Juhász Györgyi 1954. szeptember 7-én született Békéscsabán. Édesanyja tanító volt a 2. számú általános iskolában, édesapja Kétsopronyban volt mezőgazdász. A két évvel idősebb László testvérével nőtt fel a Micsurin utcában.
A 2. számú általános iskolában végezte el a nyolc osztályt, majd az egészségügyi szakközépiskolában érettségizett. Már ekkor tudatosan készült az orvosi pályára.
A Szegedi Orvostudományi Egyetemen 1980 szeptemberében kapta meg a diplomáját. A békéscsabai gyermekkórházban kezdett dolgozni; itt készült fel gyermekgyógyász szakvizsgára, melyet 1984 novemberében tett le – summa cum laude minősítéssel.
1985-től megkezdte házi gyermekorvosi praxisát egy békéscsabai belvárosi rendelőben, emellett még iskolaorvosi feladatot is ellátott. 2015-ben nyerte le a címzetes főorvosi kinevezését. Miután elérte a nyugdíjazását, tovább dolgozott egészen ez év májusáig.
Sokat jelentett számára a cica, akit a lányáéktól, három éve kapott
Gyermekorvosként nagyon jó kapcsolatot alakított ki a gyerekekkel, akik szeretettel, szívesen jártak hozzá, mi több, még felnőttként is felkeresték, ha panaszuk volt, és meg is kapták a szükséges segítséget.
1983. február 12-én kötött házasságot dr. Árus Tiborral. Férje Szabadság téri lakásában kezdték közös életüket. Fiúk, Dávid 1983. július 16-án született. Nemsokkal ezután Györgyi szüleihez költöztek, amíg elkészült a Kanális utcai családi házuk, ahova 1984 őszén költöztek be, és ahol ezt kövezően mindvégig élt.
1985. április 15-én született Zóra lányuk. Gondos édesanya volt, mindkét gyermekével rendkívül bensőséges volt a kapcsolata.
Családja és munkája mellett nagyon szeretett az állatokkal is foglalkozni. 1992-től 20 évig a Csabai Állatvédők Egyesületének tagja, majd elnöke volt. Az ő szervezésében épült meg a kutyamenhely tégla kennelje, ami a kor elvárásainak megfelelő elhelyezést biztosított a korábban nomád módon tartott állatoknak. Nagyon agilisan végezte ezt a munkáját is.
Két nagy sikerű jótékonysági bált szervezett, melynek bevétele nagyban segítette a menhelyen élő állatok ellátását. Egyébként ő maga is szívesen részt vett a gondozásukban.
Szüleivel felnőttként is szoros kapcsolatot ápolt. Édesapját hirtelen, váratlanul veszítette el, édesanyjáról sokáig gondoskodott.
Nagyon szeretett főzni, új recepteket kipróbálni. A konyhában Zórával sokat sütöttek együtt.
A gyerekek felnőttek, kirepültek; Dávid Szegeden élt, 2015. szeptember 17-én bekövetkezett haláláig. Fia korai távozását soha nem tudta feldolgozni. Zóra Budapesten él Józseffel. A távolság ellenére mindvégig megmaradt a szoros kötődésük közöttük.
Jó érzéke volt a lakberendezéshez, nemcsak a saját, de gyermekei lakásának a szépítésében szívesen segített. Továbbá szeretett utazni, és miután a gyermekei felnőttek, többször is együtt nyaraltak.
Fiatal korukban rendszeresen tartottak névnapi összejöveteleket barátaikkal. Noha az utóbbi éveken szűkült a baráti kör, de még így is sok segítséget kapott tőlük betegsége alatt.
Egy éve derült ki súlyos betegsége. Két műtéten és tartós onkológiai kezelésen esett át. Sajnos ez sem volt elég a gyógyuláshoz. Betegségét méltósággal viselte.
Ami elkezdődött, megállítani nem lehetett, csak késleltetni az utolsó napot, mely ez év október 25-én érkezett el. A gyulai kórházban csendesen örök álomba merült. 69 évet élt.
***
– Györgyi egy csupa szív ember volt, a munkáját mindig nagy felelősséggel látta el, és rendkívüli mértékben szerette a gyereket – mondja Takács Péter, a Lencsési Közösségi Ház vezetője. – A lányomnak is ő volt a gyermekorvosa; amikor Encsi felnőtt, és már nem tartozott hozzá, akkor is bármikor segített, nyomon követte a lányom sorsát. A két család nagyon jó kapcsolatban volt egymással, ennek alapján állíthatom, Györgyi rendkívül jól főzött. A világ legjobb újévi lencselevesét készítette el.
***
"Tündér volt életében, halálában angyal lett, sírján táncol reggelente a harmatos kikelet."
