A sok értékes és még több értéktelen világ és nemzeti nap között akad olyan, amely figyelemreméltó és elgondolkodtató, ugyanis tanulhatunk belőle. Ilyen a Közlekedési Kultúra Napja, ami a valóságban nincs, de lehetne. Csak akarnunk kellene, de nem. Mi nem tesszük, mert amellett, hogy mi vagyunk a 10 millió politikai elemző, szövetségi kapitány és dzsémiolivér országa, nálunk mindenki lujizhemilton is. Mi ehhez is mindenkinél jobban értünk, mármint a járművezetéséhez és a közlekedési kultúrához. Utóbbinak ünnepeljük május 11-én a napját, ezért ma erről sztorizik a behir.hu.
Közlekedésbiztonság minden kontinensen
Történt, hogy 2010 márciusában az ENSZ közgyűlés több mint 90 ország – köztük Magyarország – kiemelt támogatásával elfogadta a „Cselekvések Évtizede a Közlekedésbiztonságért” 2011–2020 elnevezésű programot. Az emberiség történelmének első világméretű közlekedésbiztonsági programja a kockázatok tudatosítása, a cselekvésre ösztönzés és az együttműködés fontosságának hangsúlyozása jegyében a Föld valamennyi kontinensén 2011. május 11-én vette kezdetét.
Az elmúlt évtizedben hazánk jelentős eredményeket ért el a közeledésbiztonság javítása terén, de a tartós, további javulás újabb erőfeszítéseket, az eddigi eredményes baleset-megelőzési tevékenység megtartása mellett újszerű megközelítést is igényel. Ennek érdekében a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium támogatásával a Magyar Mérnöki Kamara 2013-ban kiírt egy közlekedésbiztonsági ötletpályázatot, melynek a díjnyertes pályaműve kezdeményezte a Közlekedési Kultúra Napjának megszervezését.
A jeles alkalmat először 2015. május 11-én tartották meg. A kezdeményezés célja a biztonság- és környezettudatos közlekedési magatartásformák széles körű elterjesztése, a toleráns, partnerségen alapuló, egymásra és önmagára odafigyelő közlekedési kultúra sokszínűségének bemutatása, színvonalának emelése.
Kétségek
Egy átlagos Békés megyei polgártárs egy átlagos napon átlagosan legalább három közlekedési eszközt használ ahhoz, hogy eljusson egyik pontból a másikba. Ebből az egyik esetben eszközként feltétlenül a saját lábát alkalmazza. A többi esetben a kellék változó, mert az lehet kerékpár, tömegközlekedés, autó, hajó vagy akár repülő is, bár az utóbbi kettő – valljuk be – nem jellemző. Ami nem változik, az a feszültség, az intolerancia és konfliktushelyzet. Mindenki látja maga előtt az agresszív vagy éppen ellenkezőleg túlságosan bizonytalan autóvezetőt, a káromkodó kerékpárost az öklét rázó buszsofőrt.
Kijelenthetjük, hogy biztonságosabbá teszi a közlekedést, ha résztvevői figyelmesebben, kulturáltabban viselkednek egymással. Azonban azt kijelenthetjük, hogy ez szinte teljes egészében hiányzik hazánk útjairól a közlekedés szereplőiből.
Már felmérés is készült
A tavalyi Közlekedési Kultúra Napjához kapcsolódóan készített egy reprezentatív közvélemény-kutatást a Közlekedéstudományi Egyesület. A felmérésből kiderül, hogy a válaszadók egyértelműen osztották azt a meggyőződést, hogy a közlekedés kulturáltsága és biztonsága alapvetően és elválaszthatatlanul összefüggenek.
A megkérdezettek 77 százaléka ennek megfelelően hasznosnak tartja azt is, hogy minden évben egy napon kiemelten foglalkozzanak a közlekedési kultúrával Magyarországon.
Országosan csökkenő, Békés megyében növekvő számok
A tavalyi Közlekedési Kultúra Napján elhangzott, hogy Magyarország az elmúlt idő- szakban nemzetközi összevetésben is jól teljesített a közlekedésbiztonsági mutatók javításában. A 2010-es bázisévhez képest a közúti balesetek halálos áldozatainak száma 18 százalékkal csökkent.
Azonban azt a szomorú tényt kell közölnünk, hogy amíg országos viszonylatban évről-évre valóban minimális csökkenést mutatnak a számok, addig Békés megyében a közúti közlekedési balesetek száma nem csökken.
Megyénkben az összes közúti balesetek száma a KSH szerint 2016-ban 555, 2017-ben 565 volt. Ebből a halálos kimenetelű 15 illetve 17, a súlyos sérüléssel járó pedig 189 és 202.
Megnyugodhatunk?
Összegezve: a Közlekedési Kultúra Napjának célja, hogy minden nap a biztonságos, kulturált közlekedés napja legyen.
A szkeptikusokat is bizonyára megnyugtatja a tudat, hogy a közlekedési kultúrának legalább egy napja van hazánkban. Továbbá az is jó hatással van rájuk, hogy van egy Közlekedéstudományi Egyesület, mely felméréseket készít.
És a kételkedő bízik benne, hogy egyszer majd mindenki megérti azt, hogy nem a szépérzékünk és lelki békénk miatt érdemes a közlekedésben az előzékeny, empatikus magatartás mellett érvelnünk, hanem mert a saját és a gyermekeink élete, egészsége, testi épsége múlhat rajta.
