAN/Urbán Tamás)

 

Ugyanaznap este a cimborák ismét a kultúrotthonban mulatoztak. Ekkor azonban már egy 19 centiméter hosszú pengéjű tőr is ott lapult az elsőrendű vádlott ruhája alatt.

Éjszaka 1 óra tájban a kultúrház udvarán megint találkoztak Nagy János és bátyjával, Nagy Lajossal. Nagy Lajos felelősségre vonta az elsőrendű vádlottat, hogy miért bántalmazta előző nap az öccsét. Elégtételképpen kétszer arcul is ütötte. Erre a fiatalember előkapta tőrét és háromszor belevágta Nagy Lajosba. (A sérülések két hét alatt gyógyultak.)

A szurkálás után az elsőrendű vádlott a tőrrel a kezében elfutott a helyszínről. Nagy János azonban – miután látta, hogy bátyja véres – utána fűtött. Rövidesen utol is érte. Ekkor a menekülő szembefordult vele és szíven szúrta. Nagy János összeesett és a helyszínen meghalt.

Az elsőrendű vádlott ezek után arra gondolt, hogyan mentheti a bőrét, hogyan menekülhet meg az igazságszolgáltatástól. Társának lakására ment, átadta neki a tőrt és csak annyit mondott, hogy Nagy Jánost erősen megütötte. A másodrendű vádlott elhatározta, hogy elrejti a rendőrség elől a bűnjelet. Először az ágyába dugta, később a kútba dobta. A nyomozó hatóság felszólítására sem volt hajlandó elárulni a rejtekhelyet, de a rendőrök mégis megtalálták a kútban a gyilkos szerszámot.

Az elvetemült fiatalemberek bűnügyét június 17-én és 18-án tárgyalja a Megyei Bíróság Gyulán. Az ítéletről beszámolunk olvasóinknak.”

B. D.

 

Mai kommentár: Egy különösen brutális gyilkosság története jelent meg a Békés Megyei Népújság hasábjain, melyhez sem szerelemféltés, sem rablás nem társul. Kizárólag az erőszak dominál a bűnesetben. Érdekes, hogy a lap szerkesztői teret engedtek egy ilyen incidensnek, hiszen az elkövetők – akik ebben az esetben nem lettek nevesítve – messze nem feleltek meg a szocialista embertípusnak, melyet faragni próbáltak a korszak kisembereiből. A szocialista embertípus olyan ember, aki szereti a munkát, ismeri az életet, hű a munkásosztályhoz, felismeri, hogy az osztályharc különböző szakaszaiban melyek a feladatai, olyan ember, akik életvidám, művelt, bátor, egyszóval: szocialista. A lökösházi gyilkosságról 2019-ben is azt mondhatjuk, amit az 1969-es beszámoló utolsó mondata ígér.

 

 

„Ha vége lesz az iskolának”

“… AKÁCIÓ – Tegnap még ez a szöveg virított az iskolatáblákon, de mára eléje kerül a V is hirdetve, hogy kezdetét veszi a régen várt nyári szünidő.

A kedves hangú énekesnő mostanában gyakran adja elő a rádióban mennyi vidám játék, szórakozás várja a diákot – „Ha vége lesz az iskolának” – a Balaton partján, s az sem elhanyagolható szempont ugyebár, hogy nem csörög reggelente az „undok vekker”.
Mivel töltitek a nyári szünidőt? – kérdeztük néhány békéscsabai középiskolástól.

 

Pihenés a nyári munka idején (forrás: FORTEPAN/Urbán Tamás)

 

Gazsi Ágnes most végezte a harmadik osztályt a Rózsa Ferenc Gimnáziumban. Kissé félve mondta ki, hogy jeles bizonyítványt vár, s így minden oka megvan arra, hogy vidáman töltse a nyári pihenőt. A programot még nem alakította ki pontosan, de valószínű, hogy néhány hetet dolgozik is. Tavaly nyáron a konzervgyárban üveget mosott egy hónapig, s életében először, saját keresetéből vásárolhatott magának cipőt, ruhát. Szakít időt arra is – mondja -, hogy a kémiával foglalkozzon. Egyrészt azért, mert ebből a tárgyból is érettségizik jövőre, másrészt azért, mert laboratóriumban szeretne elhelyezkedni középiskolai tanulmányai befejeztével.

Persze marad majd néhány hete arra is, hogy meglátogassa Pécsen a nagymamát, találkozzon ottani barátaival és bejárja az „imádott” Mecseket.

Iskolatársa, Kiss Lajos a vakáció jó részét tankönyvek között tölti. Másfél hónapig beteg volt, így mind a nyolc tantárgyból osztályvizsgát kell tennie. Nem túlságosan szomorkodik emiatt, hiszen az augusztusi vizsgákig a program szerint egy hónapos szakmai gyakorlaton vesz részt a Kner Nyomdában. Fogadkozik, hogy jól osztja be a nyarat és szakít időt kedvenc hobbyjára, a rendőrségi és bírósági újságcikkek gyűjtésére.

A harmadikos Kliment Márta kérdésünkre kérdéssel válaszolt: miért nem vagyunk mi egyenrangúak a fiúkkal? Ők a nyáron több napos kerékpártúrára mennek, bennünket viszont nem engednek a szüléink. Pedig jó lenne kiruccanni valahová, hiszen a vakáció égy hónapját én is végigdolgozom. A földmérőknek fogok segíteni.

Irigylésre méltó nyári program várja a füzesgyarmati Tóth Lajost. Amint kilép a gimnázium kapuján egy cukrászda parancsnoka lesz. Náluk ez már családi hagyomány, hogy szülők mesterségét a legfiatalabb folytatja. Két hónapig fagylaltot és süteményt kínál, rövid időre feledve az iskola szorgalmas mindennapjait. Munka után kedvenc időtöltésének hódol, újraolvassa a Rejtő-könyveket.

A „Vízmű” harmadikosa, Dömsödi Tamás otthon tölti a nyarat. Szülei Orosházán laknak és ő az idén is a városban végzi szakmai gyakorlatát. A szomszédos mezőhegyesi építőtáborba készül viszont Nátor Éva, az Új Gimnázium tanulója. Sok száz társával együtt kukoricát fog címerezni és közben szeretne jól lebarnulni.
A nyári vakáció nagy dolog egy diák életében és éppen ezért nem mindegy, ki hogyan tölti el az időt. Sokan dolgozni mennek és a hónapok óta dédelgetett nyári tervek is zöld utat kapnak.

Jó pihenést, hasznos időtöltést kívánunk minden iskolásnak!”

 

Mai kommentár: A Békés megyei napilap fiataloknak szóló rovata – jóslatunknak megfelelően – komoly muníciót jelent lapszemlénknek. A Mini Magazin 1969. június 7-én bűbájos körkérdéssel és az azokra adott elragadó válaszokkal kedveskedett a nyári szünetre készülő ifjúságnak és persze a szülőknek. Természetesen kizárólag követendő példákat sorakoztattak fel a rovat szerkesztői, hiszen minden megszólaló rendes, fegyelmezett gyerekként munkával, segítéssel, nagyszülő meglátogatásával tervezte eltölteni a szabadidejét. Az üzenet: lusta, lumpen középiskolások nem létezhetnek Békés megyében.

 

 

Egy hirdetés

Rendhagyó módon az 1969. június 7-ei Békés Megyei Népújság lapjairól nem egy fotó, hanem a hátoldalról egy hirdetést választottunk, mely a Centrum Áruház divat- és árubemutatóját reklámozta.

 

 

(A fényképek illusztrációk, nem biztos, hogy 1969-ben készültek, nem biztos, hogy Békés megyében, de jellemzőek a korra.)

Megosztás:

Címke: ,