A nap sztorija – Ez történt 1969. február 28-án, Békés megyében

A behir.hu időutazó rovatában ma újra visszarepülünk ötven évet és megnézzük, hogy miről írt az 1969. február 28-án megjelenő Békés Megyei Népújság. Kukkantsunk bele ma is az elvtársak és az elvtársnők és a kor örömét, bánatát megélő kisemberek izgalmas világába. Ma a Népújság olvasói levelekre válaszoló rovatát dicsérő vezércikk, egy, a közvagyont dézsmáló csoport bírósági eljárásáról szóló népnevelő történet és egy bájos, a párkapcsolatról szóló jegyzet kerül reflektorfénybe. Mai lapszemlénket is kiegészítjük egy aznapi fotóval és természetesen a 2019-es kommentárok sem maradhatnak el. Hasznos időtöltést kívánunk!

 

Levél barátainknak

Január 29-én találkozhattak első ízben olvasóink ezzel a címmel lapunkban: Szerkesszen velünk! Korábban csak hirdettük, hogy segítségül hívunk minden barátunkat, mivel olyan lapot szeretnénk adni, ami az olvasók véleményét még jobban tükrözi s az írott szó erejével hatásosabban segíti a fejlődést.

Kérésünk megértésre talált. Mi bizonyíthatná ezt jobban, mint az, hogy január dereka óta több száz levél, telefonon vagy személyesen közölt észrevétel, javaslat érkezett hozzánk.
Pontos statisztikát még nem készítettünk, de néhány megállapításra máris vállalkozhatunk. Kezdetben főleg a Békéscsabán és a többi városban élő olvasók keresték meg a Szerkesszen velünk rovatot. Mindmáig ők adják a levélírók többségét, de az utóbbi hetekben számos borítékon olvashattuk már valamelyik község nevét. Sőt, többen ötven-hatvan kilométert utaztak azért, hogy személyesen közöljék velünk gondjukat, bajukat. És ezzel máris megfogalmaztuk következő tapasztalatunkat: általában azzal a kéréssel fordulnak hozzánk az olvasók, hogy lendítsük ki ügyüket a bürokrácia kátyújából vagy legalábbis adjunk tanácsot, mit tegyenek a megoldás érdekében?

 

A nép hangja (forrás: FORTEPAN/Urbán Tamás)

Néhány példa: A békéscsabai Kulich Gyula lakótelepiek arra kértek választ, miért nem szállítják el rendszeresen a házak elől a hulladékot? Többen a helyi autóbuszjáratok menetrendjének az ésszerűsítését, mások a körzeti orvosi rendelő korszerűsítését, telefonnal való felszerelését sürgették. Szép számmal akad a panaszok között olyan, aminek a megszüntetése egyetlen családnak okoz örömet, de többnyire nagyobb kollektíva – lakótelep, üzem, község – nevében kapjuk a levelet.
Postánk rohamos szaporodása – mostanában napi hat-nyolc levél a „termés” – örömet okoz nekünk és bár ezzel egyenes arányban szaporodnak teendőink is azt reméljük, nem okozunk csalódást, győzzük idővel, erővel az utánajárást.

Aki figyelemmel kíséri a hetente egy-két alkalommal megjelenő összeállításokat, annak nem kell különösebben bizonygatnunk, hogy tőlünk telhető igyekezettel jártuk végig a – sokszor oly nehezen megtalálható – „illetékeshez” vezető utat és közöltük azt is, milyen intézkedés született olvasóink érdekében.

Egyik levélírónk szerint szélmalomharcot folytatunk, mert minden megoldott probléma, megválaszolt kérdés helyére újabbak sorakoznak. Mi nem hisszük, hogy hiábavaló lenne az olvasókkal együtt végzett munkánk. Nemcsak, sőt nem is elsősorban rajtunk múlik, hogy mennyit sikerül kiirtanunk a haladást gátló bürokrácia-bozótból.
De írtjuk, s ezért érdemes nekiülni a levélírásnak, kedves olvasó.

Mai kommentár: Miként az várható volt komoly vízhangot váltott ki a Békés Megyei Népújság össznépi kívánságműsor és reklamáló fórum, mely egyfajta fogyasztóvédelmi útmutatóként is funkcionált 1969-ben. A szerkesszen velünk rovat sikeréről ezen a napon vezércikkben értékeznek a lap újságírói. 50 év távlatából meglehetősen ellentmondásosnak ítélhetjük az alkalmanként 5-6 levelet és panaszt kezelő anyagokat. Egyrészt örömteli, hogy a nyilvánosság erejét kihasználva megoldódnak akár több éves problémák, másrészt ez a fajta segítségnyújtás nem segítette elő azt, hogy az akkori emberek gondoskodjanak önmagukról. A rovat csak erősítette azt a közgondolkodást, mely szerint az egyén nem sokat tehet, de ott van a gondoskodó állam, a gondoskodó tanács, a gondoskodó pártlap.

 

A tárgyalóteremből:
A harácsoló körzeti meghízott és bűntársai

Ez alkalommal olyanok ültek a vádlottak padján a Gyulai Járásbíróság tárgyalásán, akiket jól képzett szakemberként könyveltek el, s becsültek munkahelyükön csakúgy, mint ismeretségi körükben. Ennek megfelelően anyagiakban sem szenvedtek hiányt. Hogy mégis idekerültek, azt hárman telhetetlenségüknek, nyerészkedési hajlamuknak köszönhették s akadt közöttük, aki úgy vélte, hogy egy szűkebb kollektíva – a gyulai Munkácsy Tsz – érdekében cselekszik, amikor visszaél beosztásával.

Zsákokban a közös vagyon (forrás: FORTEPAN/Péterffy István)

Irigyelték, mert „jól boldogult”

A bűnper elsőrendű vádlottját Hack Ádámot sokan ismerik Gyulán és környékén. Talán irigyelték is egyesek azért, mert „jól boldogult”, hiszen háromtagú családjára egyedül keresett, mégis volt szép háza, Volga személykocsija. Tizenegy éve dolgozott az Országos Vetőmag Termeltető Vállalat Orosházi Kirendeltségén mint a gyulai járás körzeti felelőse. Feladata az volt, hogy szerződéseket kössön a közös gazdaságokkal vetőmagtermelésre, illetve felvásárlásra. A legtöbb tsz-vezetővel igen jó, mondhatni: baráti kapcsolatot alakított ki az elmúlt évek alatt. Előnyös pozícióját viszont nemcsak vállalata és a szerződéses partnerek hasznára kamatoztatta.
Az elmúlt évben rábeszélte a sarkadi Haladás Tsz főkönyvelőjét, hogy részesítsék soron kívül jutalomban, mivel „elintézte”, hogy az eredetileg leszerződöttnél jóval nagyobb mennyiségű rizs-vetőmagot vegyen át vállalata a gazdaságtól. Pedig csak a kötelességét teljesítette, az üzlet mindkét fél számára hasznos volt
Ennek ellenére

a „jó kapcsolat” érdekében

megajándékozták 4 q árpával és ugyanennyi morzsolt kukoricával, azaz összesen körülbelül 2500 forint értékkel. Igaz, hogy utólag a közgyűlés is hozzájárult ehhez, de az ajándékozás mégis szabálytalan volt, s ezért Hack a bíróság előtt felelt, a Haladás Tsz elnöke és főkönyvelője pedig ügyészségi figyelmeztetésben részesült.
A körzeti megbízott rovásán ezenkívül sok más is szerepelt. Tudta, hogy a gyulai Munkácsy Tsz heremagtermeléssel foglalkozik. Megkörnyékezte Schiffert József magtárost, hogy tulajdonítson el a közösből néhány zsákkal. Azt ígérte, hogy ő majd értékesíti a terményt, s a pénzen megosztoznak. Schiffert sokáig habozott, de többszöri noszogatás után mégis elküldött Hack lakására 4,8 mázsa heremagot, aminek az értéke körülbelül 21 ezer forint. Az eladásra már nem kerülhetett sor, mert a rendőrség felfigyelt a körzeti megbízott üzelmeire és nyomozást indított. Ekkor követte el Hack Ádám a harmadik bűntettet: a felelősségre vonástól félve, megpróbálta rábírni a terményt lakására szállító gépkocsivezetőt, hogy ha kihallgatják, ne heremagról valljon, hanem – olcsó – ocsuról. Kísérlete sikertelen maradt.

A kedvezmény sem volt elég

Még a tárgyaláson is meggyőződhettünk róla, milyen nagy tekintélye volt az ismerősök, ügyfelek körében a harácsoló körzeti megbízottnak, aki gyakran hangoztatta a tsz-vezetők előtt: csak rajta múlik, milyen előnyös szerződést köthetnek a vetőmagtermeltető vállalattal. Főleg ennek tulajdonítható, hogy még olyan szorgalmas, feddhetetlen jelleműnek ismert embert is levett a lábáról, mint Metz József,a gyulai Munkácsy Tsz üzemegységvezetője, őt arra bírta rá – kilátásba helyezve az előnyös szerződést -, hogy a harmados művelésre kapott kukoricaföld teljes termését hazaszállíthassa, ne kelljen leadnia a közös gazdaságot megillető részt. Pedig eleve kedvezményt kapott, hiszen 1600 négyszögöl fejében ténylegesen 2700 négyszögöl földet mértek ki neki.
Metz József a saját szakállára hozzájárult ehhez, s ily módon körülbelül nyolcezer forint jogtalan haszonhoz juttatta Hack Ádámot. Hasonlóan gáláns volt – a közösség rovására – az üzemegységvezető Hornya Józseffel, a Sarkadi Építőipari Ktsz szállítási előadójával szemben is. Hornya, aki azzal volt megbízva, hogy a tsz bányájából elszállíttassa a homokot, kétségkívül sokat tett azért, hogy a bánya nagyobb hasznot hozzon. A tárgyaláson mindvégig erre hivatkozott. Semmiképpen sem akarta elismerni, hogy a munkaköréből fakadó kötelesség teljesítéséért, nem könyvelhetett volna magának törvénytelen jutalmat Hackhoz hasonlóan, ő is hazaszállította Metz József engedélyével a kukoricaföld teljes termését.

Gavallérság a közös kasszából

Hadd említsük meg az ügy kapcsán, hogy a népi ellenőrzés múlt évi tapasztalatai szerint – ha nem is ilyen súlyosan – egyes tsz-vezetők visszaélnek beosztásukkal. Kölcsönöket adnak a közös kasszából, reprezentálnak, ajándékoznak az egész vezetőség, illetve a gazdaság kollektívájának tudta, beleegyezése nélkül. A „Hack-ügy” tanulságait jó lesz megszívlelniük mindazoknak, akik félreértik az egyszemélyi felelősséget. De elgondolkozhatnak azok is, akik törvényellenesen, ajándékokat követelnek és fogadnak el a közös vagyonból.
Hack Ádámot kétévi szabadságvesztésre, ötezer forint pénzbüntetésre ítélték és három évre eltiltották a közügyektől Schiffert József büntetése tizenegy hónapi szabadságvesztés, 1500 forint megfizetése és a közügyektől való eltiltás egy évre. Metz Józsefet héthónapi, Hornya Józsefet négyhónapi szabadságvesztésre ítélték, de mindkettőjük büntetését próbaidőre felfüggesztették. Metz Józsefnek azonban ezenkívül még ki kell fizetnie 1500 forintot.
Az ítéletek – Metz Józsefét kivéve – még nem jogerősek.

Békés Dezső

Mai kommentár: A megyei pártlap Kék fény rovata 1969. február 28-án újra népnevelő történetet közölt a közvagyon megcsapolásáról. Azonban most nem a két zsák terményt eltulajdonító kisemberek álltak a bíróság előtt, hanem egy úgynevezett nagykutya és társai. Vélhetően az volt a cél az ítélettel és az ügy újságban való megjelentetésének is, hogy megmutassák: nincs kivétel. Békés Dezső elvtárs elég egyértelműen fogalmaz: „A „Hack-ügy” tanulságait jó lesz megszívlelniük mindazoknak, akik félreértik az egyszemélyi felelősséget. De elgondolkozhatnak azok is, akik törvényellenesen, ajándékokat követelnek és fogadnak el a közös vagyonból.”
Bizonyára sokan nagyon megijedtek és már március elsejétől jó útra tértek.

 

Az emberi akarat diadala

Gizik a búrák alatt (forrás: mult-kor.hu)

Tiszta őrület lenne felhívni Gyurit. A hadállás és taktika teljes feladása. Ha a józan ész és a női büszkeség utolsó maradványa él bennem, nem is teszem – mondotta magában Gizi, majd feltárcsázta Gyuri számát.
A néhány másodperc alatt, míg a fiút odahívták, erre gondolt: – Semmi szemrehányás, semmi jelenet. Néhány tárgyilagos szó, hogy csak azért fárasztom a telefonhoz, mert kérem vissza Platon Államát, amelyre is égető szükségem van.
Miután a fiú jelentkezett, elhatározásához híven így szólt: – Ezt aztán igazán nem érdemlem meg tőled. Négy napja, hogy még csak föl sem tárcsáztál, hogy tehetted ezt velem? Mint az őrült rohantam a készülékhez, valahányszor csengett.
Gyurinak arra való hivatkozására, hogy mióta Dosek szabadságon van, még meghalni is csak éjszaka, munkaidő után ér rá, így folytatta: – És májusban, akkor miért tudtál minden reggel időt szakítani, pedig az egész osztály szabadságon volt!
Miután úgy negyedóra múlva Gizi befejezte gondolatmenetét, Gyuri így válaszolt:
– Majd jelentkezem, mihelyt ráérek – és már tette volna is le a kagylót.
– Szóval már látni sem akar – gondolta magában Gizi. – Hát rendben. Ha véget ér, hát véget ér. Egyszer elmúlik minden. Inkább a nyelvemet harapom le, semmint én kérdezzem, hogy mikor találkozunk – majd gyorsan így szólt: – És mikor látlak?
A fiú néhány pillanatig hallgatott, majd ezt mondta: – Rendben, holnapután hétkor a szokott helyen.
Gizi ezek után elhatározta: nem megyek el. Semmi értelme ennek a kikönyörgött randevúnak. Most, egy perccel a tizenkettedik óra után legfeljebb még eggyel hódíthatja vissza Gyurit, a teljes, a hideg közönnyel. Ha hiába ácsorog majd az óra előtt, beléje hasít a felismerés, hogy elvesztette őt, és akkor jön rá, hogy ki is volt neki Gizi.
Miközben ezt mérlegelte, elment a kozmetikushoz, a fodrászhoz, a manikűröshöz, a pedikűröshöz, új ruhát, cipőt, harisnyát és nylon kombinét vásárolt és mindezt magára öltve, az óra alá vonult, szívében a szent elhatározás és szilárd akarat lángjával, hogy ennek a találkozónak nem szabad megtörténnie.

És íme, az emberi akarat, az erős, szívós női akarat diadala: valóban nem történt meg!
Gyuri nem volt ott.

Kertész Magda

Mai kommentár: Vendégjegyzet a Békés Megyei Népújságban, melyet a korszak népszerű szerzője, a Nők Lapja újságírója, Kertész Magda szállított.
Gizi és Gyuri kalandja habkönnyű kis olvasmány az 1960-as évek végének Magyarországáról, az átalakuló kapcsolatokról férfi és nő viszonyában. A jegyzet szerint a kor nője már annyira modern és annyira felvilágosult és annyira jól érzi magát Magyarországon, hiszen egy randevú miatt vásárolhat magának egy teljesen új alsó és felsőnemű kollekciót, elmehet és igénybe vehet szépészeti szolgáltatásokat. Az pedig kit érdekel, hogy ezt szinte senki nem tehette meg. Az újságot olvasó nők Gizit, a férfiak pedig Gyurit irigyelték és jó volt az úgy, hiszen addig sem gondoltak másra.

 

Egy fotó

Mai fotónk az 1969. február 28-ai Békés Megyei Népújság címlapján jelent meg az Úttörővetélkedő című beszámoló egyik illusztrációjaként. Az anyag a február 25-én, a békéscsabai Kállai Éva Úttörőház által „Én alkottam, – mi alkottuk” címmel meghirdetett úttörővetélkedőjének középdöntőjéről szól. Az eseményen fellépett az a Triton zenekar is, melyet a február 25-ei lapszemlénkben már felidéztünk. A képaláírás: A Triton zenekar ifjú zenészei felnőttes biztonsággal és komolysággal kezelték hangszereiket.

(A fényképek illusztrációk, nem biztos, hogy 1969-ben készültek, nem biztos, hogy Békés megyében, de jellemzőek a korra.)

Megosztás:

Címke: ,