115 éve született Benjamin Spock a gyermeknevelés profétája és eretneke, a világ egyik legvitatottabb könyvének szerzője. Nemzedékeket neveltek a könyvből, pedig az éppen arra buzdított, hogy nem kell rágörcsölni a szakértői útmutatásokra, sőt szülőnek lenni öröm, a nevelést élvezni, a gyermeket tisztelni és szeretni kell. Ez az általa publikált elv forradalmasította a gyermeknevelést. Nagy eséllyel Önöket, a behir olvasóit is az ő elvei alapján neveltek. Ismerjük meg a kalandos életű amerikai orvos pályafutását!
Öt kisebb testvér és az olimpiai arany
Pontosan 115 éve, 1903. május 3-án egy előkelő, holland bevándorlóktól származó ügyvéd elsőszülött fiaként jött a világra New Havenben Benjamin McLane Spock. Öt kisebb testvére mellett már egész fiatalon tapasztalatokat szerzett a csecsemőgondozás, pelenkacsere, gyermekfelügyelet, etetés terén.
Apja nyomdokain haladva a Yale és a Columbia egyetem orvosi karára járt, de hallgatott irodalmat és történelmet is. Kitűnt a sportban, olyannyira, hogy az 1924-es párizsi olimpiai játékokon a férfi nyolcasban aranyérmet szerzett csapatával.
Jane Cheney-vel kötött házasságából két fia született, Michael és John. 1929-ben, kétgyermekes családapaként szerezte meg orvosi diplomáját. Szakmájának a gyermekgyógyászatot választotta, és hogy jobban megérthesse kis pacienseit és azok szüleit, lélekbúvárnak is kiképezte magát. Hat évig tanult pszichoanalitikát, abban az időben ő volt az egyetlen gyermekorvos, aki ilyen képzettséggel rendelkezett.
Minél többet tanult és tapasztalt, annál mélyebb lett meggyőződése, hogy a gyermeknevelés akkoriban uralkodó gyakorlata és elmélete téves.
Eretnek vagy próféta
Eretnek nézeteit 1946-ban publikálta Csecsemőgondozás és gyermeknevelés című könyvében, amely egyik napról a másikra világhírt szerzett neki. Gondolatai ma már annyira evidenciának számítanak, hogy nehéz elképzelni, mekkora vihart keltettek és milyen forradalminak számítottak annak idején.
Dr. Spock színre lépése előtt, az volt az elv, hogy ne ültessék ölbe, ne puszilgassák a gyereket. A síró babát semmiképpen se vegyék fel, és komoly orvosok mondtak olyanokat, hogy az újszülöttet két napos korától el kell kezdeni szilárd táplálékhoz szoktatni, tíz hetesen már kapjon kolbászos rántottát és kávét. Nincs mese, hozzá kell szoknia a felnőtt élethez. Szigorú étkezési időpont, korai szobatisztaságra szoktatás. Az az anya, aki nem így tesz, felelőtlen, és szembemegy a modern tudomány eredményeivel – terjesztettek 1946-ig az orvosok.
Spock doktor ugyanis arról biztosította a doktorok és szaktekintélyek által megfélemlített szülőket, hogy saját gyermekeikhez ők értenek a legjobban. Azt tanácsolta, hogy a síró apróságot vegyék fel és nyugtassák meg, az ölelés és a szeretet csak boldogabbá és nyugodtabbá teszi őket. Hangsúlyozta, hogy minden gyermek külön egyéniség, így nem vonatkozhat általános és merev szabály a fejlődésükre, bizonyos téren előbbre tarthatnak, másutt lemaradhatnak. Nem helyeselte továbbá a fegyelmezésen és verésen alapuló, dogmatikus nevelést.
De legforradalmibb gondolata az volt, hogy a szülőnek lenni öröm, a nevelést élvezni, a gyermeket tisztelni és szeretni kell. A könyv persze emellett gyakorlati tanácsokat is tartalmazott, közérthető és közvetlen stílusban.
„Nem tudok eleget”
Spock hosszú élete során a könyvét 42 nyelvre fordították le, s több mint 50 millió példányban kelt el, ezzel a Biblia után a második legnépszerűbb mű a világon.
Nemzedékek nőttek fel tanácsait követve, s még a nyolcvanas években is több mint egymillió darabot adtak el belőle.
A szerző maga lepődött meg legjobban a fenomenális sikeren. Egyszer megvallotta, hogy ha azzal bízták volna meg, hogy írja meg a nevelésről szóló legnagyobb hatású könyvet, azt kellett volna felelnie: nem tudok eleget.
Az ’50-es, ’60-as években Spock doktor több gyermekgondozási könyvet írt, előadásokat tartott, egyetemeken tanított, volt egy tévéműsora, és közben rendületlenül javította műveit. Mivel bírálói engedékenységgel vádolták, a későbbi kiadásokban hangsúlyozta, hogy a gyereknek szüksége van a rendre és a szabályokra, a szülőnek pedig joga van a tiszteletre. A feministák támadásaira egy nyelvi korrekcióval felelt: a babát jelölő hímnemű és a szülőt jelölő nőnemű névmásokat kiirtotta a szövegből. A hatvanas években felhívta a közvélemény figyelmét, hogy a nukleáris kísérletek veszélyesek a gyerekekre, és ezzel belépett a politikai akció színterére.
Politikai szerepvállalás
1967-ben az Egyesült Államok vietnami politikája elleni tiltakozásul demonstrációt vezetett a Pentagonhoz. Azt vallotta ugyanis: hiába segít a szülőknek egészségessé és boldoggá nevelni gyerekeiket, ha végül megölik őket egy ilyen aljas háborúban.
Szintén 1967-ben Spock doktor Martin Luther King egyik lehetséges alelnökjelöltjeként vett részt nagygyűléseken.
1968-ban Spockot két év börtönre ítélték politikai szervezkedésért, mivel a vád szerint fiatalokat bujtott fel a katonai szolgálat megtagadására, ám fellebbezése nyomán a bíróság felmentette.
1972-ben a kérészéletű Néppárt jelöltjeként indult az amerikai elnökválasztáson. A párt programjában az ingyenes egészségügyi ellátást, az abortusz, a homoszexualitás és a marihuána legalizálását, a garantált minimálbért, a külföldön szolgáló amerikai csapatok azonnali visszahívását hirdette meg. Persze nem nyertek, de Spock doktort ez nem tántorította el a politikától. A nyolcvanas években is több demonstráción vett részt, tiltakozott a nukleáris fegyverkezés, valamint a szociális megszorítások ellen.
Önmagára nem vonatkoztak az új elvek
A hetvenes években írt könyve, a Gyermeknevelés nehéz időkben már kitér a drogokra és a fogamzásgátlásra, a Csecsemőgondozás pedig megemlíti az egyedülálló szülők, a válás és a mostohaszülői szerep problémáit – részben a maga, 48 évnyi házasság után bekövetkezett válása nyomán.
Spock doktor szinte végigélte az igen viharos XX. századot. A világ változása, fejlődése folyamatos tanulásra sarkallta, tapasztalatait mindig minden lehetséges csatornán hirdette.
Az elvek, melyek világhírűvé tették önmagára nézve nem működtek. A hetvenes években így nyilatkozott: „Sosem adtam nekik puszit, úgyhogy amikor látom a fiaimat, átölelem őket.”
Benjamin Spock 95 éves korában, 1998. március 15-én halt meg San Diegóban.
