Mai történetünknek sajnos ismét szomorú az aktualitása. A napokban távozott közülünk a magyar gasztronómia egyik legjelesebb alakja, Benke László. Az egész ország Laci bácsija nem foglalkozott a jelenleg is dúló gasztroforradalommal, tudomást sem vett a fúziós konyháról. Ő soha nem akarta, hogy a rakott krumpli úgy nézzen ki, mint a lekváros derelye. Közte és az őt megmosolygók főztje között olyan különbség volt, mint amikor bemegyünk egy csárdába és elfogyasztunk egy birkapörköltet vagy ellátogatunk egy divatos bisztróba és egy összepiszkított, nagy tányért tesznek elénk. Az előbbi után fél napig nem leszünk éhesek, az utóbbival végezve, már az autóban kekszek után kutatunk. Laci bácsi a magyaros konyha híve volt, ezért szerettük. A behir.hu napi rovatában a szakácsra emlékezünk. Tartsanak velünk!
Született szakács
Benke László 1948. augusztus 21-én, Lajosmizsén, született.
Szülei Benke László vendéglős mester és tulajdonos, illetve Végh Rozália hentes és mészáros voltak. Már hétéves korától pikolófiúként dolgozott, majd utcai fagylaltárus lett. Lacika gyermekkorának „vendéglátós" élményei meghatározóvá váltak egész életére.
1962-ben a budapesti Vendéglátó- ipari Technikumban szakácsszakmát tanult, majd az országos tanulóverseny második helyezettjeként itt szerezte meg az érettségit.
Nemzetközi porondon
Első munkahelyén, a Hungária Szálloda és Éttermi Vállalat legnagyobb szállodájában, a budapesti Szabadság Szállóban hidegkonyha főnökként dolgozott, majd öt éven keresztül a Tihanyi Motel, majd a fővárosi Gundel Étterem séf-helyetteseként tevékenykedett.
1971-ben a Vadászati Világkiállítás alkalmából nyílt Sylvanus Szálló séfjeként végzett sikeres munkája elismeréseként Párizsban a Magyar Ház Boulvard Sangermenen séfje lett.
1974-től a Gundel Károly Vendéglátó Technikum tanáraként dolgozott 18 évet - tanítványai minden versenyt megnyertek és ma már olimpiai, európai és világbajnoki érmekkel kitüntettek. Oktatói tevékenységét „Kiváló pedagógus" kormánykitüntetéssel ismerték el.
1970-ben feleségül vette gyermekkori szerelmét, Dani Katalint. Frigyükből egy gyermek, Gyula született 1975-ben.
1979-1980 mesterszakács, mestercukrász lett és még ebben az évben a vendéglátó főiskola áruforgalmi szakát is sikeresen elvégezte. 1981-ben Hollandiában az Engels Konszernnél dolgozott egy évet.
1988-ban a Frankfurti „IKA HOGA" szakácsolimpián a regionális csapat vezetőjeként a nemzetek nagydíját nyerték meg, egyéni kategóriában pedig három aranyéremmel ismerték el munkáját.
A nemzet Laci Bácsija
1992-ben a Sevillai Világkiállítás egyik séfjeként kollégáival a Mátyás Király Éttermet üzemeltették - ahol a magyar gasztronómiát népszerűsítették - munkájukat ekkor a Legjobb Étterem címmel tüntették ki.
1996-ban a Magyar Szakács és Cukrász Szövetség a Venesz József életműdíjat, vagyis a "magyar Oscart" adományozott szakmai munkájáért.
1998-ban Chaine des Rotisseurs lovagja lett, ezzel a Nemzetközi Kancellária is elismerte szakmai elhivatottságát.
1998-99-benkezdődött televíziós karrierje, a TV2 séfjeként mintegy 450 adása volt. Ezt követően több csatornán több mint ötezer alkalommal vette fel a szakácssipkát a kamerák kereszttüzében. 2000-ben jelent meg az első szakácskönyve. A siker hatására több további könyv szerzője és társszerzője.
2003-ban a belügyminisztertől a köztársaság címerével ékesített aranygyűrűt kapta, ebben az évben Lajosmizse első díszpolgára is lett.
2005-ben Gribek Lajossal elkészítették A Magyarok Asztala című könyvet, mely nemcsak méreteiben, hanem tartalmában is a legnagyobb, legátfogóbb méretű műnek mondható hazánk gasztronómiai történelmében.
A magyar gasztronómia iránti szeretetét bizonyítja, hogy több Békés megyei gasztronómiai fesztivál fővédnökségét vagy zsűrijének tagságát vállalta el. Mindig nagy örömmel.
A fakanál elengedése
Pályafutása során tisztelet övezte, azonban a „nagy” gasztrobloggerek többször megtalálták és megkérdőjelezték szakmai hozzáértését. Laci bácsi ezeket a kritikákat mindig nagyvonalúan kezelte és főzött rendületlenül. 2017-ben egy újabb kirohanás következtében kórházba került és már nem tudott felépülni. Bízott a gyógyulásban, de veseelégtelenség után prosztataproblémák merültek fel, majd a vérnyomásával is gondok akadtak.
Szervezete június 7-én feladta a küzdelmet és örökre elengedte a fakanalat.
Búcsú
Benke Lászlót megkerülni nem lehetett. Beírta a nevét hazánk gasztronómiai történelemkönyvébe. Nagybetűkkel.
Laci bácsi nem volt része a nagy magyar gasztroforradalomnak, vélhetően nem is akart szerepet vállalni a komédiában. Ő ugyanis nem magyarázott arról, hogy hány százalék vesefaggyú lapuljon egy hamburger húspogácsájában, nem üvöltötte a világba, hogy textúra, hogy szuvidálás. Ellenben fogta magát, elővett egy darab szalonnát, némi hagymát, kolbászt és krumplit, aztán csinált egy paprikás krumplit, amiért nagyon sokan szerették.
Nem azoknak az embereknek főzött, akik szombatonként 21 napig érlelt marhahátszínt sütnek maghőmérővel vagy grillezett skót lazacot villáznak és új-zélandi Yealands sauvignon blanc-t kortyolnak mellé, hanem azoknak a nagymamáknak és anyukáknak, akik megetetik a férjüket, gyermeküket és az unokájukat vagy a gyereküket egy pörkölttel, adnak mellé egy málnaszörpöt, majd aztán sütnek nekik palacsintát, amibe házi baracklekvárt töltenek.
Nekik nagyon fog hiányozni.
Nekünk nagyon fogsz hiányozni, Laci bácsi!
