A behir.hu időutazó rovatának mai főszereplője egy olyan ember, aki mindent elért életében, amire színész csak vágyhat. Világhírt, népszerűséget, Oscar-díjat – és mindezek betetőzéseként II. Erzsébet angol királynő még a lovagi címmel is kitüntette. 56 évvel ezelőtt mondta ki először a filmvásznon a legendás szavakat, "A nevem Bond, James Bond" és ezzel belépett a filmtörténelembe. Minden idők legnépszerűbb James Bondja lett, aki megmutatta a világnak, hogyan kell stílusosan és izgalmasan élni. A nők imádták, a férfiak irigyelték Sean Conneryt. Tekintsünk vissza a nem mindennapi pályafutására!
Aktmodell és focista
Sir Thomas Sean Connery napra pontosan 88 esztendeje, 1930. augusztus 25-én született Fountainbridge-ben, Edinburghban. Keresztnevét nagyapja után kapta. Édesanyja, Euphemia McBain, protestáns takarítónő volt, édesapja, Joseph Connery, római katolikus gyári munkás és teherautósofőr. Apai nagyapja Írországból vándorolt be Skóciába a 19. század közepén. Öccse Neil.
Az általános iskolában még apró termetű volt, de tizenkét évesen gyorsan növekedésnek indult és tizennyolc évesen elérte felnőttkori magasságát, a 188 centimétert. A család anyagi helyzete miatt félbe kellett szakítania az általános iskolát, hogy dolgozhasson. Első munkáját tejesemberként kapta, de volt teherautósofőr, életmentő a Portobello strandokon, segédmunkás, koporsófényező és aktmodell az edingburgh-i művészeti főiskolán.
Később csatlakozott a Királyi Haditengerészethez, ahonnan azonban gyomorfekélye miatt leszerelték. Akkoriban két tetoválásra tett szert, melyek a két legfontosabb dolgot, a családot („Mum and Dad”) és Skóciát („Scotland Forever”) jelképezik.
Connery tizennyolc évesen kezdett foglalkozni testépítéssel, az 1950-es Mr. Universe versenyén szülőhazája színeiben bronzérmet nyert. Majd abbahagyta a versenyzést és inkább a futball felé fordult és a Bonnyrigg Rose csapatában játszott. Előnyös szerződést ajánlott neki a Manchester United akkori menedzsere, de ő inkább a színészetet választotta.
A színfalak mögül a filmvászonra
Kezdetben a Királyok Színházában a színfalak mögött segédkezett, majd 1953-ben egy apró szerepet kapott egy darabban, amelynek köszönhetően egyre magasabbra emelkedhetett a színházi ranglétrán. Egy előadás utáni partin találkozott a színész Michael Caine-nel, aki később az egyik legjobb barátja lett. Connerynek egyre jobban tetszett a színészet és komoly olvasásba kezdett, olyan szerzők könyveit bújva, mint Ibsen, Proust, Tolsztoj, Turgenyev, Shaw, Joyce és Shakespeare.
Connery időközben színi tanfolyamot végzett, 1956-tól két kisebb színházban játszott. 1957-ben a Rekviem a ringben című darabban nyújtott alakításával felhívta magára a 20th Century Fox tehetségkutatójának figyelmét, aki azonnal szerződtette.
A közel két méter magas, markáns arcú, kisportolt fiatalember már korábban is szerepelt a filmvásznon, sőt, a tévé képernyőjén is. Első filmszerepét a No Road Back című produkcióban játszotta. 1957-től, immár a Fox alkalmazottjaként, jóindulattal közepesnek nevezhető filmekben szerepelt.
Az áttörés – Az első James Bond
Jókedvűen lubickolt a mellékszerepekben, azonban 1962-ben nagyot fordult a sorsa, mivel sok neves színész közül őt választották James Bond szerepének megformálására, a Dr. No című filmben. Connery hihetetlenül nagy nemzetközi sikert aratott a 007-es szerepében, s majd egy évtizeden át a nézők őt azonosították az ügynök figurájával. A következő években további öt alkalommal öltötte magára James Bond fekete öltönyét: Oroszországból szeretettel (1963), Goldfinger (1964), Tűzgolyó (1965), Csak kétszer élsz (1967), Gyémántok az örökkévalóságnak (1971). Ezt követően még 1983-ban a Soha ne mondd, hogy soha című részben.
Mind a hét film hatalmas kasszasikert hozott, Connery hatalmas szexszimbólum lett és az általa alakított Bondot választotta az Amerikai Filmintézet a harmadik legnagyobb mozihősnek. A színész azonban egy idő után megunta a világhírt hozó imázsát és ki akart törni a sablonok keretei közül, ezért különféle műfajú filmekben vállalt szerepet, melyek közül talán a legkiemelkedőbb a 1965-ös, Sidney Lumet által rendezett A domb című kiváló filmdráma.
Az unalmas ’70-es évek
A hetvenes évek eleje viszonylag csendesen telt el a színész számára, ez alól csak az hatodik James Bond filmje a kivétel.
A James Bond-széria után karrierje hullámvölgybe került. A közönség nem fogadta el másféle szerepekben és gyakorlatilag minden filmje megbukott. Noha sztár-státusza megmaradt és folyamatosan filmezett, a hetvenes években készült mozidarabjai rendre csalódást okoztak. Ez alól talán csak a Gyilkosság az Orient expresszen című Agatha Christie - krimi filmadaptációjában és A híd túl messze van című háborús eposzban nyújtott szerepe a kivétel.
A szakmai sikereket hozó ’80-as évek
Az öregedés magával hozta a karakterszerepeket is, melyekben Connery szintén otthon érezte magát. 1981-ben a Gyilkos bolygó című filmben játszott főszerepet. Majd korábbi kijelentése ellenére, miszerint nem bújik többé a 007-es ügynök szerepébe megváltozott és 1983-ban a Sohase mondd, hogy soha című moziban még utoljára magára öltötte a nyugdíj előtt álló Bond öltönyét, hogy meghódítsa Kim Basingert és legyőzze a főgonoszt, akit Klaus Maria Brandauer alakított. Ez a film is bebizonyította, hogy az évek múltával egyre jobb színész lett, gyérülő haja és szaporodó ráncai csak előnyére váltak, sőt, újra a csúcsra került.
1986-ban feltűnt a Hegylakó című, azóta már igazi kultuszfilmnek számító moziban Christopher Lambert partnereként, majd ezt követően Umberto Eco misztikus, középkori regényének filmadaptációjában, A rózsa neve című filmben játszotta a főszerepet.
Connery ezen alakításáért kapott először rangos kitüntetést pályafutása során, hiszen a Brit Filmakadémia a legjobb férfi színésznek járó BAFTA-díjjal jutalmazta.
1987-ben Brian De Palma kérte fel egy szerepre, az éppen akkor készülő nagyszabású maffiafilmjébe, ahol Kevin Costner és Robert De Niro volt a partnere. A szesztilalom idején játszódó Aki legyőzte Al Caponét című filmben egy rutinos ír zsarut formált meg, aki segít a rendőrség új vezetőjének, elkapni a hírhedt chicagói bandavezért.
Alakításáért elnyerte a legjobb férfi mellékszereplőnek járó Oscar-díjat és Golden Globe-díjat.
Steven Spielberg 1989-ben neki szánta az Indiana Jones harmadik részében a főhős bogaras, szeretetreméltó, szintén régész apjának szerepét, melyet szintén sikeresen személyesített meg.
A felemás ’90-es évek
A kilencvenes években legtöbbször saját cégének produkciójában készített filmjeiben volt látható: ilyen volt az 1992-es Medicine Man, az 1993-as Gyilkos nap, az 1995-ös Egy igaz ügy és nem utolsósorban a legutóbbi, legsikeresebb Briliáns csapda 1998-ból, melyben Catherine Zeta-Jones tolvajtársát alakította.
Ezeken felül főszereplője volt az Oroszország ház és Vadászat a Vörös Októberre című moziknak. Epizódszereplőként pedig a Robin Hood, a tolvajok fejedelme című filmben tűnt fel
Az 1995-ös Az első lovag című kalandfilmben, Richard Gere és Julia Ormond voltak a partnerei.
A következő évben a komoly közönségsikert hozó A szikla című akciófilmben Nicolas Cage és Ed Harris oldalán tűnt fel. Érdekesség, hogy a mozi forgatókönyvírásában Quentin Tarantino is szerepet vállalt.
A visszavonulás
Még 70 éves kora fölött is aktívan dolgozott: valósággal ontotta a filmeket, filmográfiája közel száz mozidarabot számlál. Csak 2003-ban, 73 éves korában jelentette be a visszavonulását, A szövetség című, saját produkciójú filmje bukása után. Ezután minden további felkérést visszautasított: még Steven Spielbergnek is nemet mondott, amikor az Indiana Jones-sorozat legújabb, negyedik részében szerepet ajánlott neki.
Ennek ellenére népszerűsége ma is töretlen. Nem véletlenül: Sean Connery varázslatos egyéniségű művész. Talán az egyetlen színész napjainkban, aki a régi nagyokhoz, Cary Granthez, Gary Cooperhez, Gregory Peckhez hasonló karizmával rendelkezik. Markáns férfiassága, sármos egyénisége áthatja az általa játszott szerepeket. Alakításaiból erő és szenvedély sugárzik. Fanyar humora, önironikus szemlélete emberivé teszi az általa játszott hősöket. Minden szerepében önmaga maradt: valamennyit adaptálta saját masszív, életerős egyéniségéhez.
Magánélete
Első filmje forgatása során Carol Sopellel randevúzott, de végül szakítottak a lány zsidó családja miatt, akik nem fogadták el Conneryt. Később a dokumentumfilmes és feminista Jill Craigie lányával, Julie Hamiltonnal járt. 1962-ben feleségül vette a színésznő Diane Cilentót, akitől Jason nevű fia született. 1973-ban elváltak.
1975-ben házasodott össze a marokkói-francia festőnővel, Micheline Roquebrune-nel, akivel jelenleg is boldog házasságban él.
A ’70-es években létrehozott egy alapítványt, amely a skót szegények oktatásában próbál meg segítséget nyújtani.
Lelkes golfozó, 20 éven át övé volt egy híres golfpálya Dél-Franciaországban. Kyokushin karatéban a Shodan rangot érte el. Megválasztották a Legnagyobb Élő Skótnak és Skócia Legnagyobb Nemzeti Kincsének. 1989-ben a People magazin szavazásán ő lett a Legszexisebb Élő Férfi, 1999-ben pedig az Évszázad Legszexisebb Férfija.
2000. július 5-én a brit királynő lovaggá ütötte a filmiparban végzett munkájáért. Már 1997-ben és 1998-ban is jelölést kapott, de a politikai nézetei miatt – a Skót Nemzeti Párt tagja, amely Skócia függetlenségéért és a Nagy-Britanniától való elszakadásért küzd - akkor nem nyerte el a kitüntetést.
Isten éltessen Sir Sean!
