A nap sztorija – Ez történt 1969. február 22-én, Békés megyében

2019. február 22. 13:30 | Diós Zsolt

A behir.hu időutazó rovatában ma újra visszarepülünk ötven évet és megnézzük, hogy miről írt az 1969. február 22-én megjelenő Békés Megyei Népújság. Kukkantsunk bele ma is az elvtársak és az elvtársnők, illetve a kor örömét, bánatát megélő emberek világába. Ma a húsvéti szezonra készülő csokigyár termékeiről szóló hír, egy kalandfilmbe illő bűneset írósági tárgyalásáról szóló beszámolóra és egy, a megyei focibajnokság öltözőinek állapotát firtató jegyzetre esett a választásunk. Mai lapszemlénket is kiegészítjük egy aznapi fotóval és természetesen a 2019-es kommentárok sem maradhatnak el. Hasznos időtöltést kívánunk!

 

Császárkörtével töltött csokoládédió - Felkészült húsvétra a Szerencsi Csokoládégyár

A csokitojás célba ért (forrás: mult.kor.hu)

Befejezéshez közeledik a „húsvéti szezon” a Szerencsi Csokoládégyárban. Az utolsó tételeket a napokban adják át a kereskedelemnek. Belföldi árusításra - a már ismert édességeken kívül - az idén először áttetsző műanyagból 3 millió tapsifülest és kiskacsát készítettek. Ezeket csokoládéval és cukortojással töltötték meg.

A sikeres ünnepi felkészülés után az elkövetkező hónapban a szerencsi gyár 11 féle új édességgel jelentkezik a piacokon. Ezek közül előreláthatólag igen nagy sikere lesz a császárkörte töltetű csokoládédiónak és a Donald kacsafigurának. A termelés növelésére a gyár új automata csokoládétöltő gépet vásárolt a Német Demokratikus Köztársaságból. Az új berendezéssel műszakonként 2 tonna konyakmeggyet vagy más töltött árut készíthetnek.

Mai kommentár: A Békés Megyei Népújság a címoldalon számolt be a Szerencsi Csokoládégyár húsvéti előkészületeiről, vélhetően azzal a céllal, hogy a megye lakossága ne idegeskedjen, 1969-ben – ha már alma nem jutott, akkor legalább – húsvéti nyúlból bőséges lesz a választék. Az ember azt gondolná, hogy a piacgazdaság sajátja, hogy már február végén elkezdődik a húsvéti készülődés, de íme a cáfolat: a tervgazdálkodás időszakában is várta a kereskedelem a karácsonyi ünnepkört követő örömnapot. Ne feledjük, hogy 1969-ben még nem létezett Valentin nap Magyarországon.

Az áttetsző műanyagból készített tapsifüles és kiskacsa édességről olvasva furcsa kép rajzolódik ki az emberben arról, hogy miként szedték ki a műanyag alkatrészt a gyerekek szájából. A császárkörtével töltött csokoládédió esetében csak reménykedünk, hogy a gyümölcsre gondolt a gyártó és nem a likőrre, mert az önmagában is kellően borzasztó volt.

 

 

A tárgyalóteremből:

Taxifuvar játékpisztollyal

November 5-én, éjszaka fél kettő tájban, a békéscsabai téglagyár portájához rendeltek egy taxit. Frankó István gépkocsivezetőt furcsa kéréssel várta Filipinyi László, 19 éves fiatalember: „Táviratot kaptam Dévaványáról, anyám a ravatalon fekszik. Azonnal haza kell utaznom, de nincs nálam pénz. Vigyen el, otthon rendezem a számlát”.
Az öreg taxis szíve meglágyult és - a gyakorlattól eltérően - vállalta a fuvart, hitelbe. Megelégedett annyival, hogy megnézte az utas igazolványát.

Mezőberényig a gépkocsivezető mellett ült Filipinyi, ott azonban kérte, hadd üljön hátra, mert fáradt, egy kicsit szunyókálni szeretne. Frankó István természetesen méltányolta a kérést. Nem is sejtette, hogy mi következik ezután.

Alvó taxisofőr (forrás: FORTEPAN/MHSZ)

Gyoma határáig - látszólag - tényleg aludt az utas. Attól kezdve azonban firtatni kezdte, hogy járt-e már a taxis Budapesten, a Dunántúlon, s mi lenne, ha Dévaványa helyett a fővárosba mennének. Frankó István eleinte nem tulajdonított jelentőséget az érdeklődésnek. Röviddel később viszont volt oka rá, hogy megrettenjen. Az eddig barátságos, álmos hang, hirtelen ráreccsent a hátsó ülésről: „Vigyen Pestre! Ha okoskodni mer, keresztüllövöm!”
Csak úgy, vezetés közben, hátrasandított és úgy látta, a félhomályos kocsiban, hogy a fenyegetés komoly, hiszen az utas markából egy pisztoly csöve meredt az oldalának. Felrémlett emlékezetében, hogy néhány évvel ezelőtt - főleg Budapesten - sorozatban követtek le támadásokat taxisofőrök ellen. Jobbnak látta, ha látszólag teljesíti a parancsot, de közben azon törte a fejét, hogyan szerezhet segítséget. Remélte, hogy a gyomai AKÖV-kirendeltség kapuját nyitva találja és gyorsan bekanyarodhat az udvarra, ahol legalább éjjeliőrt talál.

A kapu zárva volt, de éppen akkor ért oda egy szembe jövő kerékpáros. Frankó István a másodperc tört része alatt határozott: beletaposott a fékbe és azzal a felkiáltással, hogy defektje van, kiugrott a kocsiból. Még mindig fenyegetőzve, kiszállt utána a támadó is, de a harmadik ember jelenléte később visszahúzódásra késztette. Amikor aztán Frankó István odakiáltott az AKÖV kapujában megjelenő éjjeliőrnek: „Telefonáljon rendőrért!” Filipinyi László kikapta a hátsó ülésről fényképezőgépét, és eltűnt egy sötét mellékutcában

Így rakódott össze a vallomások mozaikjából az éjszakai támadás története a Szarvasi Járásbíróság tárgyalásán. Az akkor oly vakmerő Filipinyi dadogva-hebegve azt bizonygatta, hogy részeg fővel követte el tettét. Különben sem volt olyan komoly az egész, hiszen játékpisztolyt szorongatott a markában. Az utóbbi igaz, Frankó István is kissé szégyenkezve forgatta a bűnjelként felmutatott riasztópisztolyt, amit bármelyik játékboltban meg lehet vásárolni 18 forintért. Pedig nem volt oka a szégyenkezésre, hiszen a nappali világításnál egy óvodást sem riasztó „fegyver” a kocsi félhomályában mást is megtéveszthetett volna.

Azt természetesen nem fogadta el védekezésül a bíróság Filipinyinek, hogy még ma sem tud számot adni cselekedetéről. Tettét meglehetősen ravaszul követte el és november ötödiké előtt sem mutatkozott makulátlan jellemű embernek. Egy alkalommal már 400 forint pénzbírságra ítélték garázdaságért és munkahelyén is kötekedő, megbízhatatlan munkásként ismerték.

Enyhítő körülményként értékelték viszont fiatal korát, töredelmes megbánásét és azt, hogy a tett elkövetését követő napon, mindent meggyónt szüleinek, akik ki is fizették az AKÖV-nek a különös fuvar díját.
Öthónapi szabadságvesztésre és 1000 forint megfizetésére ítélték. A szabadságvesztést 3 évi próbaidőre felfüggesztették.

Békés Dezső

 

Mai kommentár: A Békés megyei pártlap kékfény rovatában eddig a legtöbb esetben piti ügyekkel és néhány tragédiával járó történetet olvashattunk. A mostani beszámoló azonban kalandfilmbe illő eseményeket mutat be. A ravasz utas, a bátor taxisofőr és az alvó éjjeliőr sztorijából, ha a tengerentúlon történik, akkor Hollywoodban egész estés filmet készítettek volna Charles Bronson és Telly Savalas főszereplésével. Az eset azonban Békéscsabán és Gyomán történt, abban a korban, amikor a szocialista embertípus idealisztikus képébe nem fért bele a bűnözés.

 

 

Zseblámpa, kannafedő

Néhány nappal a megyei 1. osztályú labdarúgó-bajnokság rajtja előtt írnunk kell arról is: hol, milyen öltözők várják a mérkőzések játékvezetőit?

A Békés megyei LSZ technikai bizottsága nagy általánosságban elégedett a játékvezető-öltözők állapotával, Rendhagyó esetek azonban jócskán vannak. Most, a rajt előtt tanulságként felhozunk néhány „negatív” példát azzal a céllal, hogy ki-ki okuljon belőle, s a jövőben ne kelljen effélékről írnunk.

 

Nemcsak a kapu a pálya tartozéka (forrás: FORTEPAN/Péterffy István)

 

Tavaly Gyulaváriban nem volt kályha a játékvezetői öltözőben. Hiányzott az asztal, a szék is. Viszont volt egy üveg szóda - és más semmi. A játékvezető a mérkőzés után az ablakban írta meg a jelentést, zseblámpa fénye mellett, s közben vacogott, annyira fázott. Dobozon szép, tágas a bírói öltöző, a kályha is ott állt a sarokban, de nem fűtöttek, mert rossz volt a kályhacső. Amikor az ott járt ellenőr inni szeretett volna, pohár helyett - a vizeskanna fedelét nyújtották felé. Kevermesen nagyon régen meszelhették ki a játékvezetői öltözőt. Pókháló, por jócskán volt a falakon, a padlón.

Sporttársak, a játékvezetői Öltöző a pálya tartozéka. Ezt nem szabad elfelejteni!

 

Mai kommentár: 2019-ből nézve a sportrovatban megjelenő jegyzet romantikus képet fest a Békés megyei labdarugó-bajnokság hátsó helyiségeiről. A „negatív” példák azt bizonyítják, hogy Gyulaváriban, Dobozon és Kevermesen nem kellett attól tartani, hogy a hazai csapat le akarta volna fizetni a játékvezetőt. Ma már nehéz elképzelni hasonló körülményeket nemhogy a Megye 1-ben, de még a megyei bajnokság harmadosztályában sem.

 

 

Egy fotó

Mai fotónk az 1969. február 22-ei Békés Megyei Népújság címlapján jelent meg A Centrum emeletén címmel, a következő képaláírással: Az elmúlt napokban sokan keresték fel a Békéscsabai Centrum Áruház új konfekció részlegét, melyet az üzlet emeletén rendeztek be. A hőlégfűtéses. tágas teremben az eddigi 1,8 millió forinttal szemben 2,7 millió forint értékű árut tudnak bemutatni a vásárlóknak.

 

 

 

 

(A fényképek illusztrációk, nem biztos, hogy 1969-ben készültek, nem biztos, hogy Békés megyében, de jellemzőek a korra.)

További programok »

FEL