A nap sztorija – Ez történt 1969. április 11-én, Békés megyében

A behir.hu időutazó rovatában ma újra visszarepülünk ötven évet és megnézzük, hogy miről írt az 1969. április 11-én megjelenő Békés Megyei Népújság. Kukkantsunk bele ma is az elvtársak és az elvtársnők, illetve a kor örömét, bánatát megélő emberek világába. Ma a békéscsabai Hanglemezkedvelők klubjának megalakulásáról szóló beszámoló, egy, a gyulai Százéves cukrászdáról szóló riport, illetve egy juhbéllel üzletelő „bűnöző” bírósági tárgyalásáról szóló tudósítás kerül reflektorfénybe. Mai lapszemlénket is kiegészítjük egy aznapi fotóval és természetesen a 2019-es kommentárok sem maradhatnak el. Hasznos időtöltést kívánunk!

 

 

Hanglemezkedvelők klubja alakul Békéscsabán

Hanglemez vizsgálata (forrás: FORTEPAN/Kotnyek Antal)

“Új klub alakul a békéscsabai Megyei Művelődési Házban: a Hanglemezkedvelők Klubja. A budapesti Sztereo- Színházhoz hasonló programmal indulnak, a kéthetenkénti foglalkozásokon olyan komplex zenei, irodalmi műsor-összeállításokkal várják a klubtagokat, melyben a zenei anyagot a legkitűnőbb sztereo felvételről az irodalmi anyagot pedig „élő műsorban” a Jókai Színház művészei és a művelődési ház irodalmi színpadának tolmácsolásában kapják a műsorok résztvevői.

Eljutni a zene megértéséig, szépségének felismeréséig – ez a klub egyik nemes célja. S a, másik, hogy a klubtagokat hozzásegítse a Magyarországon ritkán kapható, nehezen beszerezhető értékes hanglemezekhez, hogy eljuttassa az otthonokba is a zenét.

A Magyar Hanglemez Klub „fiók intézeteként” működő klub tervében többek között Szokolai Sándor Vérnász című operájának bemutatása is szerepel, melyre meghívják a Békés megyei származású zeneszerzőt is. Ez alkalommal Garcia Lorca Vérnász című drámájából, költeményeiből mutatnak majd be részleteket a meghívott budapesti művészek, Csernus Mariann, Csengery Judit, Sütő Irén, Egressi István.

A foglalkozások további programját a tagok kívánsága szerint alakítja.”

 

Mai kommentár: Magyarországon a 20. század második felében számos olyan politikai, gazdasági és társadalmi átalakulás ment végbe, amelyek alapvető módon befolyásolták az egyes emberek mindennapi életét. Békéscsaba megyeszékhellyé vált, komoly iparosodási folyamatok indultak el, a lakosságszám egyre növekedett. A fejlődésnek és a korszerűsödő technológiáknak köszönhetően az emberek egyre több szabadidővel rendelkeztek. Kialakult egy olyan réteg, melynek igénye támadt a szabadidő egyre magasabb minőségű eltöltésére, ezért alakultak sorra a klubok és szervezetek, melyekre kiváló példa a Hanglemezkedvelők Klubja.

 

Gyulán

“Nem százéves, kétszáz is van, vagy még több – közli készségesen, akár egy idegenvezető Jánosi Imre cukrászmester, a gyulai „Száz éves cukrászda” tulajdonosa.

A falon vékony rámában gépírásos szöveg: „Művészettörténeti értéke miatt iparművészeti emlék”.

– Én vagyok az ötödik segéd, aki a tulajdonostól megvette a cukrászdát. Negyven évvel ezelőtt jöttem ide. Most nekem van egy kis tanulólányom, Puskás Ilonka, az idén szabadul.

A cukrászda bejárata forrás: Békés Megyei Népújság/1969. április 11.)

Jánosi mester feketekávét főzet Ilonkával, a törökös kávé a „Száz éves” specialitása. Persze csak az egyik. Régi, sárga lapú receptkönyvek kerülnek elő, még Reinhardt József mester írogatta össze őket 1870 táján. Ezek a kis füzetek őrzik a „Száz éves” igazi titkait: a linzertorták, a mogyorótorták, a krumplis-stanglik és a puha mézesek receptjét.

Titkokat kérni merészség és tapintatlanság – de Jánosi mester már túl van ezen a világon. A „Száz éves” híre csak jobb lesz attól, ha a titkaiból is megmutat valamit.

– Például a mogyorótorta receptjét. Diktálhatom: Tessék: „Végy 24 latt cukrot, 24 latt mogyorót, 20 tojás fehérjével kikavarni, kis citromot adni hozzá”. Ez a krém leírása. Általában csak a receptek lényegét jegyezzük fel.

A súlymértékek a 12 fiókos, kétszáz éves dolgozó asztalon sorakoznak egymás mellett. Hitelesítési évszámuk: 1802. A lat és a font tört részei.

– A régi receptek elkészítésénél csak ezeket használjuk. Különben a bécsi lat 17.502 gramm, a bécsi font pedig 0.56 kilogramm. A „Száz éves”-hez illenek a régi mértékegységek, mert az a régi recept csak úgy válik mai specialitássá, ha lattal és fonttal mérjük a hozzávalót. A mester mosolyog, és olyannak látom rézüstjei, kézi cukorőrlő malma és súlyocskái között, mint a mesék csodatortáját készítő csodacukrászt.

A műhelyből a márványasztalokkal és nádszékekkel berendezett cukrászdába lépünk. Délelőtt gyér a forgalom, délutánonként azonban megszállják a fiatalok a „Száz évest”. És milyen jól összeillenek! Az öreg, romantikus hangulatú cukrászda és a lányok nevetése. Az egyik sarokban oklevél gyűjtemény a mesterek tudását őrzi, mellettük üvegajtajú vitrin, a cukrászda házi múzeuma. Kincsei közt aranyszélű porcelán csészék, ezekből valamikor habos kávét ittak a vendégek, sörös korsók az 1700-as évekből, szokatlan formájú poharak tucatjai, rézből formált edények, tálcák.

És az emlékkönyv, a legújabba 1945-től írnak a vendégek. Sok ezer bejegyzés közül egy: „Szép a szép, és megbecsülve érték marad örökké”. A cukrászda és a gyulaiak dicsérete, akikről köztudott, hogy híven őrzik a város hagyományait, ezt a „Száz éves cukrászdát” is, ahol elmerenghet a vendég egy-egy félórára az élet dolgain.

Sass Ervin

 

Mai kommentár: Az ember elolvassa Sass Ervin kitűnő riportját és olyan érzése van, mintha valami csodás és színes mesevilágban járna, valahol egy demokratikus keretek között működő bizodalomban, ahol mindennapos dolog, hogy egy cukrászmester tulajdonol és működtet egy cukrászdát. Pedig 1969-ben járunk, a kádári szocializmus 13. szürke esztendejében, Gyula városában. Jánosi Imre cukrászmester pontosan 90 esztendeje, 1929-ben érkezett segédnek Gyulára a Reinhardt-féle cukrászdába, ezért a mester és a Száz éves cukrászda történetére rovatunkban hamarosan visszatérünk.

 

 

A tárgyalóteremből:

Nem érzem bűnösnek magam

“Március 19-e óta tárgyalja a Békéscsabai Városi Bíróság Révbíró Sándor bűnügyét. Mint korábban már röviden beszámoltunk róla, Révbíró a Békéscsaba és Vidéki Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet megbízásából juhbelet vásárolt fel az ország egész területén és tisztítás, kaliberezés után eladta a Budapesti Húsipari Vállalatnak. Az ÁFÉSZ-szel kötött szerződése szerint legalább 20 százalékos nyereséget kellett biztosítania, s a bruttó nyereség 50 százaléka őt illette.

A kolbászkészítés alapanyaga (forrás: FORTEPAN/Bauer Sándor)

Ebből fedezhette a felvásárlás és feldolgozás összes költségét, közte a budapesti saját műhelyében foglalkoztatott alkalmazottak munkabérét. Az elmúlt év szeptember 25-ig – letartóztatásáig – folytatta tevékenységét, és mint az ügyész vádbeszédéből kiderült, nem elégedett meg a legális haszonnal.

A szerződést megszegve, nem méterre, hanem kötegenként vásárolta fel a juhbelet és olyan ügyesen kalkulált, hogy hónapról hónapra tetemes többlethez jutott. A többlettel azonban nem számolt él megbízójának, hanem fiktív vételjegveket állított ki, és a görbe úton szerzett tetemes összeget zsebre vágta. Két év alatt valamivel több, mint 700 ezer forintot sikkasztott el ily módon. A társadalmi tulajdonban különösen nagy kárt okozó, folytatólagosan elkövetett sikkasztásért, az ügyész börtönbüntetés kiszabását, s ezenkívül részleges vagyonelkobzást és kártérítésre való kötelezést kért. A vagyonelkobzásnak, illetve kártérítésnek reális alapja van, hiszen Révbíró budapesti családi házzal, gyümölcsössel és Volga személygépkocsival rendelkezik.

A csalafinta felvásárló azonban még nem adta meg magát. Az utolsó szó jogán is azzal védekezett, hogy a fiktív vételjegyek kiállításával elsikkasztott százezreket nem saját hasznára fordította, hanem a rendkívül magas rezsiköltség fedezésére. Azt állítja ugyanis, hogy a bruttó nyereség 50 százaléka nem volt elegendő erre. „Nem érzem bűnösnek magam” – hangsúlyozta minduntalan a rendkívül magabiztosan viselkedő vádlott és védőjével egyetértésben felmentést kért.

A rendkívül érdekes bűnügyben a jövő héten hirdet ítéletet a bíróság. Erről ismét tudósítjuk olvasóinkat.”

B. D.

 

Mai kommentár: A Békés Megyei Népújság bűnügyi rovatában találkoztunk már mindenféle bűnözővel. Gyilkosok, erőszakoskodók, tolvajok, a közös vagyont jelentősen megkárosító fehérgalléros gazemberek tetteiről számoltak be a Tárgyalóteremből elnevezésű rovatban. Ma azonban minden eddigi esetet túlszárnyal a tudósítás, mely a Nagy Juhbél-bizniszt mutatja be. A juhbél 2019-ben is keresett árucikk, hiszen kiváló minőségű és a teljesen természetes, sóval tartósított juh bél jól főzhető, süthető vagy akár füstölhető is. Mint tudjuk, a tervgazdálkodás évtizedeiben állandó hiány volt a magasabb minőségű alapanyagokból, így a juhbélből is. A folyamatos kereslet miatt felvert ár késztette arra Révbíró Sándort, hogy ügyeskedjen az élelmiszeripari nyersanyaggal. Kíváncsian várjuk az ítélethirdetést, melyről beszámolunk rovatunkban.

 

 

Egy fotó

Mai fotónk az 1969. április 11-ei Békés Megyei Népújság címoldalán jelent meg A boldog nyertes címmel. A felvétel képaláírást is kapott:

Néhány napig váratott magára, lapunk jutalomsorsolásának első számú nyertese, de végre jelentkezett a szerkesztőségben a békéscsabai Papp Sándor. Deák Gyula főszerkesztő-helyettes adta át a Centrum Áruházban a 125 literes Lehel hűtőszekrényt, ami csaknem 5 ezer forintot ér. Papp Sándor és felesége a Hajtómű- és Felvonógyár dolgozója.

A fotót Demény Gyula készítette.

 

 

(A fényképek illusztrációk, nem biztos, hogy 1969-ben készültek, nem biztos, hogy Békés megyében, de jellemzőek a korra.)

Megosztás:

Címke: , ,