A behir.hu időutazó rovatában ma újra visszarepülünk ötven évet és megnézzük, hogy miről írt az 1968. július 17-én megjelenő Békés Megyei Népújság. Kukkantsunk bele ma is az elvtársak és az elvtársnők és a kor örömét, bánatát megélő kisemberek izgalmas világába. Ma a jaminai emberek életét megkeserítő kacsák, a népgazdaságot megkárosító fátyolos szemű bocik, a békéscsabai, Kórház utcai stadion lelátója és három, már-már thriller mélységű rendőrségi hír történeteink főszereplői. Természetesen a mai kommentár most sem maradhat el. Jó szórakozást kívánunk!
Városrész kacsabűzzel
A Békéscsabai Téglagyár sok-sok évtizedes agyagkitermelő munkája miatt területén mind több a nagy és mély gödör. Annyira ősiek ezek, hogy a városrészt emberöltők óta a szlovák „Jamina” szóval illetik, ami magyarul gödröt jelent. A régebbi „kráterek” ma már szabályszerűen tavacskák, nádassal, hínárral és halacskákkal.
Az idén egy mezőgazdasági üzem kacsák ezreivel népesítette be a vizeket. Csoda, hogy a hústermelésnek ez az olcsó, kézenfekvő módja nem jutott előbb eszükbe, ez volt még a környék lakóinak is a véleménye. Az általános elismerés azonban nem volt hosszú életű. Elkövetkeztek a hőséges nyári napok. A kacsák, a többi élőlényhez hasonlóan, anyagcsere-folyamatok útján tartják fenn létüket. Az evés, emésztés és ürítés döntő részét a tavacskában végezvén, olyannyira szennyezték és szennyezik a vizet, hogy a nap különböző szakaiban, főként este és éjjel, orrfacsaró bűzfelhők kerekednek fel és rontják a levegőt, túltéve még a fehérjefeldolgozó-telepekre olyannyira jellemző büdösségen is. Az alvók felriadnak, az aludni készülők álmatlanul forgolódnak, a betegek még rosszabbul érzik magukat, az egészségeseket hányinger gyötri, lévén a bűztelepek nem valahol kint a tanyavilágban, hanem a város területén, sűrűn beépített utcák szomszédságában.
Az érvek és ellenérvek világosak: kell a kacsapecsenye közellátásnak, exportnak egyaránt, ez népgazdasági érdek, mindenki megérti. Am, kellene az itt élő több ezer embernek az a kis „jobb” levegő, mit már amúgy is ront a két sertéshizlalda illata, s a téglagyár nyolc kéményéből, kazánházaiból, salakdombjairól szakadatlanul áramló szénmonoxid és ciángőz. Ehhez a mérgezéshez csatlakozott most az irtózatos kacsabűz. Nem finnyáskodásról van tehát szó, hanem a levegő rontása elleni tiltakozásról. Jaminai dolgozók és hozzátartozóik - köztük csecsemők, öregek, betegek - érdekében kérik a KÖJÁL és minden illetékes gyors kontrollját, s a bölcs megoldást.
Mai kommentár: Át nem gondolt döntések születtek 1968-ban is. Elsőre jó ötletnek tűnt a téglagyári tavakra kacsákat telepíteni, utána soha többé. Gondoljunk bele a jaminai kisemberek mindennapjaiba. A sertéshizlalda, a gyár nyolc kéményének, kazánházainak, a salakdombok szénmonoxid és ciángőzének már megszokott jótékony hatásai mellé most még a kacsák bűzét is el kellett viselniük. Az a csoda, hogy nem lepték el Békéscsabát a két fejjel, három végtaggal és ötágú, vörös csillagnak tűnő gyerekek.
Fátyolos szemű veszedelem
Egy különös vonatszerencsétlenségről olvastam a minap: valamelyik európai országban összeütközött az expressz a sínek között kérődző tehenekkel és kisiklott. Az utasok közül többen meghaltak, illetve súlyosan megsebesültek.
Elgondolkoztatott a hír. Lám - mondtam magamban - a tigrist és az oroszlánt tartjuk a legveszedelmesebbnek az állatok közül, a szelíd kérődző mégis több áldozatot szed, mint az összes többi együttvéve. Jó magam ugyanis időtlen idők óta nem hallottam a ragadozók garázdálkodásáról.
Persze, hogy nem, hiszen a tigris és az oroszlán természetet jól ismeri az ember, s éppen ezért ketrec mögött tartja vagy csak puskával felszerelve merészkedik a közelébe. A tehénke viszont eddig csak a jó oldalát fordította felénk. És tulajdonképpen nem is hazudott, amikor barátunknak mutatta magát. Különleges helyzet kellett ahhoz, hogy ellenséggé váljon: véletlenül éppen ott kérődzött, ahol az expressz jár. Véletlenül? No nem is teljesen véletlenül. A vasúti töltések oldalán, a vasút mellett húzódó csatornák partján csaknem mindig dús a fű.
Amikor idáig jutottam az elmélkedésben, nem tudtam ellenállni a kísértésnek, hogy párhuzamot ne vonjak a tehenes-karambol és társadalmi életünk némely - negatív - jelensége között.
Kár lenne tagadni, köztünk is akadnak lomha mozgású, szelíd tekintetű kérődzők. Nem veszélyesek ők, sőt ha olyan „se hideg, se meleg” poszton vannak, még hasznosak is lehetnek a maguk szerény módján, annak ellenére, hogy lábukat, kezüket, agyukat nem szeretik gyorsan mozgatni. De ezért sem tudunk Igazán megharagudni rájuk, hiszen egyébként csendesek, „szeretetreméltóak”. Kedves, fátyolos szemükkel rácsodálkoznak mindenre - a jóra éppen úgy, mint a rosszra - aztán anélkül, hogy akár így, akár úgy reagálnának a látottakra, legelgetnek, kérődzőnek tovább csendesen.
„Én nem bántok senkit, engem se bántsanak”. „Nem szólok bele semmibe, hagyjanak engem is békén”. „Jó, jó, tudom, hogy vannak még hibák, de én nem tehetek semmiről”. Valahogy így vélekednek, - ha már feltétlenül vélekedniük kell, - a kérődzők.
Szóval a légynek se vétenének ezek az emberek, ha a lusta óvatosság mellett nem lenne egy másik, de legalább ennyire jellemző tulajdonságuk: imádják a bendőjüket, a zavartalan jólétet. Szívesen húzódnak tehát a dús legelőkre, oda, ahol kevés mozgással is gyorsan megtölthető a has. És mint már mondtam, a vasúti sínek, országutak mentén, azaz éppen ott. ahol a társadalmi mozgás zajlik, általában dús a legelő. Többnyire ott legelésznek, kérődznek tehát, s ha éppen arra robog gyors expresszünk, bekövetkezik a karambol: mondjuk egy szép, hasznos gazdasági koncepció sohasem jut el az állomásig, a megvalósításig.
És mi a legdühítőbb? Az, hogy még mindig nem tanultuk meg: óvakodnunk kell a fátyolos szemű veszedelemtől.
B. D.
Mai kommentár: Úgy tűnik, hogy 50 éve Békés Dezső újságíróelvtársnak beakadt valami, na nem a csípőjébe, hanem a fejében. Már egy vonatbaleset kapcsán is népgazdaság ellenségei, az új gazdasági mechanizmus lehetőségeivel élő kisemberek jutnak eszébe. Most nem pecsenyesütögetőknek, hanem fátyolos szemű veszedelemnek nevezi őket. Bízunk benne, hogy Dezső bácsi állapota később javuló tendenciát mutatott!
Elkészült a Kórház utcai pálya lelátója
Mi tagadás, a megyei labdarúgó örökrangadóra átrándult szurkolók irigykedve nézték a gyulai pálya pompás lelátóját. Hej, ha nekünk volna ilyen - sóhajtotok fel többen.
Most már van Csabán is lelátó! Vasárnap az FTC-VTSK mérkőzésen vehették birtokukba a megyeszékhely sportkedvelői a Kórház utcai pálya fedett, 2320 személyt befogadó lelátóját.
Dicséret illeti a Békés megyei Építőipari Vállalat dolgozóit, kőműves-, bitumenező-, asztalos, hegesztő-, bádogos brigádjait, a szentendrei kubikos brigád tagjait, a kertészeti vállalat dolgozóit, akik a lelátót - a nap 24 óráját kihasználva - használható állapotba hozták, s gyeptéglázták a pálya játékterét.
A Bcs. Előre hamarosan megkezdi a tribün-bérletek árusítását, így nem kell majd igénybe venni a régi, Kórház utca felőli kerítéslelátót hanem kényelmesen végig lehet nézni a fedett lelátón az őszi szezon mérkőzéseit.
Mai kommentár: Milyen érdekes, hogy pontosan 50 év után, idén tavasszal bontották le a fedett lelátót. Legalább kétgenerációnyi Békéscsaba-szurkolónak szerzett felejthetetlen élményeket az építmény. Bízzunk benne, hogy a vadonatúj, korszerű lelátó is legalább ennyi ideig szolgálja a Kórház utcába kilátogatókat, mely mint tudjuk nem apácazárda és nem fényes lokál.
Rendőrségi rovatunk jelenti
Az újságok már közölték, hogy Orosházán az elmebeteg 45 éves Zsiga György szüleire támadt. Mint a nyomozás eddig megállapította, a kiskorúsított beteg hidegvágóval tört az édesapjára, a 76 éves Zsiga Józsefre, akit többször fejbe vágott a szerszámmal. Az apa a helyszínen sérüléseibe belehalt. Ezzel egyidőben, ugyanezzel a szerszámmal a 72 éves anyjára tört, aki a sérülések miatt eszméletét vesztette. Zsiga György ezután öngyilkossági kísérletet követett el, késsel a mellkasába szúrt. Az anyját súlyos sérüléssel a kórházban kezelik. Az elmebeteg Zsiga György az öngyilkossági kísérlet folytán szerzett sérülései miatt - őrizetbe vétel mellett - kap orvosi kezelést.
*
Emberölést kísérelt meg ugyancsak Orosházán Lovász Matild 69 éves budapesti lakos is.
Július 11-én reggel beosont veje, Sőregi József 30 éves orosházi lakos szobájába, s az alvó férfit fejszével háromszor fejbe vágta, anélkül, hogy előzőleg szóváltás lett volna köztük. A vendégségben Orosházán tartózkodó anyós - a vizsgálat szerint - így akarta megmenteni lányát Sőregitől, akinek magatartásával nem volt megelégedve. A férfi egyébként több fejszevágástól is veszélyeztetve volt, de ezt felesége megakadályozta. Sőregi József életveszélyes állapotban a szegedi klinikán kap orvosi kezelést.
A rendőrségi nyomozás során az anyós elmeállapotát is tisztázzák.
*
A benzin nemcsak gyúlékonyságával és robbanásveszélyével okoz súlyos szerencsétlenségeket. Ezt példázza egy békéscsabai gyermek halála is. Steikovics Tibor 2 éves békéscsabai kisfiú apja festési munkálatai közben egy óvatlan pillanatban kézbe vette azt a kannát, amelyben korábban ivóvizet szokott tartani a család. A gyerek csupán egy kortyot ivott a most már benzint tároló edényből, utána összeestet, s a helyszínen meghalt. A bútorfestéshez használt benzin tehát emberéletet követelt.
Mai kommentár: Ha ma, a thai focistagyerekek történetére azonnal beindult a hollywoodi producerek nyálelválasztása, akkor gondoljunk bele, hogy mi lett volna, ha 1968-ban járatják a Békés Megyei Népújságot és elolvassák ezeket a híreket. Mindhárom történet egy-egy film alapja lehetett volna. Az egyiket akár Alfred Hitchcock
is rendezhette volna. Volt a történetekben annyi, mint a Psycho-ban. Ön kire osztotta volna Lovász Matild szerepét?
(A fényképek illusztrációk, nem biztos, hogy 1968-ban készültek, nem biztos, hogy Békés megyében, de jellemzőek a korra.)
