A behir.hu időutazó rovatában ma újra visszarepülünk ötven évet és megnézzük, hogy miről írt az 1968. július 30-án megjelenő Békés Megyei Népújság. Kukkantsunk bele ma is az elvtársak és az elvtársnők, valamint a kor örömét, bánatát megélő kisemberek izgalmas világába. Ma a Világifjúsági Találkozót ünneplő Békés megyei fiatalok, demográfiai előrejelzések és a kisembert megfélemlítő, népnevelő anyag került válogatásunkba. Természetesen a 2018-as kommentár most sem maradhat el. Jó szórakozást kívánunk!
Barátságtüzek a megyében
Ünnepi megemlékezések - Zenekari vetélkedők - Ki mit tud a VIT-ről?
Vasárnap a megye több városában és községében a fiatalok ünnepélyesen megemlékeztek a IX. Szófiai Világifjúsági Találkozóról.
Békéscsabán az esti órákban szemerkélő esőben a néphadsereg fúvószenekarának pattogó hangjai mellett kezdődött a Szabadság téri ünnepség. Húsz ifjúgárdista lobogó fáklyákkal körbeállta, majd meggyújtotta a barátságtüzet a VIT tiszteletére. Szafian Béla, a KISZ történelmi színpada tagjának szavalata után Richweisz Ferenc, a KISZ városi bizottságának titkára üdvözölte a résztvevőket, a megye és a város társadalmi, állami vezetőit. Petrovszki István, a megyei pártbizottság osztályvezetője mondott ünnepi köszöntőt és többek között hangsúlyozta: - A londoni Albert Hall-ban - 1945-ben - 63 nemzet fiataljainak 1500 képviselője a béke és barátság jegyében nagy lelkesedéssel megalapította a Demokratikus Ifjúsági Világszövetséget. Ma 140 ország sok ezernyi fiatalja találkozik Szófiában. A felháborodás és gyűlölet hangján ítélik el az imperializmust és szolidárisak a szabad életükért küzdő fiatalokkal.
Sarkadon egész napos. VIT-ünnepséget tartottak. A községi elődöntők után az eleki Lenin és a sarkadi Lenin kiszes labdarúgó-csapatai mérték össze erejüket. A járási kulturális bemutatón sok fiatal vett részt. Többek között hét község tánczenekara és énekesei, tíz szavaló- és két népi tánccsoport - az eleki és a méhkeréki - szórakoztatta a községekből összesereglett fiatalokat. Érdekes színfoltja volt az ünnepségnek 16 község háromfős csapatainak Ki mit tud a VIT-ről? szellemi vetélkedője.
Este Békéscsabához és Sarkadhoz hasonlóan többek között Gyopároson és Szarvason is barátságtüzeket gyújtottak a fiatalok, majd VIT-bálakkal fejeződtek be az ünnepségek.
Mai kommentár: 2018-ban legtöbbünkben a VIT kapcsán Timár Péter zseniális filmje, a Csinibaba ugrik be elsőként, melyben a fiatalok azért küzdöttek, hogy kijuthassanak az eseményre. Meg kell jegyeznünk, hogy eddig megkíméltük Önöket, de el kell áruljuk, hogy a korabeli sajtó – és ez alól természetesen a Békés Megyei Népújság sem volt kivétel – minden szinten, napi rendszerességgel beszámolt a találkozó előkészületeiről, az elutazásról, a résztvevőkről. Éppen csak azt nem tudtuk meg, hogy melyik ifjú résztvevő, melyik bugyiját csomagolta be a kötelező pártformaruhák közé. A mai barátságtüzes beszámoló viszont, valljuk be enyhén izzadságszagú lett.
Előrejelzés 1969-re: Százharmincezer új nyugdíjas
Jövőre vonulnak vissza az első tsz-öregek
Tavaly, egy év alatt 9,5 milliárd forintot kézbesítettek 1 millió 269 ezer nyugdíjasnak és járadékosnak. Jelenleg az ország lakosságának 12,4 százaléka, tehát minden nyolcadik ember nyugdíjas. Budapesten még magasabb az arányuk: a fővárosiak 16.8 százaléka, több mint 330 ezer nő és férfi kap nyugdíjat.
A jövő évben a nyugdíjasok számának ugrásszerű növekedése várható, mert a tsz-tagok jelentős része 1969-ben dolgozza le a nyugdíjalapul szolgáló tíz évet, így nagyon sok 65 évesnél idősebb férfi és 60 évesnél idősebb nő vonul nyugdíjba a termelőszövetkezetekből. Az új tsz-nyugdíjasokkal együtt, az 1969-ben nyugdíjba menő dolgozóik száma előreláthatóan eléri a százharmincezret. A KSH Népességtudományi Kutató Intézetének számításai szerint, tíz év múlva már 770 ezer férfi és 1 millió 360 ezer nő lesz nyugdíjas korban, vagyis 1978-ban minden négy munkaképes keresőre egy járadékos jut.
Mint ismeretes, a jelenlegi hatmillió dolgozó által befizetett 3-10 százalék nyugdíjilleték a nyugdíjak és járadékok teljes összegének már ma is csak egyharmad részét fedezi, a fennmaradó kétharmad részt, több mint hatmilliárd forintot az egyéb állami bevételekből pótolják. A nyugdíjasok számának növekedésével évről évre növekszik az állami dotáció is.
Mai kommentár: 1968-ban szembejött a munkás-paraszt kormánnyal a demográfia tudománya. Akkoriban még a központi utasításokkal kezelhető volt a 12,4 százalékos arány. Ma viszont komoly fejtörést okoz az időskorúak ellátása. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint Magyarországon az időskori függőségi arány az 1990-es évi 20 százalékról 26 év alatt 27-re nőtt, azaz ezer aktív korúra 272 fő 65 éves és idősebb jutott 2016-ban. Ezen felül az arány a korábbi időszakhoz képest várhatóan gyorsuló ütemben folyamatosan emelkedik majd. Értéke 2060-ban 61 százalék körül lesz a népesség-előreszámítás szerint, vagyis ezer „eltartóra” azaz 15–64 éves közöttire 610 fő 65 év feletti jut majd.
A közvagyon biztonságáért
Manapság több rendőrségi, bírósági hírt, tudósítást közölnek a lapok, mint a korábbi esztendőkben, sőt, a nagyobb közérdeklődést kiváltó bűnügyekre többször is visszatérnek, a bűntett felfedezésétől egészen a jogerős ítéletig. Ezeket a híreket olvasva, sokan azt hiszik, hogy nálunk növekvőben van a bűnözés. E közhiedelemmel szemben azonban legtöbb bűnözési kategóriában jelentékeny csökkenést mutat a statisztika. Különösen szembetűnő, hogy 1962 és 1967 között, vagyis öt év alatt 200 millió forintról 130 millió forintra csökkent a közvagyon sérelmére elkövetett bűntettekből származó kár.
Természetesen vannak még sötét foltok. Még elég sok az olyan bűncselekmény, amikor egyesek hosszú időn át űzhetik visszaéléseiket, s nagy károkat okoznak. Érdekes utalni egy nemrég leleplezett bűnügyre. A Pannónia Szőrmeipari Vállalat egyik csoportvezetője csaknem félmillió forint értékben lopott ki márkás szőrméket a csepeli telephelyről. A büntetőeljárás során derült ki, hogy a csoportvezető 1960 óta folyamatosan fosztogatta a telepet, annak ellenére, hogy a vállalati leltározó bizottság havonként, illetve negyedévenként rendszeresen megtakarítást, nem pedig hiányt mutatott ki. Megállapították, hogy a bizottság tagjai és az ellenőrzéssel megbízott vezetők nem játszottak össze a tolvajcsoport-vezetővel. Egyszerűen hanyagok voltak.
Előfordul, hogy emberek, akik látják ugyan a környezetükben a károkozást, nem próbálják megakadályozni azt, sőt, mások segítségét sem igénylik a bűnügyek felderítéséhez. Elsősorban a gazdasági vezetők kötelessége a területükön észlelt bűncselekmények felderítése. E vonatkozásban is sok javulás van az utóbbi időben, különösen az új gazdaságirányítási rendszer hatására. A kereskedelemnél például a szóban forgó esetek 70 százalékában az illetékes vezetők tették meg a feljelentést. A vásárlók megkárosításának az eseteiről is nagyobbrészt a vállalat ellenőrzése tesz feljelentést. Az üzemeknél, gyáraknál, intézményeknél korántsem ilyen kedvező a helyzet.
Nem ritka az olyan gazdasági vezető, aki szerint, ha nem önös szándék, csak megengedhetetlen mulasztás van a közvagyonban keletkezett kár mögött, lehetőleg mellőzni kell a büntetőjogi felelősségre vonást, mert ez - úgymond - csökkenti a vállalkozó kedvet, visszaszorítja a kísérletezési szabadságot. A közelmúltban az Alföldön építettek egy víztornyot, amelynek betonját a tervtől eltérő módon tömörítettek, s ezért a toronyból elszivárog a víz. Az ügyészség megkereste a kivitelező vállalat felettes szervét és felkérte, hogy tegyen büntető feljelentést. S noha a jelentős kivitelezési hibák nyilvánvalóak voltak, az illetékes gazdasági vezetők nem tettek feljelentést. Végül is az ügyészségnek kellett elrendelnie a büntető eljárást.
Nagy károkat okoz a társadalmi tulajdonban a szándékos bűncselekmények, a csalások és sikkasztások takargatása is. A közelmúltban letartóztatták a Hídépítő Vállalat szekszárdi kirendeltségének vezetőjét, aki másfél év leforgása alatt 240 ezer forintot sikkasztott. Mint a rendőrségi vizsgálat megállapította: a csaló kirendeltség-vezető korrupt kapcsolatot épített ki az építkezésen; vezetőknek és munkásoknak egyaránt rendszeresen adott ajándékokat, akik mindezt nemcsak természetesnek vették, hanem el is várták. Következésképpen a visszaéléseket nem tárták fel, hanem fedezték. Egyébként a bűnös szándékú embereknél ma már általános módszer, hogy kitapintják a beosztottak - gyakran a felettesek - gyenge pontjait, hogy aztán felhasználják a bűncselekmény elkövetésében vagy leleplezésében.
Sokan nincsenek tudatában, hogy a társadalmi tulajdon védelmében nemcsak a vezetőknek, hanem minden állampolgárnak vannak törvényes kötelességei. Persze erre a kötelességre erőszakkal nehéz lenne ráébreszteni százezreket és milliókat. Minden állampolgár akkor lesz igazán a közvagyon hű őre, ha felismeri az ő egyéni érdeke és a társadalmi vagyon közötti szoros összefüggéseket. Ezzel kapcsolatban nem árt ismételten utalni a Pannónia Szőrmeipari Vállalat példájára. Mondottuk, hogy a lefülelt csoportvezető félmillió forint értékű szőrmét lopott. Közvetve ennyi kár érte a népgazdaságot. De a vállalat dolgozóit közvetlenül is meglopta a csoportvezető, mert mintegy ötvenezer forint jövedelemtől elestek.
Az ilyen összefüggések felismerésén dől el a népvagyon védelme, akármilyen jelentősek is a rendőrség, az ügyészség és a bíróság feladatai a bűncselekmények megelőzésében és felderítésében. A bűnüldöző szervek akármilyen jól is látják el dolgukat, a társadalom egészének aktív közreműködésével még többet lehet tenni a társadalmi tulajdon megkárosítói ellen.
Kőszegi Frigyes
Mai kommentár: Július 28-án beszámoltunk a munkások és lóhajtók bűnügyi anyagáról, mely békéscsabai visszaélésekről és példátlanul példamutató büntetésekkel zárult. Két nap múlva a megyei pártbizottság és a megyei tanács lapjában folytatódik a hadjárat a közvagyon dézsmálói ellen. Most országos példákkal szembesülhet a mit sem sejtő, ám jól megfélemlített Békés megyei kisember, akit ráadásul feljelentések megtételére biztatnak. A szerző a Népszabadság újságírója, aki a Pártfőiskola elvégzése után az MSZMP Központi Bizottságának apparátusában tevékenykedett, majd – írásai hatékonyatlansága, vagy valami más miatt - 1982-ben önkezével vetett véget életének.
(A fényképek illusztrációk, nem biztos, hogy 1968-ban készültek, nem biztos, hogy Békés megyében, de jellemzőek a korra.)
