Magyarországon pontosan 50 éve, 1968-ban vezették be a fogamzásgátló tablettákat, rögtön hozzá kell tenni, hogy a világ szerencsésebb országaihoz képest jelentős késéssel. Mai időutazásunk során bemutatjuk, az első hazai fogamzásgátló tabletta, az Infecundin történetét, elmeséljük, hogy a a Magyar Szocialista Munkáspárt feje miként vélekedett a születésszabályozásról és a magyar anyákról, rávilágítunk az abortusz liberalizálásának legnagyobb hibájára és megtudhatjuk azt is, hogy miért nem magyar tudós közreműködésével került a világpiacra az első fogamzásgátló tabletta. Tartsanak velünk!
A fogamzásgátlás története
A fogamzásgátlás, mint a nem kívánt terhesség megelőzésének formája nem újszerű gondolat, csaknem egyidős az emberiséggel. A fő cél mindig, mindenhol a spermiumok méhszájba jutásának elkerülése volt.
Hivatásos feljegyzésekkel már az ókori Egyiptomban is találkozunk, a kr.e. 19. századból származó Kahun papirusz részletesen beszámol a kor születésszabályozó módszereiről.
A megelőzésre számos szert használtak így gumiarábikumot, méz és sziksó keverékének hüvelybe kenését vagy a krokodil ürülékből készített pesszáriumot.
Szintén említést érdemel a megszakított közösülés is, melyre a Bibliában is találunk utalást Onán történetében.
Az ókori görögök számos növénynek tulajdonítottak magzatelhajtó hatást, mint például a gránátalmának, fűzfának, csombormentának, ürömnek, vadmuroknak.
A rómaiak szintén ezeket a növényeket használták, egyes feljegyzések szerint abortuszt is végeztek. A Biblia mellett a Talmud is megemlíti a fogamzásgátlást.
A távol-keleti kultúrákban előtérbe került a férfi fogamzásgátlás. Az indiaiak a pálmalevél és vörös kréta keverékére, valamint egyéb növényekből készített főzetek fogamzásgátló hatására esküdtek. A korai iszlám világban elterjedt volt a kősó, szurok és a káposzta használata hüvelykúpként a terhesség megelőzésére.
A sötét középkor sok minden más mellett a fogamzásgátlásról alkotott képet is megváltozott.
A boszorkányüldözések és az inkvizíció megjelenésével mind a terhesség megszakítás, mind a születésszabályozás az egyház akaratával ellentétesnek minősült, melyet VIII. Ince pápa bullájában is deklarált.
A modern kori demográfiai robbanás azonban ismételten előtérbe helyezte a fogamzásgátlási módszereket.
A nemi úton terjedő betegségek felismerése és megelőzése vezetett az óvszer feltalálásához, melyet először a 16. században említett meg Gabriele Fallopio a szifilisz terjedésének megelőzésére, természetesen még lenvászonból készült formában.
Az első gumióvszer 1855-ben készült, bár formájában ez még inkább hasonlított egy kerékpár gumibelsőre mint a mai óvszerekre, de fontos mérföldkőnek számít a fogamzásgátlás és a nemi úton terjedő betegségek megelőzésében.
Forradalom – a hormonális fogamzásgátlás
A hormonális fogamzásgátlás alapja minden tekintetben az ovuláció, vagyis a peteérés gátlásán alapszik. A bejuttatott hormonmennyiség meggátolja a tüszők érését serkentő hormonok felszabadulását, ily módon gátolva a domináns tüsző kialakulását, majd a petesejt kijutását a petefészekből.
Azt a tényt minden bizonnyal csak kevesen tudják, hogy az orális fogamzásgátlás alaptörténetében honfitársaink úttörő szerepet játszottak. Nem sokon múlott, hogy az első fogamzásgátló tablettát a hazai gyógyszergyártás megalapítójának, a hormongyártásban kiemelkedő tevékenységet kifejtő Richter Gedeonnak a budapesti vegyészeti gyárában állítsák elő az 1930-as évek végén, vagyis közel húsz évvel azelőtt, hogy a ma használatos fogamzásgátlók prototípusa feltűnt a piacon. Richter ugyanis jó szakmai és baráti kapcsolatot ápolt az Innsbruckban, majd Bécsben élő Ludwig Haberlandt professzorral, akivel közösen a teherbeesés elkerülésére utaló Infecundin néven humán fogamzásgátló tabletta előállítását tervezte. A végső kivitelezés azonban az osztrák tudós korai halála és a második világháborút megelőző esztendők kedvezőtlen körülményei, főként az 1938-ban bekövetkezett Anschluss miatt meghiúsult.
A csaknem százszázalékos védettséget nyújtó, így az abortuszt elkerülhetővé tévő első fogamzásgátló tabletta, az Enovid 1960-ban jelent meg az Egyesült Államokban. A villámgyorsan elterjedő, termékenységük szabályozásának lehetőségét s a gyermekvállalás ideális időpontjának megválasztását a nők kezébe adó, egyúttal messzemenő társadalmi, egészségügyi, vallási, politikai problémákat és vitákat kiváltó tabletta atyjának az amerikai Gregory Pincust és munkatársait tartják.
A hazai forradalom
Magyarországon az 1956 júniusában hozott minisztertanácsi rendelet gyakorlatilag teljesen szabaddá tette az abortuszt, véget vetvén az úgynevezett Ratkó-korszak szigorúságának, amikor csak a magzati károsodás kockázata vagy a várandós nő életének veszélybe kerülése esetén engedélyezték a művi vetélést.
Az abortusz korlátlan engedélyezése a beavatkozások számának radikális megnövekedéséhez vezetett. A liberalizálás utáni évben az abortuszok száma meghaladta a szülésekét.
Ez a helyzet vált annyira tarthatatlanná a hatvanas évek második felére, hogy nem lehetett tovább halogatni a fogamzásgátló tabletták magyarországi bevezetését.
1966-ban a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottsága tárgyalta az ügyet, melynek fontosságát mutatja, hogy a liberalizálást az agyak legnagyobbika Kádár János is bírálta, hogy az anyákra bízták a döntést, mikor és hány gyermeket kívánnak a világra hozni: „ez nem azok közé a demokratikus szabadságjogok közé tartozik, hogy írhat-e cikket vagy nem valaki; ez hibás elgondolás.”
A nagy nevettető, vagyis nagy gondolkodó eszmefuttatása után 1967-ben előállították és 1968-ban forgalomba hozták az Infecundint, amit hamarosan követett a Bisecurin. Valamelyest szigorították az abortuszok engedélyezését és elkezdték a szakmában és a lakosság körében tudatosítani a fogamzásgátló tabletták alkalmazásának fontosságát, és végül számottevő anyagi támogatást adtak a gyermeket vállalóknak. Mindezeknek köszönhetően átmenetileg jelentősen emelkedett a születések száma, számottevően csökkent az abortuszok gyakorisága, és általánossá vált a fogamzásgátló tabletták szedése.
Hamarosan fény derült azonban az első generációs, még nagy hormontartalmú tabletták ritka, de súlyos egészségi ártalmasságára. A véralvadás folyamatába beleszólva elősegíthetik a vér érfalon belüli megalvadását, vagyis a trombózist, és emiatt például szívinfarktust okozhatnak.
Mindezek rákényszerítették a gyógyszergyárakat a második generációs tabletták kifejlesztésére. Ezekben már sokkal kisebb adagú a tüszőhormon komponens, mivel elsősorban ez volt felelős az említett artériás szövődményekért. Az eredmény nem is maradt el, érzékelhetően csökkent a tablettaszedéssel kapcsolatos trombózisok és embóliák aránya.
Konklúzió
Na kérem, így nézet ki 50 évvel ezelőtt kishazánkban a születésszabályozás. Az akkori politika bemászott a hálószobákba, majd amikor látta, hogy hibát követett el, akkor újra bemászott és igyekezett orvosolni a mulasztást, ami többé-kevésbé sikerült.
De inkább kevésbé.
Isten éltesse a tudatos családtervezést!
