A behir.hu időutazó rovatában ma újra visszarepülünk ötven évet és megnézzük, hogy miről írt az 1969. június 21-én megjelenő Békés Megyei Népújság. Kukkantsunk bele ma is az elvtársak és az elvtársnők és a kor örömét, bánatát megélő kisemberek izgalmas világába. Ma a megyei építőtáborokat bemutató tudósítás, a polgári házasságkötés évfordulójára írt, meglehetősen propaganda ízű jegyzet, továbbá a Grosiccsal, Buzánszkval, Hidegkútival, Deákkal felálló Magyar Öregfiúk Válogatott szeghalmi vendégszerepléséről készült beszámoló kerül reflektorfénybe. Mai lapszemlénket is kiegészítjük egy aznapi fotóval és természetesen a 2019-es kommentárok sem maradhatnak el. Hasznos időtöltést kívánunk!
Építőtábor, 69
A középiskolás KISZ-fiatalokat az idén is várják az építőtáborok.
Az elmúlt évben, a táborozások 11. évében az összesített eredményeket tekintve, közel 300 ezer fő vett részt az építőtáborok munkájában. A lelkes táborozok 40 ezer katasztrális hold területet tettek termővé, leszedtek 1 millió 155 ezer mázsa gyümölcsöt és zöldséget, részt vettek hazánk jelentős ipari beruházásainak építésében.
A Békés megyei fiatalok a nyár folyamán két központi és három megyei szervezésű táborban vehetnek részt. Négyszáz-négyszáz fiatal jelentkezett a Kiskunhalasi Állami Gazdaság kígyósi és palotaszállási kerületébe, ahol fiúk és lányok részére létesül önkéntes ifjúsági építőtábor. A fiatalok a kerületek szőlőterületén mintegy 360 katasztrális holdon végeznek kertészeti munkákat.
A kukorica címerezése is hagyományos feladata az építőtáboroknak. A lányok a mezőhegyesi és a Hidasháti Állami Gazdaság területén létesített táborokban végzik majd ezt a tevékenységet. Az Orosházi Táncsics Gimnázium 100 leánynövendéke pedig az Orosházi Állami Gazdaság építőtáborában segíti a termelést.
A KISZ Békés megyei Bizottsága mintegy 1700 fiatalt mozgósított ezekbe a táborokba, ahol a 6 órás munka után gazdag kulturális és sportlehetőségek várják a fiatalokat.
Mai kommentár: Az 1956-os szabadságharc után a kormány az ifjúság szimpátiájának megnyerését tűzte ki célul a hazaszeretet, a szocializmus és a demokrácia jegyében – legalábbis ez volt a mondás akkoriban. Ettől kezdve iskolai ünnepnap lett március 15-e, fakultatív idegennyelv oktatást biztosítottak azoknak, akik az orosz nyelven kívül más is érdekelt, és ifjúsági építőtáborokat hoztak létre a diákok részére. Gátépítés, útépítés, korrepetálás – a közösségért, kéz a kézben haladt előre a fiatalság a szép szocialista jövőért.
Az első építőtábort a Minisztertanács alapította meg annak érdekében, hogy a szocializmus fiataljait irányba állítsa, hiszen a tervgazdaság sikeréhez minden dolgos kézre szükség volt.
A KISZ, azaz a Kommunista Ifjúsági Szervezet által megrendezett táborok az Kádár-korszak ifjúságpolitikáját alapjaiban határozták meg, még akkor is, ha azokat igen sok kritika érte. A különböző versenyek, vetélkedők, a közösségi együttlét és cselekvés nem egy 111 %-os teljesítést eredményezett.
Az építőtáborok a kor csapatépítő tréningjei voltak, azzal a különbséggel, hogy a 2019-esekkel szemben hosszú távon is összeforrasztott egy-egy közösséget.
Hetvenöt éve született meg a kötelező polgári házasság
„Az első polgári házasság Békéscsabán lesz” írta a Pesti Hírlap
Hetvenöt éve: 1894. június 21-én született a Kötelező Polgári Házasság.
Ma el sem tudjuk képzelni azt az eszmei és szellemi ősdzsungelt, amelyben a Különböző vallások, felekezetek, egyházak és szekták a maguk külön kisajátított „Egyházi Joga” alapján zsarnokoskodtak az emberek legbenső, szent érzelmi kötelékével: a házassággal.
Mikszáth Kálmán Különös házasság című regénye ma lehet különös és regény, akkor azonban mindennapi volt és sajnos életteli.
A kötelező polgári házasság eszmei talaja a nagy francia forradalom és lényegében azt jelenti, hogy a házasság intézményébe semmiféle formában nem enged beleszólni egyetlen egyházi intézményt sem. Haladó szellemű és gyakorlatilag indokolt eszme volt ez már kétszáz évvel ezelőtt is, Magyarországon mégis igen nehéz volt keresztülvinni. Pedig a múlt század végére már 8 európai állam állt ezen az alapon és még Ausztria is megelőzött bennünket.
Nálunk a főrendek és a papok hallani sem akartak róla és háromszor egymás után visszadobták a képviselőház által már megszavazott törvényjavaslatot, így az nem lehetett törvény. Legutoljára 1894. május 7-én mondott nemet a főrendi ház 118 tagja, mint többség. De nem is csoda. A többség összetétele a következő; és ez jellemző az akkori viszonyokra: 33 Zichy, 23 Esterházy, 19 Csáky és 17 Vay, valamint 24 püspök és két főapát, ezekből állt a főrendiház nagyobb része. Négy főnemesi család és az egyház elég volt ahhoz, hogy bármilyen, törvényt megakadályozzon.
Wekerle és pártja, a szabadelvű párt végül is megtörte a jeget. Amikor harmadszor elutasították a törvényt, Wekerle lemondott, de pártja nem engedte el s a király, nem mert szembeszállni a szabadelvű párttal, inkább az arisztokráciát törte meg. Nem haladó szellemből, hanem azért, mert Wekerle, mint pénzügyi ember nélkülözhetetlen volt a monarchia gépezetében.
Wekerle azt szerette volna, amit nemrég Wilson angol miniszterelnök is hangoztatott, hogy megszünteti a született és örökös főrendi tagságot. A király ebbe nem ment bele. De úgy irányította a dolgot, hogy az 1894. évi június 21-i ülésen a jobbról elhelyezkedett papokkal szemben a baloldalon egyetlen katonai személy sem foglalt helyet.
Kitűnt, hogy 17 olyan főnemes nem ment el az ülésre, aki az előbbin nemmel szavazott, így 124 szavazattal szemben 128 voksot kapott és törvény lett a polgári házasság.
Az egész ország óriási lelkesedéssel fogadta az eredményt.
A Pesti Hírlap június 22-i száma szerint Békéscsabán is kitűzték a nemzeti zászlót, mikor az eredmény „tudva lett”. A polgárság a kormányt éltetve járta az utcákat.
Június 23-án újra csabai szenzációval jelentkezik a Pesti Hírlap. Az első polgári házasság Békéscsabán lesz. A polgári házassági javaslat megszavazása nemcsak azoknak szerzett örömet, akik elvből hívei a polgári házasságnak, de még inkább azoknak, akijének számuk bizonyára nem csekély, s akikre nézve az új törvénynek gyakorlati jelentősége lesz. Mert Ámor tudvalevőleg gyakran kötött össze olyan szíveket egymással, amikre Hymen nem adhatta rá áldását, felekezeti különbség miatt. Onnét írja ugyanis levelezőnk, hogy a fogyasztási adók bérlőjének, a város egyik köztiszteletben álló polgárának, Schreyer Józsefnek leányát Teklát Kéry Miklós pozsonyi kir. táblai tanácsjegyző eljegyezte. Az ifjú pár a polgári házasság alapján kel egybe, mihelyt lehet, mert a szép menyasszony izraelita, a vőlegény pedig katolikus vallású.
A törvény életbe léptetése 1895. október elseje. Nem tudjuk. tényleg vártak-e addig a fiatalok egymásra, és azt sem, hogy végül Pozsonyban vagy Békéscsabán tartották-e meg a házasságkötést, de mindenesetre a hír, hogy Békéscsaba az első a polgári házasság igénylése tekintetében, akkor bejárta az egész országot, az összes fővárosi és vidéki lapokban megjelent.
Dr. Magyarka Ferenc
Mai kommentár: Időutazás az időutazásban, 2019-ből átrepülünk 1969-be, onnan pedig egyenesen 1894-be, vagyis egyszerre ugrunk 125 esztendőt.
A polgári házasság - szemben az egyházi házassággal - nem az egyház színe előtt, egyházi törvények szerint, hanem az állam által e célra kirendelt polgári tisztviselő előtt, a házassági jogot szabályozó állami törvény értelmében létrejött házasság. A polgári házasság kérdése az állam és az egyház szétválasztásának egy részét képezte.
A törvény megszavazása 125 évvel ezelőtt valóban egy modern, a korszellemnek megfelelő lépés volt. Azonban a Békés Megyei Népújság tálalása meglehetősen sajátos. Dr. Magyarka Ferenc szerző szerint a késlekedés okai a főurak és az egyház, egyéb társadalmi és vallási érvet nem is említ.
A történet Békés megyei szála sajnos 2019-ben sem bizonyítható, ellenben ma is örülünk, hogy 125 esztendeje Békéscsabáról adott hírt az országos sajtó.
A volt „nagyok” Szeghalmon
Magyar Öregfiúk Válogatott — Szeghalmi Öregfiúk Válogatott 8:1 (3:0)
Csütörtök délután öt óra tájban már közlekedni is alig lehetett Szeghalmon. Nem is csoda, hiszen nem mindennapi eseményre készülődött a község: a helyi öregfiúk csapata a Magyar Öregfiúk Válogatottját fogadta barátságos mérkőzés keretében. A környék minden részéből, de még a szomszédos Hajdú megyéből is megszámlálhatatlanul sokan, gépkocsin, motorkerékpáron igyekeztek a szurkolók a festői környezetben levő sporttelepre, hogy tanúi legyenek a nagy eseménynek. Pontosan negyed 6-kor, 3500 néző vastapsa és a helyi tűzoltó zenekar köszöntötte a tiszta fehérben, piros-fehér-zöld csíkkal, zöld sportszárral pályára lépő öregfiúkat és a vendéglátók együttesét.
A két csapat Dudás játékvezető bíráskodása mellett az alábbi összeállításban kezdett:
Magyar Öregfiúk Válogatott: Grosics - Buzánszki, Kárpáti, Várhidi, Szojka, Berendi, Budai, Hidegkúti, Deák, Babolcsay, Fenyvesi. Szünet után Grosics, Buzánszki, Hidegkúti és Deák helyére Gellér, Tóth M., Raduly, Szimcsák I. állt be.
Szeghalmi öregfiúk: Veres - Rigó, Boruzs, Csiga, Gurmai, Losonczi, Farkasinszki, Vígh, Baksa, Papp, Balázs. Szóhoz jutott még: Halász, Gidai, dr. Kósa, Herczegh, Pfeifert, Vígh II, Kozák.
Nagy biztatás közepette kezdődött a játék. Az 5. percben még segített a kapufa, de nem sokkal később Fenyvesi mintaszerű beadására Budai jókor érkezett és közelről nem hibázott, 1:0. Ezután háromszor is nagy bravúrral tisztázott a szeghalmi kapus. A 16. percben újból Budai volt eredményes, 2:0. Egymás után gördültek a mintaszerű, a régi nagy játékra emlékeztető akciók. A 21. perc hozta a mérőkőzés legszebb gólját Berendi pontos indításával Fenyvesi viharzott el, pompás beadását Hidegkúti 20 méterről, kapásból zúdította a felső sarokba, 3:0. (Egy néző meg is jegyezte: azt hiszem, várhatunk egy darabig, amíg megint ilyet látunk!) Nagyszerű volt a hangulat a szünetben. A nézők elözönlötték a pályát, az autogramvadászok pedig „ostrom alá” vették az egykori válogatottakat. Hidegkúti Nándiék minden kérésnek készséggel tettek eleget, mások egy-két szót igyekeztek váltani Deákkal, Grosiccsal és a többiekkel. Felelevenedtek a londoni 6:3, a budapesti 7:1 legszebb pillanatai.
Szünet után öngóllal 4:0-ra alakult az eredmény, majd Balázs megszerezte a szeghalmiak tiszteletgólját, 4:1. Az 59. percben Szojka hatalmas lövése a kapufán csattant. A másik oldalon Gellér egészen a partvonal mellett szerelt egy szeghalmi támadást. A hajrában Budai, Szimcsák:, majd újra Budai volt eredményes, 7:1. A mérkőzés utolsó gólját Szimcsák távoli bombája hozta meg. A látványos futballbemutató a közönség nagy tapsa közben ért véget.
A hatalmas nézősereg nem csalódott, az egykori válogatottak ízelítőt adtak még ma is meglevő, klasszikus futball-tudományukból.
A nagyszerű sportcsemege, a látványos mérkőzés megszervezéséért, az emlékezetes futball-délutánért - minden dicséretet megérdemelnek a lelkes, áldozatkész szeghalmi sportemberek!
Mai kommentár: 1969. június 19-e a futball ünnepe volt Szeghalmon. Mindig nagy öröm, ha a sportágat népszerűsítik olyan emberek, akikre egy egész ország és több nemzedék felnéz.
Azok a szerencsések, akik részt vehettek ezen a mérkőzésen, vélhetően egy életre szól élményt kaptak és soha eszükbe nem jutott más sportágért rajongani, csak a labdarúgásért.
A tudósítás nagyon pontos képet ad az eseményről, az örömről és a boldogságról, ugyanis ez egy olyan mérkőzés lehetett, ahol a vesztes csapat tagjai őszintén gratuláltak a győzteseknek és vidáman vonultak be az öltözőbe.
Egy fotó
Mai fotónk az 1969. június 21-ei Békés Megyei Népújság 4. oldalán jelent meg Gazdag paprikatermés címmel.
A felvétel képaláírást is kapott: Az okányi Alkotmány Tsz tizenhárom holdas kertészete jó termést ígér. Már megkezdődött a 20 ezer tő primőr paprika szürete.
A fotót Béla Ottó készítette.
(A fényképek illusztrációk, nem biztos, hogy 1969-ben készültek, nem biztos, hogy Békés megyében, de jellemzőek a korra.)
