A behir.hu időutazó rovatában ma újra visszarepülünk ötven évet és megnézzük, hogy miről írt az 1968. augusztus 1-én megjelenő Békés Megyei Népújság. Kukkantsunk bele ma is az elvtársak és az elvtársnők, valamint a kor örömét, bánatát megélő kisemberek izgalmas világába. Ma újra egy tárgyalótermi jelentésre, melynek főszereplője egy huncut csabacsűdi tanyatulajdonos, egy a propagandisták képzéséről készült összefoglalóra és egy bolti lopás lefüleléséről szóló jegyzetre esett a választásunk. Természetesen a 2018-as kommentár most sem maradhat el. Jó szórakozást kívánunk!
A tárgyalóteremből: A tolvaj nyomot hagy
Huncut embernek ismerik Ponyiczki Jánost a csabacsűdi határban. De bármilyen csavaros eszű is az idős tanyasi fuvaros, néhány hónap alatt kétszer nyakon csípte az igazságszolgáltatás, mert nem sikerült eltüntetnie bűntettének a nyomait.
Múlt év novemberében két társával kukoricát lopott a közös gazdaság földjéről. Mégpedig olyat, aminek már a letörésével sem kellett bajlódniuk, elvégezték ezt helyettük az előző napon a tsz-gazdák. Csak odaálltak a lovaskocsival a szállításra előkészített halom mellé és a sötétség leple alatt nyugodtan, kényelmesen rakodtak. Egy dolgot azonban számításon kívül hagyott Ponyiczki János, a tolvajlás értelmi szerzője: a kocsi gumikereke jó] látható nyomot hagyott a puha földön és másnap azt is megállapíthatták a rendőrök, hogy az egyik hámba kispatájú, fiatal ló volt fogva. Gumis kocsival, csikós kancával pedig a környéken egyedül Ponyiczki János rendelkezett.
Akkor négyhónapi szabadságvesztésre ítélték, és a büntetés végrehajtását három évre felfüggesztették. Ő azonban a saját kárán sem tanult. Januárban már ismét a közös gazdaság, a csabacsűdi Lenin Tsz tulajdonára vetett szemet. Megfigyelte, hogy a tanyájához közel eső juhhodályban nagyobb mennyiségű zabot tárolnak. Előbb azt okoskodta ki, hogy felkeresi az állatgondozókat és rábeszéli őket: adjanak el neki olcsó áron két zsákkal. Jól tudta, hogy ez tilos és éppen ezért sötét éjszaka indult üzletet kötni.
Az ajtót nyitva, a villanyt pedig égve találta, de az állatgondozók nem tartózkodtak a takarmányraktárban. Ponyiczki élt a váratlan lehetőséggel és gyorsan megtöltötte a magával hozott két zsákot. Óvatos volt, minden zsákból csak annyit „csapott” ki, hogy az első látásra fel ne tűnjön a hiány.
Az első baj útközben érte: a dűlő végén ráköszönt az egyik későn fekvő tanyaszomszédja, sőt, még azt is megérdeklődte tőle, hová tolja a zsákokat. Úgy tett, mintha nem hallaná a kérdést, mert - mint a tárgyaláson vallotta - akkor már rosszat sejtett. Baljós gondolatai néhány óra múlva még szaporodtak. Hajnalban ugyanis észrevette, hogy az egyik zsák lyukas volt és amerre tolta kerékpáron, végig megjelölte az útját.
„Na, most már véged van, Jani!” - gondolta magában Ponyiczki János, de azért még megtette, ami tőle telt. Kiengedte az ólból a hízókat, remélve, hogy szép sorban feleszegetik a bűntett nyomait. Csalódnia kellett. Az oktalan jószágok szívesen fogadták ugyan a reggelit, de utánuk is maradt még annyi szem, amennyi megmutatta a tolvaj tanyájához az utat. Ekkor mást gondolt Ponyiczki: lapátra kapott egy jó adagot a zabból és elkezdte szórni a tanya másik oldalától kezdve az ellenkező irányban. Ez sem segített rajta. A későn fekvő tanyaszomszédnak gyanús volt az éjszakai zsákhurcolás és másnap jelentette a tsz vezetőségének a nyomozók pedig csak a Ponyiczki-tanya ajtajáig voltak hajlandók követni a zabszemekkel jelölt útvonalat.
A bíróság előtt még egyszer megpróbált ravaszkodni a tolvaj: kötötte az ebet a karóhoz, hogy ő csak egy zsákkal tett a kerékpárra, a tolvajlás tanúja legfeljebb ennek az egy zsáknak a két végét láthatta. Persze mégis kénytelen volt elismerni az igazságot. A szarvasi járásbíróság - idős korát is figyelembe véve - kéthónapi szabadságvesztésre ítélte, de kötelezte a korábban felfüggesztett büntetés letöltésére is. Így összesen hat hónapig elmélkedhet Ponyiczki János afölött, hogy a ravasz tolvaj is hagy nyomot és előbb-utóbb utoléri az igazságszolgáltatás.
Mai kommentár: Erre a napra is jutott népnevelő történet a közvagyon megcsapolásáról. Azonban a bűncselekmény helyszíne az iparból átkerült a mezőgazdaságba, a csabacsűdi Lenin Tsz-be. A tárgyalótermi beszámoló nem szól az előzményekről, nem ismerjük a huncut öregember történetét sem. Könnyen elképzelhető, hogy a téeszesítés során szenvedhetett valamiféle sérelmet, melyet a maga eszközeivel próbált orvosolni. Ebben a történetben is megjelenik a feljelentő, mint pozitív figura, aki megvédi a közvagyont.
Ez is hasznos segítség a propagandistáknak…
Az idén zárult szakszervezeti politikai oktatás sikerei részben a propagandisták célszerű felkészítésén is múltak. A nemrégiben közzétett értékelés sok olyan tapasztalatot rögzít, melyeket érdemes figyelembe venni az ősszel kezdődő oktatási év előkészítése során.
Az SZMT három alkalommal - magas politikai és szakmai felkészültségi előadók révén - képezte tovább a tömegpropaganda tanfolyamok vezetőit. Több mint száz szakszervezeti propagandistát a megyei pártiskolán készítettek fel. A tanfolyamokon a témák jobb magyarázatát és alaposabb elemzését segítették a szakmai központok segédanyagai is. Különösen hasznos volt a MEDOSZ, a textiles és vasutas központok által adott kiegészítő. Sok helyen azzal is nagy segítséget kapnak a propagandisták, hogy a helyi szakszervezeti bizottság tájékoztatta őket az üzem sajátos problémáiról. Rendszeres volt az ilyen tájékoztatás a konzervgyárban, az üveggyárban és a Szarvasi Állami Gazdaságban.
A hallgatók érdeklődését felkeltette, hogy - különösen az élelmiszeripar, a textiles, vasutas és mezőgazdasági dolgozók körében - szemléltetéssel kötötték egybe a tanfolyamot. Sok helyen filmet is vetítettek, főként a Szovjetunió eredményeit ismertető témáknál. Hasonlóan értékes kezdeményezés, hogy a szakszervezeti oktatást több helyen a gazdasági és műszaki vezetők, az szb-titkárok vállalták.
Mai kommentár: A totalitárius rendszereknek nagy szüksége volt a propagandára, melynek célja a rendszer nézeteinek elterjesztése, a befogadók véleményének befolyásolása és meggyőzése. Ugyanis a befogadó, esetünkben a többségében apolitikus munkásosztály. Az megnyugtató, hogy magas politikai és szakmai felkészültségű eladók tartották a képzéseket. A Békés megyei kisemberekben pedig bizonyára nagyon mély nyomot hagyott a Szovjetunió eredményeit bemutató filmvetítés.
A mimóza
A vásárlók a boltvezető kedvesen kérő, már-már könyörgő hangjára figyeltek fel:
- Erre, ide a raktárba szíveskedjék, drága asszonyom, ott a friss áru.
- Protekció - döfte oldalba vásárlótársát egy fiatal asszony.
- Mit akar velem, maga huligán? Én tisztességes úrinő vagyok! - csattant fel a boltos invitálására egy kopott eleganciával öltözött, koros hölgy.
A vezető türelmét vesztve kiáltotta:
- Gyerünk a raktárba!
- Sztriptíz lesz, srácok! Vetkőztetik az öreglányt! - rikkantotta el magát egy siheder, aki társaival az édesség halmok közt kotorászva, éppen néhány Tibi-csokit süllyesztett farmerje zsebébe.
- Nem szégyelli magát, idős nőt molesztálni? - méltatlankodott a boltos orra előtt egy családanya. Mikor aztán a kopott hölgy ahelyett, hogy a raktárba indult volna, zokogni kezdett, a vásárlók rokonszenve hozzácsapódott.
Szapulni kezdték a boltvezetőt, hogy így, meg amúgy, nem szégyelli magát, idős nőket gyanúsít. Csoda, ha félnek a vevők boltba menni az eladók molesztálása miatt? A bolt személyzete felhördült: ők még egyetlen vevőjüket sem szégyenítették meg. Most is udvariasan, diszkréten...
- Szép kis diszkréció, mondhatom - szöpögött zsebkendőjét keresgélve az öreg hölgy és ez lett a veszte.
Miközben a zsebében kotorászott, kötött kabátja alól sorra hullt a földre a csomagocskák serege: szemeskávé, fűszerek, hajmosóporok, kakaó. Mindenki ámult-bámult. Elképzelni sem tudták, mi módon tudott a hölgy ennyi sok mindent az alá a kötött kabát alá organizálni.
- Magában uram, semmi tapintat. Értesíthetett volna levélben is, hogy szolgáltassam vissza a kiegyenlítetlen árut, így megalázni egy úrinőt! Hallatlan!
- A kis mimóza - kacagta el magát a farmernadrágos siheder.
A boltvezető udvariasan meghajolt feléje:
- Segítsen a hölgynek, kísérje be a raktárba, fiatalember. - Megszorítva a karját, a fülébe súgta: - Nálunk a Tibi-csoki sem ingyen áru.
Mai kommentár: Nehéz eldönteni, hogy mi lehetett a jegyzetíró célja. Az olvasókra ráijeszteni, hogy meg se próbáljanak portékákat eltulajdonítani az üzletekből, mert úgyis rajtakapják őket? Esetleg a boltvezetőknek szánta az üzenetet, hogy legyenek figyelmesebbek és alkalmazzanak kevésbé megalázó módszereket? Vélhetően mindkettő.
(A fényképek illusztrációk, nem biztos, hogy 1968-ban készültek, nem biztos, hogy Békés megyében, de jellemzőek a korra.)
