A nap sztorija – Ez történt 1968. július 3-án, Békés megyében

A behir.hu időutazó rovatában ma újra visszarepülünk ötven évet és megnézzük, hogy miről írt az 1968. július 3-án megjelenő Békés Megyei Népújság. Kukkantsunk bele ma is az elvtársak és az elvtársnők izgalmas világába. Ma három történetet emeltünk ki. Az első egy békéscsabai ivókút ügye, amikor a lakosság oldja meg a problémát a hatóság helyett. A második egy jegyzet az autóvásárlásról, mint nagyzási hóbortról. A harmadik, pedig egy remekmű a KISZ, vagyis a Kommunista Ifjúsági Szövetség terveiről a szabadidő hasznos eltöltése témájában.  Persze ma sem maradunk kommentár nélkül. Jó szórakozást kívánunk!

 

Van már víz

„Nem hogy folyna, nem is csöpög…” Ezzel a címmel jelent meg a néhány rövid, de eléggé sürgető sor Békéscsaba IV. kerületének vízellátásáról. Pontosabban arról, hogy a Zrínyi és a Balassi utca sarkán levő kútból már hónapok óta nem folyik a víz, megoldása mindössze a szivattyúmotor kicserélése vagy megjavítása lenne. A kút tartálya ugyanis tele van, a kígyósi határból nem kis költséggel és elég gyengén nyomatott víznél nemcsak jobbal, hanem közelebb levővel. Az újságban megjelent rövid észrevétel után a környékben lakók, mintegy 500-an várták a városi tanács illetékes osztályának intézkedését. Ügy látszik, pitiáner dolog a kánikula közepette az, hogy egy kút nem folyik és nem is csöpög. Sem az említett újságcikkre nem válaszoltak, de ki se mentek az ivó- és mosóvizet nehezen és messziről beszerezni tudó lakosok közé néhány megnyugtató szóval.

Kút az út szélén (forrás: retroklub.hu)

Fordulat mégis történt. Az alábbi néhány sort nem a városi tanács illetékes osztálya elmarasztalására, hanem a Zrínyi és a Balassi utca környékén lakók dicséretére írjuk. Miután hiába vártak az intézkedésre, egy új szivattyúmotor vásárlásának kezdeményezésére, megoldották a vízellátást, vagyis vásároltak egy Norton szivattyút, amit fölszereltek a már említett telt vízaknára s azóta nemcsak ivó-, hanem a főzéshez, mosáshoz szükséges vizet Is sorbaállás nélkül, rövid úton tudják beszerezni.

Mai kommentár: Az alábbi néhány sort nem a városi tanács illetékes osztálya elmarasztalására, ,,írjuk.” Még szép! Ki gondolta volna, hogy az MSZMP megyei bizottsága és a megyei tanács lapja a városi tanácsnál dolgozó elvtársakat akarja elmarasztalni. Ehelyett a városlakókat dicséri. Erre szokták manapság azt mondani, hogy: ügyes.

 

Mérce

Gyakran hallani a kérdést, ha ismerősök találkoznak: „No és, hogy megy a sorod, kocsitok van?” Nem az iránt érdeklődnek, hogy boldog, megelégedett-e, milyen a munkája, van-e rendes lakása, hogy szolgál az egészsége; nem, csupán egy dolog az érdekes: van-e autó? Mintha az lenne a jólét egyetlen mércéje, hogy valaki kocsitulajdonos vagy sem.

És ennek a szemléletnek a következménye, hogy nagyon sok ember mindenekelőtt – néha mindenáron – kocsit akar vásárolni. Ügy érzi, az rangot, tekintélyt ad neki.

Természetesen jó dolog a személygépkocsi, kár volna ágálni ellene. Az is öröm, hogy egyre többen tudják megvásárolni, munkások és termelőszövetkezeti parasztok is. Sok embernek – orvosoknak, távolról dolgozni járóknak – pedig munkaeszközük az autó. Semmi kivetni való nincs abban, ha valaki csak azért vásárol kocsit, hogy eljuthasson vele olyan helyekre, ahová egyébként vonattal nem ment volna, vagy külföldre utazzon és így tovább. A baj ott kezdődik, amikor még nem jött el a kocsivásárlás ideje, amikor még nagyon sok – a mindennapi élethez jóval fontosabb – dolog hiányzik, és már kocsira gyűjtenek.

Emlékszem egy nagyon szellemes karikatúrára: az újdonsült autótulajdonos megszólít egy, az utcán zsíros kenyeret majszoló kisfiút: „öcsi, ha adsz egy harapást, elviszlek a következő sarokig.” Sajnos, hasonló eset a valóságban is elég gyakran előfordul.

Ismerek egy kis fizetésű fiatalembert, aki családjával évek óta albérletben szorong, állandó anyagi gondokkal küzd, mert kocsira spórol. A Trabantra-való már összejött, de úgy gondolta, szorít még egyet a nádi ágszíjon és Wartburgot vásárol. Attól fél, hogy megszólják az ismerősei, hisz náluk mindenki csak Moszkviccsal és Wartburggal, esetleg Opellal jár. Mások elölt akarja a .,nagyfiút” játszani, de arra nem gondol, hogy mire megvalósul ez a furcsa reprezentáció, ő már régen szóbeszéd tárgya lesz. Hisz éveken át a családjától vonta meg a legszükségesebbeket, ezért sokan már ma is „koplalóművésznek” nevezik

Az ilyen áron szerzett rangnak, tekintélynek keserű a gyümölcse.

Andódy Tibor

Mai kommentár: Természetesen 1968. július 3-a sem múlhatott el népnevelő jegyzet nélkül. Andódy Tibor arról értekezik, hogy ne akarjon már minden proletár autót venni. Ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy később súlyos éveket kellett várni egy-egy autóra, akkor kijelenthetjük, hogy az a kisember gondolkodott előrelátóan, aki 1968-ban autóra gyűjtött. Tévedni tetszett Andódy elvtárs.

 

 

KISZ zászló (forrás: piroslap.blog.hu)

Többet a mai életről…

Megjegyzések a KISZ KB szabadidős határozatának megvalósításáról

Napjainkban a szocialista társadalmi rend új vívmányaként megvalósíthatóm realizmussá vált az ötnapos munkahét. Az új helyzet új tennivalókat, feladatokat hoz. Növekszik a szabadidő, több idő jut pihenésre, szórakozásra, művelődésre.

A KISZ Központi Bizottságának egyik 1964. évi határozata is az ifjúság szabad idejének felhasználására ad útmutatást. A határozat irányelvei alapján a KISZ megyei bizottsága feladattervben összegezte elgondolásait az ifjúság növekvő szabad idejének tartalmas kitöltésére. A tervet a tömegszervezetek is támogatták. Közben négy év telt el, és 1968-ban járási, városi kulturális fórumokon az eredmények elismerésekor bírálatok is elhangzottak

„Különböző társadalmi rétegek és foglalkozásúak közül a megkérdezett 306 fiatal hetente átlagosan 6,5 órát fordít olvasásra. Kiderült azonban az is, hogy az olvasott könyvek jelentős része csak a pillanatnyi szórakozást elégíti ki. A klasszikus szépirodalmi művek, a mai életet bemutató modern alkotások és a továbbképzést szolgáló szakirodalmak kevésbé ismertek.”

„A megye tizenhárom ifjúsági klubjában szép sikereket ért el a „versbarátok köre” mozgalom. Egy-egy színvonalas rendezvényen — országos és megyei előadóművészek és költők közreműködésével – két-három- száz fiatal is részt vett.”

A Rózsa Ferenc Gimnázium KISZ történelem-helytörténeti szakkörének dolgozatai
(forrás: antikvarium.hu)

„A Jókai Színház Gádoroson, Mezőhegyesen, Mezőkovácsházán és másutt érdektelenség miatt nemigen tud tájelőadásokat tartani. Helyes lenne, ha a műsortervet a fiatalság igényeinek, érdeklődési körének megfelelőbben állítanák össze, és ezek ismertetése nagyobb hangsúlyt kapna mind a szövetség, mind a színház tevékenységében.”

„A fiatalok szeretnek sokat énekelni és táncolni. De ha meghallgatjuk, hogy mit énekelnek, bizony rájövünk, hogy a táncdalokon kívül mást nemigen ismernek. Érthetetlen, de való az a tény, hogy az alapszervezeti vagy más KISZ-rendezvényeken szinte alig hallhatók mozgalmi és tömegdalok. Az idén megyénkben megrendezték a Forradalmi Dalok Fesztiválját, de ez csak kezdeti lépés. Jó lenne, ha országosan is gondolnának új. mozgalmi dalok tömeges ismertetésére és kórusfesztiválok rendezésére. Új kezdeményezés, hogy a KISZ-alapszervezetek egy-egy összejövetelen tanulnak énekeim régi és új tömegdalokat, Ezzel még színesebbé és érdekesebbé teszik szervezeti életüket és a szakmai irányítást a pedagógusoktól, az, ének-zeneiskolai szakemberektől meg tudják kapni.”

„A szórakozáson és művelődésen kívül – ha csak érintve is, de feltétlen – beszélnünk kell az eddig szinte teljesen megoldatlan természetjárás és kötetlen sportfoglalkozás nagy tömegeket érintő kérdéseiről. Számtalan helyen hangzottak már el javaslatok és születtek határozatok kulturált kirándulóhelyek alakítására. A békéscsabai KISZ-tábortól a Szanazugig, a gyulai erdőtől a szarvasi Körös-mentéig sok hely van, ahová szívesen mennének tömegestől a fiatalok is. De az ismertetésre, a közlekedési járatok megszervezésére és a minimális ellátottság biztosítására még kevés konkrét intézkedés született.”

Mai kommentár: Igazi gyöngyszemet találtunk a pártlap 1968. július 3-ai számában. Hogy miért gyöngyszem? Azért mert ez az anyag kiválóan érzékelteti, hogy 50 évvel ezelőtt hogyan gondolkoztak az ország, a megye a települések vezetői az átlagemberekről, jelen esetben az átlagos magyar fiatalokról. Azt gondolták, hogy a szabadidő eltöltésének módját, formáját is befolyásolhatják. Mint utólag kiderült, ez nem sikerült, de nyugodjunk meg, nem ez volt a rendszer egyetlen kudarca. Viszont a jelentések szövegén ma is jót kuncoghatunk. Köszönjük kedves KISZ-esek!

Megosztás:

Címke: ,