A behir.hu időutazó rovatában ma újra visszarepülünk ötven évet és megnézzük, hogy miről írt az 1968. július 25-én megjelenő Békés Megyei Népújság. Kukkantsunk bele ma is az elvtársak és az elvtársnők és a kor örömét, bánatát megélő kisemberek izgalmas világába. Ma az orosházi GELKA megnövekedett feladatairól, a CSABA250 alkalmából forgalomba került cigarettáról, a tudatos vásárlói magatartásra ösztönző jegyzetre, egy kisterenyei esetre és a beton ping-pong asztalok megjelenését firtató anyagra esett a választásunk, persze kommentárral. Jó szórakozást kívánunk!
A garanciális szolgáltatás kiterjesztése a GELKA bővítését sürgeti
Hónapokkal ezelőtt az ORION, a közelmúltban pedig a Székesfehérvári VIDEOTON-gyár jelentette be, hogy gyártmányaira általában két évre növeli a garanciális időt. Bizonyos értelemben ez a gyári intézkedés feladatot ró a Gépipari Elektromos Karbantartó Vállalatra, így a GELKA orosházi kirendeltségére is.
Havonta jelenleg ezer garanciális készüléket javítanak meg, helyeznek ismételten üzembe Orosházán. A nem garanciális javítások száma is megközelíti az ötszázat. A kétéves garanciális idő az eddiginél nagyobb feladat élé állítja majd az itt dolgozó apparátust. Éppen ezért az orosházi kirendeltségen már most tervezik a bővítést. A szerelőhelyeket hárommal szeretnék növelni, hogy a televízió- és a rádió tulajdonosok minél hamarább felújítva visszakaphassák elromlott készülékeiket A kirendeltségen jelenleg tizennégy szerelő és hat ipari tanuló tevékenykedik. Szűk helyen dolgoznak, alkatrészraktárról, a kijavított készülékek elhelyezéséről jóformán helyiség hiányában beszélni sem lehet. Éppen ezért már most felvetődik az a gondolat, hogy az igen nagy forgalmat lebonyolító GELKA-szerviz bővítésére az illetékesek találjanak lehetőséget.
Mai kommentár: A garanciális idő növelése már nyilvánvalóan az új gazdasági mechanizmus eredményeként jelentkezett. Megnövekedett az orosházi műszerész szakik munkája, de nem baj mert a szerviz bővítését is megoldották a kor kulcsemberei, az illetékesek.
Jubileumi cigaretta
Békéscsaba város újjátelepítésének 250, várossá nyilvánításának 50 éves évfordulója alkalmából „Békéscsaba 250 éves“ elnevezéssel úgynevezett jubileumi cigaretta kerül forgalomba a jövő héten. A kék-fehér, a város új címerével díszített cigarettásdobozt a Kner-nyomdában tervezték.
Előreláthatóan mintegy 3 millió darab, tehát 150 ezer doboz jubileumi füstölni való kerül a békéscsabai üzletekbe, normál „Fecske-méretben“, és vele azonos árban.
Mai kommentár: Még merészelje valaki azt mondani, hogy a városvezető elvtársak, a párt megyei vezetői, a szakszervezetek, a KISZ-esek, az úttörőcsapatok és a kisdobosok mind a hat pontjukkal nem ünnepelték meg kellően Békéscsaba újratelepítésének 250. évfordulóját.
Szemérmes vásárlók
- Ide nem megyek vacsorázni, múltkor észrevettem, hogy a pincér 3 forinttal, többet számolt - e szavakkal hárította el javaslatomat az ismerősöm. Kissé meglepett a közlése, mert a szóban forgó vendéglőt eddig csak a jó oldaláról ismertem. Tovább firtattam a dolgot:
- Remélem, minden további nélkül visszaadta a pénzt?
- Hogy képzeled? Csak nem járatom le magam egy ilyen filléres vitával a többi vendég előtt? Még azt hinnék, hogy garasoskodó, smucig fráter vagyok - így ismerősöm.
Nem adtam igazat neki, és nem adok senkinek, aki nagyvonalúan hallgat, amikor orvosolni kellene sérelmét. Nem adok igazat, mert a pincér vagy a bolt pénztárosa minden jószándék mellett is tévedhet, s ez esetben még csak zokon sem veszi a figyelmeztetést. Ha pedig ravasz csalásról van szó, akkor különösen kívánatos az észrevétel. Mert ha egyszer-kétszer sikerül a stikli, akkor a könnyű pénzszerzés híveinek a ceruzája rendszeresen vastagon kezd fogni.
Igen gyengécske igazságszolgáltatás, ha szó nélkül elkerüljük a huncut pincért, kereskedőt. Amennyiben ugyanis mindössze 1-2 ember kerüli el - hasonló okból - a boltot, akkor ez még nem befolyásolja az ott dolgozók jövedelmét. Ha pedig sok, akkor nem csupán a csaló lakói, hanem ártatlan társai is. Sőt, az ártatlanok még jobban, mert ők kizárólag a legális keresetre vannak utalva.
Szóval ne legyünk lusták, szégyenlősek, nézzük csak meg figyelmesen a mérleg nyelvét, a számlát, az árlapot, kedves vevőtársaim! Nézzük meg, hiszen éppen ezért van a számla, a kis ablak a pénztárgépen, s ezért szerelték fel mindkét oldalon látható skálával a bolti mérleget.
Félreértés ne essék, nem akarom én széles körben elhinteni a bizalmatlanság magvát, távol áll tőlem, hogy könnyelműen általánosítva, rossz szándékkal vádoljak minden boltost, pincért. Éppen ellenkezőleg: az ilyen igazságtalan általánosítások és a következetesen „tévedők” ellen próbálok mozgósítani, részben a vevők, részben a becsületes kiszolgálók érdekében. Amíg ugyanis szemérmesek, nagyvonalúak leszünk az üzletekben, vendéglőkben, szinte veszélytelenül garázdálkodhatnak a csalók. Annyi ellenőrt egyetlen vállalat sem alkalmazhat, hogy minden tételt felül tudjanak vizsgálni. Ehhez a népi ellenőrzés ereje is kevés (Ha már a népi ellenőrzést említettem: a szarvasi járás 25 élelmiszerüzletében végzett próbavásárlásokat nemrégiben a NEB, és 11 esetben nem stimmelt a számla.) És nemcsak az anyagi jellegű kifogásainknak kell hangot adnunk. Jó, ha legalább megemlíthetjük a kiszolgálónak vagy még inkább a vezetőnek azt is, ha udvariatlanságot. hanyagságot tapasztalunk. A helytálló, megfelelő formában tett észrevétel általában eléri a kívánt hatást. A néma gyerek és a szemérmes vásárló óhajai azonban sohasem jutnak el a fülekbe, és marad minden a régiben.
Jogunkban áll figyelmeztetni a kötelességükre azokat, akik a fogyasztók udvarias, pontos kiszolgálásáért kapják a fizetésüket. Sőt, kötelességünk is ez, hiszen nem csupán saját érdekünkben cselekszünk.
Békés Dezső
Mai kommentár: Időutazó lapszemléink között talán az első anyag Békés Dezső elvtárs tollából, mellyel ma is egyetérthetünk. Az úgynevezett szocializmusban könnyebben, egyszerűbben verték át, rövidítették meg a vásárlókat, a vendégeket. Óriási változást a piacgazdaság sem hozott a területen, így fogadjuk meg az újságíró tanácsait és igen is álljunk ki a jogainkért, legyünk tudatos vásárlók, fogyasztók!
A tévében láttuk: Ebédszünet
Olyan ebédszünet ez, mely alatt nem hallatszik kanálcsörömpölés Sokszor semmi köze a délidőhöz. Ebédszünetnyi szembesítés a televíziónak ez a még fiatal riportműsora. Különböző üzemekből hívó, kérő-, panaszlevelek érkeznek a stúdióba a keresettel, munkaidővel, bánásmóddal, szociális ellátottsággal, ellátatlansággal kapcsolatosak. A kivonuló mikrofon és kamera előtt az illető munkahely dolgozóinak legbátrabbjai a képernyő országos nyilvánossága szeme láttára és füle hallatára, az üzemvezetés előtt, a téma jelentőségének megfelelően nyugodtan vagy indulattól fűtötten elsorolják a bajokat, méltánytalanságokat, nem felejtve ki a jót, az elismerendőt sem.
A televízió ismert riporternője, Balogh Mária testére szabott feladat ez.
A tévének a helyszínen való megjelenése katalizátorként hatott eddig, a kölcsönös bizalom megalapozását segítette az üzemekben és a helyes, becsületes, logikus megoldások felé irányította a kollektívák és a vezetés igyekezetét.
A legutóbbi közvetítés sajnos nem volt ennyire egyértelmű. A kisterenyei cukrászüzem dolgozói hiába mondották el panaszaikat, hogy ellenszolgáltatás nélkül túlóráztatják őket, nem veszik figyelembe a távollakók közlekedési nehézségeit, baj van a raktárkészletek „tiszta” kezelésével, családi házuk építésére veszik igénybe némely vezetők a fiatal cukrászokat, a jelenlevő igazgató, szb-titkár és művezető azzal intézte el a vádakat, hogy igazak ugyan, de nem szabad olyan pletykálkodó társaságra hallgatnia a televíziónak (és nyilvánosságának), mint a cukrászüzem beosztottjai. A tényeket eleresztve a fülük mellett, mindenképpen azt „bizonygatták”, hogy az egyszerű dolgozónak feletteseivel szemben nem lehet igaza. A képernyő előtt drukkoló százezreknek két dolog azonban elégtételül szolgálhatott: a kis üzem munkásainak határozott magatartása, bölcs tisztánlátása, ami őket erkölcsileg politikai és szakmai vezetőik fölé emelte és Balogh Mária, hogy úgy mondjuk, öntudatos ügyvitele. Nem passzív közvetítője, hanem aktív részese volt az eseménynek, s bátran megfogalmazta, hogy az üzemvezetésnek többet kell tennie az ottani dolgozók jogos panaszainak orvoslásáért.
Mai kommentár: Vélhetően azért került be a lapba ez az anyag egy tévéműsorról, mert Kisterenye elég messze van Békés megyétől, ezért itt ilyen visszaélések természetesen itt nem fordulhatnak elő. Ha mégis, akkor majd vissza lehet mutogatni, hogy lám nem egyedi az eset, a mátrai községben is előfordult hasonló.
Beton pingpong- asztalok
Az országot járva mind több városban, de még községekben is a játszóterek, parkok és lakótömbök környékén egyre több beton pingpong- asztalt látni. Ezek az asztalok igen előnyösek, mert a napfény, az eső, egyszóval az időjárás nem rongálja úgy meg őket, mintha valódi asztalitenisz-asztalok lennének. Bárki, bármikor igénybe veheti, csak hálót, labdát és ütőket kell kivinni, már lehet játszani, szórakozni, függetlenül attól, hány éves az illető.
Nagyon Jó lenne, ha Békés megyében, például Békéscsabán, a Kulich-telepen, vagy a Felsőkörös-sori lakótelepen felállítanának beton pingpong-asztalokat, ezzel is biztosítva a vakációzó srácok, sőt még a felnőttek szórakozását, testmozgását, felüdülését.
Mai kommentár: Az újságban megjelent beszámoló hatására vagy sem, de elszaporodtak a betonból készült ping-pong asztalok, egy időben ezeken játszott boldog és boldogtalan, kisdobos és úttörő, reakciós pártonkívüli és aktív párttag egyaránt. Ma már inkább csak egy kor mementóiként árválkodnak a játszótereken.
(A fényképek illusztrációk, nem biztos, hogy 1968-ban készültek, nem biztos, hogy Békés megyében, de jellemzőek a korra.)
