A behir.hu időutazó rovatában ma újra visszarepülünk ötven évet és megnézzük, hogy miről írt az 1969. június 19-én megjelenő Békés Megyei Népújság. Kukkantsunk bele ma is az elvtársak és az elvtársnők és a kor örömét, bánatát megélő kisemberek izgalmas világába. Ma egy, a taxisok életét befolyásoló változást bemutató tudósításra, egy a vízpazarlásról és a vízellátás problémáiról szóló beszámolóra, továbbá a Népújság olvasói levelekre válaszoló rovatának következő számából két üzenet és azok válaszaira esett a választásunk. Mai lapszemlénket is kiegészítjük egy aznapi fotóval és természetesen a 2019-es kommentárok sem maradhatnak el. Hasznos időtöltést kívánunk!
Július 1-től: Önelszámoló rendszer a taxikon
Rövidesen új rendszert vezetnek be megyénkben a taxinál: e járművek vezetői július 1-től önelszámoló rendszerben dolgoznak. A 8-as Autóközlekedési Vállalat igazgatóhelyettese, Lukovits Béla elsőként e hírről szólt, amikor a taxikkal kapcsolatos gondokról érdeklődtünk. Elmondta, hogy Békés megyében összesen 24 ilyen jármű „fut”, tíz Békéscsabán, négy-négy Gyulán, illetve Orosházán, három Szarvason, három pedig a nagyobb községekben üzemel. Egy Volga és huszonhárom Warszava személygépkocsival rendelkezik a vállalat, tehát valamennyi taxi „nagykocsi”.
Erre az évre három új Warszawát igényeltek a selejtezésre kerülő járművek pótlására, s remélhetőleg meg is kapják az idén a kívánt kocsikat. Nagyobb taxicserére, felújításra 1971-ben kerül sor, a most forgalomban résztvevő személygépkocsiknál előreláthatóan akkorra telik le a típusuknak megfelelő 240 ezer kilométeres átlagos futási idő.
A július 1-én életbe lépő önelszámolási rendszer előreláthatólag arra ösztönzi majd a taxik vezetőit, hogy minél nagyabb forgalmat bonyolítsanak le, minél több utast ..fogjanak”. Anyagilag érdekeltek lesznek, hiszen a forgalom, a bevétel alapján alakul majd ki a fizetésük. Egyaránt hasznos lesz tehát az új elszámolási rendszer az utasoknak és a taxik vezetőinek. A változás a tehertaxikra nem vonatkozik.
A lakosság gyorsan megkedvelte a tehertaxikat. Ilyen járműből tizenhármat üzemeltet a 8-as AKÖV. Békéscsabán hét, Orosházán három, Gyulán kettő és Szarvason egy áll a lakosság rendelkezésére.
Ezeket a kis, olcsón szállító teherkocsikat a következő évben részben kicserélik, illetve növelik a számukat.
Mai kommentár: A legtöbb modern, városi szolgáltatáshoz hasonlóan a 19-dik század végének szülötte.
Kishazánkban a taxi története 1913-ban indult. Az akkori, első taxivállalat huszonöt autóval kezdte meg a cirkálást a főváros utcáin.
Vidéken fokozatosan terjedt el a szolgáltatás. Békés megyében a 81. számú AKÖV 1953-as megalakulása után indult be a taxizás.
Az 1969. lúnius 19-én, a címlapon megjelent tudósítás főszereplője az önelszámoló rendszer, melynek lényege az volt, hogy a gépkocsivezetők a bevétel negyvenöt százalékát fizetik be a vállalatnak, a többi a kocsi fenntartását, az üzemanyagot, valamint a saját keresetét foglalta magában. A rendszer bevezetése jó ötletnek tűnt, de magával hozta azt a gyakorlatot, hogy idővel a taxisok kizárólag kifizetődő fuvarokat vállalták el.
Büntessék meg a vízpazarlókat!
Csöpögő csapok, örökzöld bosszúságok
Ahogy beköszöntött a meleg idő, szinte már menetrendszerű pontossággal ismét a vízellátás lett az egyik leggyakoribb beszédtéma a megyeszékhelyen. Az alig csöpögő vízcsapok joggal bosszantják a bérházak lakóit. A harmadik, negyedik emeleten pedig gyakran semmi sem jött a csapból, s aki mosakodni, főzni akart, kannákkal, fazekakkal szerzett vizet. Tudjuk, hogy a zavartalan nyári vízellátás sehol sem megoldott teljesen és Békéscsabán is „örökzöld” témának számít erről beszélni.
A víztelen lakások mérgelődő tulajdonosai nem magyarázatot várnak. Mégis - mivel vizet fakasztani nem tudunk - vegyük sorra azokat az okokat, amelyek előidézték az elmúlt heti gondokat. Az oknyomozásnál segítségünkre volt Kendra János, a Békés megyei Víz- és Csatornamű Vállalat igazgatója.
A város zavartalan ellátásához 15 ezer köbméter víz kellene. A békéscsabai vízmű jelenlegi kapacitása napi 7500 köbméter. Nyári hónapokban a lakossági és ipán fogyasztás 50-50 százalékban részesedik. Azaz részesedne, ha nem lennének vízpazarlók. A házikertek tulajdonosai, fittyet hányva a bérháziakra, bőven locsolják palántáikat. Az ipari üzemek - okkal, ok nélkül - gyakran túllépik a vízkontingenst. A múlt heti hiány is ennek tudható be. A vizes csatornamű vállalat naponként olvasta le az órákat és talált olyan üzemet, amely ötszörösét fogyasztotta a számára előirt mennyiségnek. A legnagyobb fogyasztó, a konzervgyár most nem marasztalható el, hiszen például június 12-én 2808 köbméter vizet használt el, a norma pedig 3000 köbméter.
A vízpazarlás megelőzésére hozott határozat szerint a városi tanács igazgatási osztálya - a viz- és csatornamű vállalat feljelentése alapján - szabálysértési eljárást indíthat a korlátozási terv megszegői ellen. Erre sajnos mind ez ideig egyetlen példa sem akadt. De ami késik, nem múlik! Ha kell, radikálisan lépjenek fel a pazarlók ellen, mert csak figyelmeztetéssel nem lehet gyereket füröszteni, főzni, mosni!
Kendra János igazgató ígéretet tett arra, hogy lehetőség szerint a következő időszakokban nem lesz vízhiány: reggel 5-8 óráig, délelőtt 11-13 óráig, valamint este 18-21 óra között. A közbeeső időben szűkítik a kiáramlást, feltöltik a tartályokat, hogy a valóban kritikus órákban, ha nem is bő sugárban, de azért folyjon a víz. Azt sajnos nem tudja garantálni, hogy a harmadik, negyedik emeleti fürdőszobákban belobban a gázboyler lángja. Ehhez kicsi a nyomás.
Biztatásul annyit tudunk mondani olvasóinknak, hogy a hálózati vezetékbe bekapcsolják a kisréti területen fúrt kutakat, valamint á városi artézi kutakat. Ezek együttesen 1000 köbméterrel növelik meg még ebben a hónapban a felhasználható vízmennyiséget. Július végén adják át a konzervgyár 2000 köbméteres vízművét, így az üzem, a paradicsomszezon beköszöntésével sem fogyaszt majd többet a jelenleginél.
Az ígéretek mellé végezetül egy jó tanácsot: Amíg el nem készül az új víztároló (1970. június) addig a nyári hónapokban ajánlatos otthon vizet tartalékolni. Ami biztos, az biztos.
Mai kommentár: 2019-ből nézve szinte alig akarjuk elhinni, hogy 50 évvel ezelőtt mekkora - a mindennapi életet befolyásoló – probléma volt kánikula idején a lakosság ivóvízzel való ellátása. A Békéscsaba környéki kutak sem mennyiséggel, sem nyomással nem tudták felvenni a versenyt a megnövekedett igényekkel. A fogyasztás növekedéséhez hozzájárult az a tény is, mely szerint az ivóvízért minimális összeget kellett fizetni, így semmi nem késztette arra a lakosságot, hogy takarékoskodjon a természeti kinccsel.
Az viszont álságos, hogy a Népújság szerzője ezt a tényt figyelmen kívül hagyja és a azért fejti ki rosszallását,hogy a víz- és csatornamű vállalat miért nem tett feljelentést a korlátozási terv megszegői ellen.
A víznyomással kapcsolatos probléma a víztorony 1972-es megépülésével megszűnik. A mennyiséggel kapcsolatos bonyodalmak fokozatosan rendeződnek.
Szerkesszen velünk!
MIT kérdeznek az olvasók?
MIT válaszolnak az illetékesek?
Figyelmeztették az udvariatlan gyógyszerészeket
Nagy Jánosné békéscsabai olvasónk felháborodottan írja levelében, hogy május 30-án 19 hónapos súlyos beteg kislányának akarta az orvos által felírt injekciót megvásárolni az V. kerületi Batsányi úti gyógyszertárban. A kislánynak 40 fokos láza volt s a kétségbeesett anya szerette volna, ha minél hamarabb megkapja a gyógyszert és az orvos ezáltal enyhíthet a beteg gyermek szenvedésén. Am amikor fizetni akart, csak 100 forintosa volt, s meglepődve tapasztalta, hogy a gyógyszertér alkalmazottai nem tudtak visszaadni. Amikor kérte, akkor durván rátámadtak és kioktatták, hogy nem az a feladatuk, hogy pénzt váltsanak. Nagy Jánosné tehát - bár igen bosszúsan és kétségbeesve - elszaladt a közeli helyekre, ahol remélte, hogy felváltják a pénzt. Sajnos, ez nem sikerült. Visszament hát a gyógyszertárba, de ott ismételten nem fogadták el a 100 forintost, Ezek után a beteg babával kénytelen volt az Orosházi úti gyógyszertárat felkeresni, ahol minden akadály nélkül megkapta a kért
gyógyszert.
Levelét továbbítottuk a Békés megyei Tanács Gyógyszertári Központjához, ahol a válaszlevélben közölték, hogy Nagy Jánosné észrevételeit és kifogásait kivizsgálták, s megállapították, hogy a gyógyszertár a napi bevételét délelőtt 11 órakor adta postára, s valóban nem volt váltópénzük. „Mindez természetesen nem mentesíti a gyógyszertár kollektíváját az alól a kötelezettség alól - írták a válaszban -, hogy a betegekkel mindenkor messzemenő udvariassággal és kímélettel foglalkozzanak. A gyógyszertár vezetője és beosztott dolgozói magatartásukért igazgatói figyelmeztetésben részesültek. Egyidejűleg intézkedés történt, hogy a jövőben, a gyógyszertárban váltópénzről megfelelő módon gondoskodjanak,”
Aláírás:
Dr. Palovits Gyula igazgató
Megelőzzük a reklamációt
„Elvtársi üdvözlettel a sarkadiak nevében” T, Gy.-né aláírással az alábbi levelet kaptuk.
„A Sarkadi Kenyérgyár nemrég a saját területén egy szép kis üzletet nyitott, melyben állandóan friss, 2-3 kilogrammos kenyeret lehet kapni, aminek nagyon örülünk. De nem Örülünk annak, hogy a többi üzletben sületlen, súlyhiányos, sokszor másnapos kenyeret árulnak.
Olvasónk panaszával megkerestük Hack Istvánt, a Sarkadi Kenyérgyár telepvezetőjét. Elmondotta, hogy nincs azon mit csodálkozni, hogy az üzem saját üzletében frissebb a kenyér, mint a többi boltban, hiszen az előbbi helyre folyamatosan, napjában többször szállítanak árut. A fűszer- és élelmiszerboltok reggel kapják meg - a véleménye szerint jó minőségű - kenyeret, délutánra már veszít frissességéből. Ami az esetleges súlyhiányt illeti, az az automata tésztaadagoló gép számlájára írható. A kenyérgyár és a szövetkezet megbízottai minden kiszállításkor próbamérést végeznek. Így igyekeznek megelőzni a panaszokat.
Mai kommentár: Folytatódik a népszerű és sikeres össznépi kívánságműsor és reklamáló fórum, mely egyfajta fogyasztóvédelmi útmutatóként is funkcionált 1969-ben.
Ma is két érdekes esetet emeltünk ki a megjelentett levelekből.
Az első levél valóban felháborító esetet mutat be, melyben kiválóan tükröződik, hogy a Kádár-rendszerben voltak olyan társadalmi rétegek, olyan foglalkozások, melynek gyakorlói valamilyen oknál fogva felsőbbrendűnek képzelték magukat. Tipikusan ilyen szakma volt a gyógyszerész.
A második levél azért példaértékű, mert megmutatja a 2019-es olvasóknak - a Sarkadi Kenyérgyár példáján keresztül, - hogy miként tudta egy üzem a saját boltját előnyben részesíteni, így a konkurenciát elintézni.
Egy fotó
Mai fotónk az 1969. június 19-ei Békés Megyei Népújság címoldalán jelent meg.
A felvétel címet nem, de képaláírást kapott: Pénteken, június 20-án, reggel hat órakor nyit Békéscsabán, a Kulich Gyula Lakótelepen a MÉK és az újkigyósi Aranykalász Tsz közös boltja. A közös alatt az értendő, hogy az új boltot a MÉK üzemelteti ugyan, de az Aranykalász Tsz naponta kétszer szállít többféle élelmiszert. Többek között friss zöldséget, gyümölcsöt, tejet, különféle tejterméket, s természetesen konzervkészítményeket is saját üzeméből. Mi több, házi sütésű kenyeret is. Mindezt a MÉK megtoldja tőkehússal és más olyan élelmiszercikkel, amelyek lényegesen javítják majd a Kulich Gyula Lakótelep ellátását. A bolt hétköznap reggel 6-tól este 8-ig, vasárnap pedig reggel 6-tól 9-ig tart nyitva.
A fotót Demény Gyula készítette.
(A fényképek illusztrációk, nem biztos, hogy 1969-ben készültek, nem biztos, hogy Békés megyében, de jellemzőek a korra.)
