A behir.hu időutazó rovatában ma újra visszarepülünk ötven évet és megnézzük, hogy miről írt az 1968. augusztus 16-án megjelenő Békés Megyei Népújság. Kukkantsunk bele ma is az elvtársak és az elvtársnők és a kor örömét, bánatát megélő kisemberek izgalmas világába. Ma az örménykúti tanyavilágot dicsőítő beszámolóra, a gyermekek nyári elfoglaltságai miatt aggódó írásra és egy villáminterjúra, - mely a békéscsabai Kötöttárugyárban működő Kölcsönös Segítő Takarékpénztár vezetőjével készült - esett a választásunk. Mai lapszemlénket is kiegészítjük egy aznapi fotóval és természetesen a 2018-as kommentárok most sem maradhatnak el. Hasznos időtöltést kívánunk!
Tanyavilágban, de nem Isten háta mögött..
Tanyavilágban, de nem Isten háta mögött élnek az örménykúti Béke Tsz tagjai. Bár a tagság jó része messziről jár a központba, mégsem csak a munkában találkoznak. A szociális és kulturális bizottság igen aktív, számos rendezvény nyújt kellemes szórakozást. A legkisebbektől a legidősebbekig minden korosztályra gondolnak.
A főúttól távol levő központhoz járdát építettek, így a legnagyobb esős időben is elérhető a kultúrterem. Eddig 15 kilométernyi járda épült. Beépített színpadot rendeztek be a nagyterembe, hisz a Béke Tsz-ben igen sok a tagság alkotta műsoros est.
A Ki mit tud?-on, szellemi vetélkedőn a 18-20 éves fiatalokon kívül igen nagy sikerrel szerepel Bakulya Pálné szlovák népdalaival. Amóczki Györgyné, Juhász András nyugdíjas juhász és más középkorú vagy idős tag. Magyar és szlovák dalokat, táncokat, jeleneteket, zeneszámokat hallhatnak, illetve láthatnak a nézők.
A jó hangulat, az összetartozás a mezei munkában, a gépszínben, ez ólakban, istállókban csakúgy meglátszik, mint a szórakozásban. Az örménykúti Béke Tsz-ben
1965-től 1967-ig 3600 forinttal gyarapodott az átlagos kereset. Az elmúlt évben az egy családra jutó jövedelem meghaladta a 21 ezer forintot. De igen jelentős a kiegészítés a háztájiból is. A vezetőség gondoskodik arról, hogy megfelelő takarmányhoz jussanak, akik jószágot tartanak. Sok húst, tojást és tejet adnak el a háztáji portákról. Jól élnek, szépen öltözködnek a Béke Tsz tagjai. Az ő példájuk kiválóan bizonyítja: tanyavilágban is lehet hangulatosan élni. Itt sem a fiatalok, sem az idősebbek nem beszélnek az unalomról. Még a legnehezebb fizikai munka is könnyebb, ha van miről beszélgetni, ha megvitatjuk: hogy’ sikerült a műsoros est? Budapesti művészeket is meghívnak időnként, akik jó szívvel jönnek Örménykútra a jó kedélyű, vendégszerető emberekhez. Nemcsak tanyavilágban, de másutt is érdemes követni az örménykútiak jó példáját.
Mai kommentár:
A szláv eredetű tanya szó halászatra elhatárolt területet jelent, a 19. század közepéig szállásnak nevezték a puszta emberének határbeli hajlékát. Az 1940-es évek végén még több mint egymillióan éltek tanyákon, 1945 és 1948 között közel nyolcvanezer új tanya épült. Áttekinthetetlen és ellenőrizhetetlen világuk azonban rendszerfüggetlenül idegesítette az államhatalmat. Megannyi elvetélt községesítési kísérlet után, a szocializmus éveiben a tanyaiakat fölszippantotta a gyáripar meg a téesz. Az 1990-es évek elejére kétszázezren maradtak. Aztán a rendszerváltás után a mezőgazdasági vállalkozások új életet leheltek a tanyavilágba, seregestül települtek vidékre, akik nem kaptak munkát a városban. A tanyák társadalmát ma a tősgyökeresek és az őstermelők mellett kiköltözők, vállalkozók, külföldiek színesítik. A hírhez kapcsolódóan azt azért nehéz elhinni, hogy a téeszekbe kényszerített tanyasi emberek esténként besétáltak a kultúrterembe, bár propaganda szempontjából jól hangozhatott.
Óvjuk gyermekeinket
„A dűlőútról szabálytalanul, figyelmetlenül kanyarodott kerékpárjával az országúira, ahol összeütközött egy személygépkocsival. A szerencsétlen kisfiú belehalt súlyos sérüléseibe...” Gyakran csak ennyit közöl a rövid rendőri hír egy tragikus gyermekhalálról.
Sajnos, a vidám vakációs napokra sokszor vetnek árnyékot az ilyen és hasonló hírek. A gyerekek ettől persze továbbra is élvezik a napsütést, a szabadságot, ami természetes is. De az már elszomorító, ha a szülők sem figyelnek fel az intő célzatú közleményekre. „Nyár van - mondják sokan -, mi történhet?” Sok minden!
Júliusban és augusztusban a legtöbb a kerékpáros gyermekbaleset. S a statisztika szerint e hónapokban szinte naponként leli halálát egy-egy gyermek a közeli csatorna, patak, folyó vagy bányagödör medrében. Ilyenkor a gyerek a fára mászik, létrára kap és a kórházi baleseti naplók tanúsága szerint sok a kar- és a lábtörés...
Hogy miért? A magyarázat látszólag egyszerű. A szünidő első heteiben az iskolai fegyelem gyorsan feloldódik a gyermekben, s ezzel együtt korlátlanul megnő a szabadságérzete és igénye. A felszabadultságban gondtalanabb, önfeledtebb, erősen hajlamos olyan könnyelműségekre, meggondolatlanságokra, amelyektől a korábbi hónapokban óvakodott. Sok szülő sajnos nem számol ezzel.
Ráadásul a szünidőben többnyire elmaradnak a szülő és a gyerek közötti esti beszélgetések. Nincs lecke, nincs miről faggatni játéktól kimerült, álmos szemű gyermeket. Pedig most is helyén- valóak lennének az ilyen kérdések: hol voltál, kivel, és mit játszottál, mit szándékozol holnap csinálni, mivel töltőd az idődet? Több okból is érdemes ilyen szokványos kérdésekkel „zaklatni” a gyereket.
Az első és legfontosabb ok az, hogy a gyerek megérti és megérzi az ilyen beszélgetésből, hogy a vakációs szabósága sem korlátlan és könnyelműsége, akár felügyelet nélkül megy a vízpartra, akár kerékpárral nyargalászik: súlyos veszélyekkel járhat!
Mindez persze időt vesz igénybe. Csak hát a szülő számára nyáridőben sincs „vakáció”, a nevelésben nincs szünidő. Nem szabad elfelejteni, hogy a gyerek nyári „leckéje” a szórakozás, a játszás, s ezek éppen úgy nem nélkülözhetik a szülői ellenőrzést, mint a tanulás. A gyerek fejlődését, de ezúttal főleg a tevékenységét, éppen olyan gondosan figyelemmel kell kísérni, mint iskolaidőben.
Türelemmel, szeretettel, féltő gondoskodással, figyelmeztetéssel mérsékelni lehet a nyári balesetek és tragédiák számát. Sajnos, ma már a kis síremlékek a falusi temetőkben is figyelmeztetően jelzik, hogy a zsúfolt országúti közlekedés vagy a községek belső útvonalainak a forgalma, a vidéki gyermeket is éppen úgy veszélyezteti, mint a városit. A vadvizek hullámsírjai minden nyáron feltárulnak a felügyelet nélküli kis áldozatok alatt, akik rendszerint a szülő tudta nélkül, már a tragédiát megelőzően is lubickoltak a veszélyes helyen.
De akár az udvarban, akár az utcán, esetleg a határ vadvizeiben történik a végzetes esemény vagy baleset, a szomorú hírek számának csökkentése, a baj megelőzése és elkerülése jó részben a szülői gondviselésen, a soha nem szünetelő nevelésen, oktatáson, a figyelmeztető, intő szón is múlik.
Mai kommentár: A gyermekekért való aggódás rendszer független és kortalan. Ez, a gyermekekre leselkedő veszélyeket sorba szedő írás, ahogy 1968-ban, úgy ma, 2018-ban is megállja a helyét. Ma még ki lehetne egészíteni a Momo nevű ijesztő figurára való figyelmeztetéssel. Momo a Facebookon és WhatsAppon keresi áldozatait, gyerekeket és tinédzsereket, akiket arra próbál rávenni, hogy hajtsanak végre bizonyos feladatokat, úgy, hogy a szüleiknek ne szóljanak. Aki nem hajlandó, azt különböző dolgokkal fenyegeti meg, volt olyan tinédzser, akit az öngyilkosságba kergetett a horrorlény.
Villáminterjú a milliomos KST elnökével
Duna György elvtárssal, a Békéscsabai Kötöttárugyárban működő KST elnökével beszélgettünk abból az alkalomból, hogy a közelmúlt napokban fizették ki a gyárban a KST-betéteket.
- Növekedett-e a taglétszám a tavalyihoz képest?
- Igen. Taglétszámunk évről évre növekszik. Tavaly jó hatást váltott ki az, hoáy áttértünk a nyári betét-kifizetésre. Az elmúlt évben 542 volt a taglétszám, az idén 611, a következő időszakban pedig már 700-nál is több várható.
- Milyen volt a betét- és kölcsönforgalom?
- A napokban pontosan 1.025.710 Ft betétet és 1.292.270 forint kamatot fizettünk ki. Ezért illik ránk a „milliomos” jelző. Tagságunk az év folyamán 598 tételben 609 350 forint kölcsönt vett igénybe. Ez is jelzi, hogy nálunk valóban érvényre jut a „magunknak gyűjtünk, egymáson segítünk” jelmondat.
- Ki mire gyűjt? Mennyi volt az egyéni rekord?
- A KST népszerűsége nem kétséges. Hogy ki mire gyűjt, az mindenkinek egyéni dolga. A betétek összegszerűségéből azonban arra következtethetünk, hogy nem csupán kisebb beszerzésekre, hanem tartós beruházásokra is gyűjtenek tagjaink. A mostani kifizetéskor például egyáltalán nem ment ritkaság számba a 12 000 forintos betét. Gyakori az az eset is, hogy férj és feleség egyaránt a gyárban dolgozik, s az egyik keresetet rendre KST-betétben helyezik el. Ezek az esetek arra mutatnak, hogy tagjaink többnyire lakásépítkezésre, háztartási gépekre, televízióra, külföldi utazásokra és hasonló nagyobb igények kielégítésére gyűjtik pénzüket. Ez a jelenség az új időszakra is jellemző lesz: százezer forint körüli betétvállalással számolunk havonta.
Mai kommentár: Mai tudásunkkal be kell vallanunk, hogy a Kölcsönös Segítő Takarékpénztár intézménye jó dolog volt, ami segítette a kisemberek életét. Mégis, mi volt az a KST? – kérdezhetik a mai olvasók. A megértéséhez egy régi üzemi lapból idézünk: „Lényegét általában már ismerik a dolgozók, de röviden mégis ismertetjük, hogy az új betétév megkezdésével a dolgozók minél nagyobb számban lépjenek be.
A KST tagok belépési nyilatkozatukkal meghatározott összeg befizetését vállalják, amely összeget összegyűjtve az év végén 5% kamattal kapnak vissza. Az éves befizetési időszak január 1-jén kezdődik, és decemberben ér véget.
Háromhavi KST tagság után – amennyiben a tagnak bármilyen célra pénzre van szüksége - kölcsön kaphat a KST-től négy havi visszafizetésre, az évi betétjének kétszeresét, de úgy, hogy a havi visszafizetés és egyéb levonásai a fizetésének 33%-át nem haladja meg.…. A KST nagy előnye, hogy a tagok bármikor, bármilyen célra (nyaralás, vásárlás, tüzelő beszerzés) kölcsönt vehetnek fel, amelyet részletekben fizetnek vissza, de ugyanakkor betétjük érintetlenül nő és év végén egy összegben megkapják meg takarított pénzüket.”
Egy fotó
Mai fotónk az 1968. augusztus 16-ai Békés Megyei Népújság 4. oldalán jelent meg A Lenin utcában végighaladó felújított műút címmel.
A képhez egy rövid hír és párosult:
„Fejelik” az endrődi főutat
Az elmúlt évben a 46-os főközlekedési út Endrőd—mezőtúri szakaszán nyolc kilométer hosszúságban végeztek felújítást a Debreceni Útépítő Vállalat, dolgozói. Ennek folytatásaként három kilométer hosszúságú, pormentes, bitumenfelületet kap a régi megrongálódott út. Ez köti össze a községet Gyomával.
(A fényképek illusztrációk, nem biztos, hogy 1968-ban készültek, nem biztos, hogy Békés megyében, de jellemzőek a korra.)
