A nap sztorija – Ez történt 1969. január 9-én, Békés megyében

A behir.hu időutazó rovatában ma újra visszarepülünk ötven évet és megnézzük, hogy miről írt az 1969. január 9-én megjelenő Békés Megyei Népújság. Kukkantsunk bele ma is az elvtársak és az elvtársnők, valamint a kor örömét, bánatát megélő kisemberek izgalmas világába. Ma egy, a társadalmi ellenőrök munkáját dicsőítő beszámolóra, egy, a zaklatás témakörében született jegyzetre és egy, Szanazugot érintő, kiváló döntésről szóló hírre esett a választásunk. Mai lapszemlénket is kiegészítjük egy aznapi fotóval és természetesen a 2019-es kommentárok sem maradhatnak el. Hasznos időtöltést kívánunk!

 

Mindig inkognitóban
Az ellenőrzés önkéntesei

 

Az új eladási formák és módszerek – önkiszolgáló, gyorskiszolgáló, ABC-áruházak stb. – a társadalmi ellenőrzés módszerének fejlesztésével is együtt jártak.
Bevallom, egy pillanatra elszomorított a Társadalmi Ellenőrből idézett mondat, mert szívesebben köszönteném a fejlődésnek azt a szakaszát, amikor csak a kereskedelem módszerei tökéletesednek, az ellenőrzés szerepe viszont fokozatosan csökken, míg végül teljesen feleslegessé válik a társadalmi aktivisták ilyen irányú tevékenysége. De ne rugaszkodjunk el a valóságtól! Az ellenőrök éber szemére mindannyiónk érdekében nagy szükség van és előreláthatólag szükség lesz még hosszú ideig.

 

„Feledékenység” a Kishajóban

 

Bizonyságul néhány példa a múlt éviek közül: A békéscsabai MÁV fűtőház társadalmi ellenőrei lemértek tíz csomag 4 tojásos tésztát azok közül, amit a Fővárosi Sütőipari Vállalat készített. Gyanújuk alaposnak bizonyult, mert a negyedkilós csomagok súlya csak 22-23 deka volt. Ugyancsak a vasutas aktivisták állapították meg – a vendéglátóipari vállalat ellenőreivel közösen -, hogy a békéscsabai Kishajó mulatóban a felszolgáló „elfelejtette” levonni a számlából a két kötelező fogyasztási jegy értékét, azaz 40 forinttal próbálta megkárosítani a vendéget. Munkatársaik panasza alapján végeztek próbavásárlásokat a kötöttárugyár társadalmi ellenőrei az élelmiszer kiskereskedelmi vállalat egyik húsboltjában. Az első napon 1,76 forint értékű súlycsonkítást, másnap pedig 10,10 forint többletszámolást tapasztaltak.

 

A munkatársak panaszai alapján

 

Vajon kik ezek a társadalmi ellenőrök, s főleg mi történik azután, miután feltárták a fogyasztók érdekét sértő hibákat. A kérdés első felére nem válaszolhatunk úgy, hogy név szerint idézzük a vasútnál, kötöttárugyárban és számos más üzemben dolgozó aktivistákat. Egyrészt azért nem tehetjük ezt, mert legalább kétszázan vannak a megyében, másrészt azért nem, mert eredményességük titka éppen az ismeretlenség. A népi ellenőröket, az Állami Kereskedelmi Felügyelőség belső munkatársait és még inkább a vállalati ellenőröket gyorsan fölismerik az üzletekben. Ha ők vásárolnak, mindig szépen „játszik” a mérleg nyelve, csordultig tele a pohár, pontos a számla. A társadalmi aktivisták viszont inkognitóban végzik a próbavásárlásokat, s csak azután árulják el jövetelük célját, miután összegyűjtötték a tapasztalatokat.

Mint mondtuk, körülbelül kétszázan tevékenykednek a megyében. Közülük tizenöten – részben nyugdíjasok – állandó segítőtársai az ÁKF-nek. A többiek a vállalati szakszervezeti bizottságok mellett működnek, s általában a munkatársaiktól hallott panaszok alapján néznek utána egy-egy kereskedelmi problémának. Észrevételeiket azonban ők is rendszeresen közük az ÁKF-fel, s a spontán vizsgálatok mellett irányított ellenőrzéseken is részt vesznek. A felügyelőségtől, illetve a Szakszervezetek Megyei Tanácsától kapott instrukciók alapján felmérik, milyen az áruellátás, hogyan érvényesül a fogyasztók érdekvédelme az adott területen.

 

A felelősségre vonás sem késik

 

És most már válaszoljunk arra is, mennyit ér egy társadalmi ellenőr észrevétele? Fő foglalkozásuk szerint ruhagyári munkásnők, vasutasok és egyéb területen dolgozó egyszerű munkásemberék ők, így nincs is joguk ahhoz, hogy megbüntessék a rosszul számoló boltost vagy intézkedjenek az áruellátás megjavítására. De erre nincs is szükség. Elég, ha felhívják az ÁKF vagy a kereskedelmi vállalat vezetőségének a figyelmét a hibákra. A felelősségre vonás, intézkedés így sem maradt el. Például a korábbiakban idézett húsbolti ellenőrzés után, fegyelmi eljárást indított az élelmiszer kiskereskedelmi vállalat az eladó ellen, s szigorú megrovásban részesítette. Számos szabálysértési eljárás – s az ezzel járó pénzbüntetés! – a társadalmi ellenőrök észrevételei nyomán született 1968-ban, s nekik köszönhető, hogy néhány tótkomlósi üzletben pontos mérlegekkel cserélték ki a csalóka régieket.

 

Lehet, hogy társadalmi ellenőrök? (forrás: ntf.hu)

 

Dicséretes munkát végeznek tehát a társadalmi ellenőrök. Módszereik tökéletesítése mellett, talán még a számukat is érdemes növelni. Jó lenne, ha minden üzemben gondot fordítana a szak- szervezet a dolgozók ilyen irányú érdekvédelmére is. Hiszen nemcsak a huncut, mérleggel és számlával manipuláló vendéglősök, boltosok leleplezése a cél. Segítséget nyújthatnak a kiszolgálás kulturáltságának javításához, a helyes áruelosztáshoz. Természetesen csak akkor, ha – mint számos jó példa bizonyítja – nemcsak ők maguk veszik komolyan feladatukat, hanem azok is, akiknek önkéntes segítséget kínálnak: a bolti kereskedelem és a vendéglátóipar irányítói.

Békés Dezső

 

Mai kommentár: Időutazásunk során már sokszor láthattuk, hogy a szocializmusért vívott harcban rendkívül fontos szerep jutott az ellenőrzésnek. A szocialista társadalom ellenőrzési rendszere a pártellenőrzés, az állami és a társadalmi ellenőrzés alrendszerekből tevődött össze. A dolgozó nép bevonása az ellenőrzésbe azt jelképezte, hogy létezik a társadalmi egyenlőség, az anyagi javak igazságos elosztása. A valóságban – ahogy a beszámolóból is kiderül – inkább a kisemberek egymás iránti irigységét és egymás megfigyelését erősítette. Az a rendszer, az a társadalom, melyben a vasutas vizsgálja a száraztésztát, vagy a legendás Kishajó személyzetét, illetve melyben a kötöttárugyár munkásai alkotnak véleményt a hentesek munkájáról, az nem lehet egészséges, legalábbis az eredmények tekintetében. Azonban 2019-ben kijelenthetjük, hogy a társadalom kigyógyult ebből a betegségből.

 

Fegyelem vagy zaklatás

 

Békéscsabáról, a Kórház utcából jött egy levél szerkesztőségünkhöz. Ketten írták alá: egy gépkocsivezető és egy postai járatkísérő. A történet, amiért szót és nyilvánosságot kémek, meglepően érdekes és az első része, bizonyos formában, megszokott is.

Postások munkára készen (forrás: FORTEPAN/Péterffy István)

A Hunyadi téren hivatalból várakoztak december 21-én délután 5 órakor az érkező autóbuszok által hozott postai küldeményekre. Arra lettek figyelmesek, hogy egy kisfiú menekül a mozgó járművek előtt. Őt követte egy nagyobb fiú, aki utolérte és a sáros tócsába lökte. Aztán jöttek a többiek, vagy öten, a kis srác ellen. Persze, hogy kiszállt a két szolgálatot teljesítő postás a kocsiból, mert féltek a balesettől és a kisfiút is meg akarták védeni. Rongyot adtak neki, hogy letörölje a sártól lucskos arcát és ruháját. A nagyobbakat rendreutasították. Az, aki bántotta a kicsit, szemtelen szájaskodásért kapott egy ártatlan „fülest” is.

Eddig az első rész, melyet gyerekektől megszoktunk, s melyet jó érzésű felnőttek – különösen ha baleseti veszélyt látnak a veszekedésben – meg is akadályoznak.

Igen, de folytatódott a történet. A megfegyelmezett gyerek hívta az apját, aki előre megjósolta, hogy „sokba fog ez kerülni” a veszélyt látó postásoknak. Valamelyest igaza lett a nem egészen igazságos apának: munkahelyükön már egy hatósági személy várta a postásokat – s hát őket vonta önbíráskodás címén felelősségre.

Ez a történet második része.

Bár nem mondhatjuk, hogy ez is megszokott, de azt igen, hogy az emberek sokszor – hiú vagy tudatlan – felfogásuk folytán hajlamosak a társadalomtól kezükbe kapott hatalmukat még arra is felhasználni, hogy másokat alaptalanul zaklassanak vagy zaklattassanak. Az említett, fiát annyira féltő apa nem tette volna jobban, ha inkább fegyelmezi gyermekét, amiért a kisebbiket az úttesten mozgó járművek elé kergette? Vagy mert „megmártotta” a pocsolyában? E helyett ilyen kijelentések pattogtak a gondolatából: „Majd én megmutatom”, (mert van akkora hatalma- ..) „Drága lesz ez maguknak…”

A történet ugyan gyerekes, a szó igazi értelmében, de ami az ügyet kísérte, az már nagyos is felnőttes. Ne mutasson senki „hatalmat” abban, amiben nincs igaza és amihez nincs – hatalma! Zaklatni és zaklattatni embereket nem nehéz. Lehet igazságtalanul is, lehet szükségtelenül is.

De ne maradjunk csupán az egy példánál. Egy kereskedelmi dolgozót figyelmetlensége miatt megbírságolt a felügyeleti szerv. Jogos volt a bírság, ki is fizette azt még a múlt év májusában. Most, az év végi ünnepségek idején, kapott egy felszólítást, hogy fizesse be vagy igazolja a befizetést – ellenkező esetben nyolc nap után levonják a fizetéséből a tartozást. Nem adta fel a befizetést igazoló csekket, mert félt, hogy „elkallódik”, s akkor valóban még egyszer megfizetheti a bírság összegét. Mert ha május óta a nyilvántartásból nem került elő a befizetés ténye, akkor mi a biztosíték arra, hogy a nála levő csekk nem kerül hasonló sorsra. Mi magunk láttuk a csekket. A befizetést ez úton mi is igazoljuk. De nem megnyugtató, hogy feleslegesen, sőt, egyes hivatalok rossz vagy felületes ügykezelése miatt az állampolgároknak kell szaladgálniuk, idegeskedniük és reszketniük az érthetetlen „felelősségre vonástól”.

Az állampolgári fegyelmet tartsuk be, és tartassuk be. Ez ellen nem emelünk szót, sőt, egyetértünk vele, s amennyire tudjuk, segítjük. De a felesleges és teljesen alaptalan zaklatást nem dicsőítjük…

Varga Tibor

 

Mai kommentár: Két érdekes történet a zaklatás témakörében. Az első bonyodalom kapcsán megjegyezhetjük, hogy a postások talán jobban tették volna, ha rendőrt hívnak, és nem ők akarják megoldani a gyerekek konfliktusát. A pofonnal kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy akkoriban a felnőttek jobban megkövetelték a tiszteletet és ha az nem érkezett menetrendszerűen, akkor bizony hamar eljárt a felnőttek keze. Érdekes, hogy nem derül ki az írásból, hogy mit követett el a bántalmazott gyerek, mivel vívta ki a kotrásai haragját.

A második esetben semmi különös nincs, az akár ma, 2019-ben a digitális világban, az Excel-táblázatok korában is megtörténhet. Reméljük, hogy a történetek szereplőinek élete és karrierje nem tört ketté az ügyek miatt!

 

Víkendezők örömére

 

Szanazug fentről (forrás: mapio.net)

A békéscsabaiak és gyulaiak kedvenc kiránduló-, hétvégi pihenőhelye Szanazug. A gyulai járási tanács éppen ezért – mivel a festői szépségű Körös-vidék megközelítése körülményes – a negyedik 5 éves tervre egy szilárd burkolatú út kiépítését irányozta elő. Dobozról, a Faluhelyi utcától egészen Szanazugig megépül az új út az elkövetkező időszakban. Erre mintegy 5 millió forintot fordítanak.

Az utak korszerűsítésére a járás községeiben szintén nagy gondot fordítanak az elkövetkező években. Ezek közül igen jelentős a sarkadi Kossuth utca burkolatának átépítése, mely KMP-beruházással közösen valósul meg. Ez mintegy 7 millió 200 ezer forintba kerül majd, ezzel egy időben megépítik a terelőutat is. Ezenkívül Gyulaváriban, Kötegyánban, Mezőgyánban, Eleken, Gerlán és máshol is jelentős összegeket biztosítanak a járdaépítésekre, Geszten pedig megépül az autóbusz-váróterem is.

Mai kommentár: Szanazug kedvező földrajzi helyzetének köszönhetően Békés megye legrégebben lakott térségei közé tartozik. A Szanna nevű falu a Fekete- és Fehér-Körös mai összefolyása környékén lehetett abban az időben, amikor a folyók még Békés alatt egyesültek.

A Körösök szabályzásában jeleskedő Bodoky Károly gyulai vízmérnök tervei szerint az 1855-57 között Gyula-Szanazug-Békés nyomvonalon ásott 20 kilométer hosszú meder az érintett településeken nagy mértékben csökkentette az árvíz veszélyét. A lefűződött holtágak nagy kiterjedésű vidéke igen változatos üdülőtájjá alakult, a horgászatot és a vízitúrákat kedvelők paradicsoma lett.

A Békés, Békéscsaba és Gyula háromszögében elhelyezkedő terület kiválóan alkalmas pihenésre, vadászatra, horgászatra, üdülésre, sportolásra. A vidéket a Hunyadiak, a Marótiak, a Harruckernek, a Wenckheimek és a beházasodó más főúri családok birtokolták.

A gyulai járási tanács minden szempontból helyes és dicsérendő döntésének köszönhetően Szanazug a térség talán legkedveltebb üdülőövezetévé vált.

 

Egy fotó

 

Mai fotónk az 1969. január 9-ei Békés Megyei Népújság 5. oldalán jelent meg VIDEOTON – újdonság címmel. A felvétel képaláírást is kapott: A székesfehérvári VIDEOTON Rádió és Televízió Gyár az új esztendőben több új termékkel bővíti gyártmánylistáját. Ezek között szerepel a képen látható, „Teenager” típusú kisrádió is, amelyből az első példány szerelését leste el a fotókamera.
(MTI fotó – Szilágyi Pál felvétele)

 

 

 

 

(A fényképek illusztrációk, nem biztos, hogy 1969-ben készültek, nem biztos, hogy Békés megyében, de jellemzőek a korra.)

Megosztás:

Címke: , ,