A behir.hu időutazó rovatában ma újra visszarepülünk ötven évet és megnézzük, hogy miről írt az 1968. december 21-én megjelenő Békés Megyei Népújság. Kukkantsunk bele ma is az elvtársak és az elvtársnők és a kor örömét, bánatát megélő kisemberek izgalmas világába. Ma egy, az új otthonba költöző kisember kálváriáját bemutató kiváló humoreszkre, egy a minimális tankolási mennyiségről szóló olvasói levélre és néhány rövid hírre esett a választásunk. Mai lapszemlénket is kiegészítjük egy aznapi fotóval és természetesen a 2018-as kommentárok sem maradhatnak el. Hasznos időtöltést kívánunk!
Hontalanság - OTP-részletre
A régészeket jellemzően, lehorgasztott fejjel, s a járókelők lökdösődését egykedvűen tűrve cammogott Domanek Dénes.
- Mi történt veled, Dénes, az istenért? - karoltam bele.
- Beteg vagyok, méghozzá gyógyíthatatlanul beteg.
- Gyere, hazakísérlek, mert még elütnek a járókelők.
- Bár egy autó ütne el. A fene egye meg, hogy éppen most építik ezt az utat is, amikor szívesen kivasaltatnám magam egy 5 tonnás teherkocsival.
- Te őrült vagy, nem beteg.
- Igazad van. örült vagyok, duplán, triplán vagy a köbön. Először is amiért elhamarkodtam a nősülést...
- De hiszen jócskán 30 körül jártál már...
- Igen, de ha most nősülnék, még az is korai lenne. Ha már megnősültem, legalább árva lányt vettem volna feleségül, mert ha nincs anyós meg após, akkor nem kellett volna elköltöznöm az eddigi kissé hangos, de mégis kényelmes lakásból, a kopottas, de otthonos bútorok közül.
- Nem is tudtam. Hova költöztél?
- Bérházba.
- Gratulálok!
- Mihez? Ahhoz a kazamatához? Az a gyanúm, hogy ennek a háznak a tervezői sufniban nőttek fel, vagy pedig magánzárkában tanulták meg az aránytalan méreteket. Jó, elviselem, hogy a konyhában kettesével vagyis két turnusba érkezünk. Azt is, hogy a spájzba mindig mindkét könyökömet odaverem, ha valamit elhelyezni vagy kivenni akarok. De hol töltsem az estéket, a vasárnapokat? Pláne télen? Vendéglőre, kártyapartira, utazásra nincs pénzem, mindent elvisz a részletfizetés.
- Hol töltenéd? Csakis otthon, az a legolcsóbb.
- De az a legrosszabb. A feleségem szentélynek rendezte be mind á két szobát. A régi kényelmes bútorokat, amelyekre akár a lábamat is felrakhattam volna, eladta. Húszezerért vett újat, és mit tudom én hány ezerért perzsa- meg torontáli szőnyegeket. Ezekre sem papucsban, sem zokniban nem szabad rálépni. A bútorok ajtait, fiókjait a feleségemen kívül senkinek sem szabad nyitogatni, csukogatni. Le kellene fényképezni, hogy milyen artista módon tornászom fel és le a rekamiéról arra a kis helyre, ahol egy olcsóbb futószőnyeg van. A gyerekek állandóan sírnak, hogy menjünk haza a nagymamáékhoz. Azt mondják, ez nem az ő otthonuk. Itt nem lehet, nem szabad se játszani, se mozogni. Ezért kerített hatalmába a végső elkeseredés. Mondd, mit tegyen az, akinek van egy ultramodern módon berendezett lakása és az otthon kellemes melege, érzése helyett állandóan a sok ágú guta kerülgeti?
- Egyszerű a megoldás. Használj fel minden alkalmat a bútor, főlég a szőnyeg új varázslatának eltüntetésére. Elég egy- egy kis fogdosás, taposás, egy- egy kis folt. Egy-két heti türelem, és aztán élhetsz még ötven évig is, otthonosan.
- Igen, ha az első folt ejtése után agyon nem üt a feleségem.. Mindig azt hajtogatja: mit szólnak majd az ismerősök, ha karcolást látnak a bútoron és foltot a szőnyegen. Az a meggyőződésem, hogy nem a család kényelmét tartja fontosnak, hanem azt, hogy minél tovább versenyképes legyen barátnőivel és új szomszédaival szemben.
-Nem egyedi, hanem általános betegség ez - jegyeztem meg és mélységes részvéttel néztem a lakásától ellenkező irányba bandukoló Domanek Dénes után. Szegénynek hontalanságot vásárolt a felesége 20 valahány ezerért, OTP-részletre.
Kukk Imre
Mai kommentár: Remek kis humoreszk Kukk Imre újságíró tollából. Kiváló szociográfiai tanulmány a polgári lakásból bérházba költöző kisemberről, aki nem találja a helyét a modernnek mondott házgyári hajlékban, a feleségről, aki a barátnőivel, a szomszédjaival kíván versenyezni, a törlesztő részletről, ami ugyan jóval humánusabb volt, mint a mai hitelek és az 1960-as évek magyar enteriőrjéről. 2018-ból is gratulálunk a szerzőnek!
Olvasóink írják
Gazolaj!
A minap elhatároztam, hogy téli pihenőre helyezem motoromat, ezért szükségesnek véltem, hogy a piszoktól, szennytől megtisztítsam. Erre a célra nagyon alkalmas a gázolaj. Elindultam tehát annak beszerzésére. Békéscsabán, a Bartók Béla úton levő benzinkútnál kértem egy litert. Meglepetésemre a kiszolgáló közölte, hogy a legkisebb mennyiség két liter. Ennél kevesebbet nem adhat.
- Nem baj - mondtam én -, majd megoldjuk valahogy. Kifizetem a két liter árát és nekem csak egyet ad. A többivel azt tesz, amit akar.
- Sajnos, ez szabálytalan - válaszolta - nekem ki kell adnom a két litert.
- Akkor adjon egy litert, azt kiöntöm a csatornába, a másikat pedig töltse az edényembe, mert nagyobb nincs.
Ha valaki ezek után arra gondol, hogy ezzel el is intéztük a dolgot, nagyon téved. Amikor ugyanis a táskámból előhalásztam a literes üveget, a kiszolgáló finoman tudomásomra hozta, hogy üvegbe nem adhat gázolajat. Mondanom sem kell, hogy a dolgot nagyon furcsállottam, és gondolom, nemcsak én kerülök ilyen helyzetbe. Mindenesetre elgondolkoztató, hogyan lehetne ezen segíteni. Vajon mi célt szolgál az ilyen rendelkezés. Vagy talán olyan sok gázolajunk van?
Az is eszembe jutott, mi lenne, ha a rendelet kitalálója egyszer betévedne egy kocsmába, kérne fél deci pálinkát, s a kocsmáros azt mondaná, nem adhat, csak fél litert? Azt is hozzá tenné, hogy a pálinkát fatányérban és kanállal kell elfogyasztani. Feltehetően sokan taposnának a kezére hazafelé menet.
Szalay Ottó
Mai kommentár: A minimális tankolási mennyiség ma is létezik, és ki van írva nemcsak a békéscsabai Bartók Béla úton található benzinkútnál, hanem valamennyinél. A különbség talán annyi, hogy 1968-ban kevésbé izgatta a töltőállomáson dolgozókat az eladott mennyiség, 2018-ban viszont örülnek minden vásárlónak és már nem kötözködnének Szalay Ottóval sem, hanem fizetés után megköszönnék, hogy őket választotta. Az olvasó kocsmai hasonlata igazán találó.
Rövid hírek
- VILLANYHÁLÓZAT-BŐVÍTÉS. Az idén Dobozon, Eleken, Mezőgyánban és Telekgerendáson volt nagyobb villanyhálózat-bővítés a gyulai járás községei közül, összesen 7 kilométeres szakaszon szerelték fel a vezetéket, mintegy 600 ezer forintos ráfordítással.
- IRODALMI KLUB A NÉPEK BARÁTSÁGÁRÓL. Sarkadon és Eleken kiváló eredményeket ér el az irodalmi klub. A programban szerepelnek olyan előadások is, melyek a szomszéd népek irodalmát mutatják be kiváló előadóművészek tolmácsolásában.
- GÁZ A KIK-LAKÁSOKBAN. A Békéscsabai Ingatlankezelő Vállalat évente 43 millió forintot fordít a jövőben az állami lakások gázosítására. Az 1969-70-es évekre a terv már elkészült, ennek megfelelően 630 lakásba vezetik be a gázt.
- ÚJ SZERVIZ OROSHÁZÁN. A jövő év első hónapjaiban kezdi meg üzemelését Orosházán az új autószerviz. Erre nagyon is szükség van, hiszen a városban a kimutatások szerint 560 személygépkocsi- és több ezer a motorkerékpár-tulajdonos.
- ORVOSI RENDELŐ, EGÉSZSÉGHÁZ. A jövő évben tovább javítják a mezőkovácsházi járás községeinek egészségügyi ellátását. Tervezik Pusztaottlakán egy orvosi rendelő és lakás, Végegyházán pedig egy egészségház építését.
- A LAKOSSÁG JOBB ELLÁTÁSÁÉRT. A tótkomlósi Viharsarok Termelőszövetkezet a lakosság jobb ellátását biztosítja azzal, hogy vállalta a tej feldolgozását. Példájára a szarvasi Dózsa, a nagy bánhegyesi Zalka és a békési Egyetértés Tsz is foglalkozik ilyen tervvel.
- NYUGDÍJAS nőt beteghez gondozónak keresünk. Békéscsaba, Urszinyi Dezsőné utca 2. Érdeklődni: 15 órától.
- Ünnepélyes KISZ-taggyűlés. Békéscsabán, a MÁV Pályafenntartási Főnökség kiszesei ünnepélyes taggyűlést tartottak a KIMSZ megalakulásának 50. évfordulója tiszteletére. A taggyűlés ünnepi előadója Szák K. László volt. Az ünnepségen megjelentek az V. számú általános iskola úttörői, akik virággal és emléklappal kedveskedtek a KISZ-szervezet tagjainak. Ezt követően jutalmakat osztottak ki a tevékenyen dolgozó fiataloknak.
- TÁRSADALMI MUNKA. Szarvason a lakosság aktívan vesz részt a városépítési feladatok végrehajtásában. Szeptember 30-ig mintegy 159 ezer 500 forint értékű társadalmi munkával járultak hozzá a város szépítéséhez. Ez ugyan nem ad teljes képet a társadalmi munkáról, mivel több körzetből nem jelentették az elvégzett munkát.
Mai kommentár: A rövid hírek ezen a napon is sokat elárulnak a korról, a korszellemről, az 50 évvel ezelőtti emberekről. Érdekes, hogy az 1968. december 21-ei mínuszosok javarésze a megye fejlődéséről, a kisemberek életminőségének javulásáról szól. Villanyhálózat bővítés idén Dobozon, Eleken, Mezőgyánban és Telekgerendáson, gáz bevezetése Békéscsabán, új autószerviz Orosházán, orvosi rendelő Pusztaottlakán, egészségház Végegyházán, tejledolgozó Szarvason. Mind jó hír, melyre büszkék lehettek a kor emberei. Azért egy fránya KISZ taggyűlésről szóló beszámoló mégiscsak belerondít a képbe.
Egy fotó
Mai fotónk az 1968. december 21-ei Békés Megyei Népújság hátoldalán jelent meg az Újabb terület a gázszolgáltatásban című cikk illusztrációjaként. A képaláírás maga a cikk:
Amióta Békéscsabára bevezették a gázt, folyamatosan kötnek be újabb területeket. Az elmúlt évben 12 kilométeres szakaszon hozták létre a fővezetéket a városban, az idén az év végéig a Széchenyi utca, Szent István tér, Szabadság tér, Dózsa György út és Vilim út kiépítésére ez a szám mintegy 13,5 kilométerre növekedik. Jelenleg a fogyasztók száma 860, az év végéig pedig 1100 lesz városunkban. A napi fogyasztás 140 ezer köbméter, a további közületek bekapcsolásával, valamint a hőerőmű üzembe helyezésével a város gáz- fogyasztása tízszeresére növekszik. Képünkön: A Szabadság téren szerelik a csöveket.
(A fényképek illusztrációk, nem biztos, hogy 1968-ban készültek, nem biztos, hogy Békés megyében, de jellemzőek a korra.)
