Pontosan 40 esztendeje, 1979-ben mutatták be a Hair című filmet, mely az azonos című musical alapján készült, s a hippikorszak nagy történetévé vált. Azért is korszakalkotó, mert a zenés táncos műfajban először nem heppiend a vége, hanem szomorúság. Milos Forman zenében, táncban, szerelemben, szabadságban, a vietnámi háború elleni tiltakozásban, LSD-ben és katarzisban gazdag háborúellenes musicalje 2019-ben még mindig ugyanúgy üt, mint régen. Az 1960-as évek végén játszódó történet bizony az a kor, amikor a Clinton házaspár és bizonyos Donald Trump voltak ifjak, akár ők is lehetnének a szereplői a történetnek. De hála Istennek nem ők, hanem Sheila, Claude és Berger a főszereplői az örök klasszikusnak. A virágokkal és békejellel fémjelzett korszaknak vége, de ez a mozi újra és újra képes meggyőzni nézőit, hogy volt benne valami, ami remélhetőleg nem múlik el. A behir.hu időutazó rovatában a filmre emlékezünk. Tartsanak velünk!
Az eredeti változat
Az általunk mozifilmként ismert Hair eredetileg egy színpadra szánt alkotás, melyet 1967. október 17-én mutatták be és azonnal a hippikultúra és a vietnami háború elleni tiltakozó mozgalom jelképévé vált.
A szexuális forradalom és a vietnami háború idején született darab hatalmas felzúdulást keltve masírozott be a köztudatba, dalai a háborúellenes mozgalom himnuszaivá váltak, s rengeteg tabu is megdőlt a hosszú hajú New York-i hippiknek köszönhetően.
A műfajteremtő rock-musical forgatókönyvét és dalszövegeit a magyar származású James Rado és Gerome Ragni írta, a zenét Galt MacDermot szolgáltatta. A szerény kezdetek helyszíne a felújítás alatt álló Public Theater volt, ahol hat hétig játszhatták a darabot, aztán 45 előadás következett egy lepukkant diszkóban. A szexualitást, a kábítószereket és a háborúellenességet nyíltan tárgyaló musical híre futótűzként terjedt.
1968 tavaszán már a Broadwayn kapott helyet a 13 dallal kibővített és újrarendezett Hair, a szereplők között az ifjú Diane Keaton is feltűnt. Az ellenkultúra jelképévé vált darab 1873 előadást élt meg.
A történet
A mozifilm – és persze a színpadi változat is - az 1960-as évek végén, a vietnámi háború idején játszódik Amerikában. Claude Bukowski, egy oklahomai fiatal srác megkapja behívóját a hadseregbe, ezért New Yorkba utazik. Itt ismerkedik meg a hippiként élő Bergerrel és annak barátaival, akik bevezetik Claude-ot a saját világukba. Megmutatják számára a szabadságot, a szerelmet, a kábítószerek világát, a társadalmon kívüli, kötetlen életet, de a barátságot és a felelősségvállalást is.
A film a fordulatos történeten, humoron és a magával ragadó zenén kívül komoly társadalomkritikát is tartalmaz. Felmutatja a faji előítélet és az arisztokrácia megnyilvánulásait, valamint a társadalmi képmutatást és az értelmetlen konvenciókat.
A Hair legnépszerűbb dala, a Let the Sunshine In
A történet szép lassan halad a tragikus végkifejlet felé. Claude helyett - a korábban a behívóját elégető – Berger vonul be és megy a háborúba, ahol életét veszti.
A film és a színpadi darab azonban több helyen is eltér. A filmben Berger a csapat vezére, a darabban Claude, aki nem Oklahomából származik, hanem maga is New York-i lázadó. Sheila a darabban filmes tanulmányokat folytat, a moziban viszont egy gazdag család fogságából szabadulva csatlakozik hippikhez. A legnagyobb eltérés azonban mégiscsak az, hogy a darabban nem Berger, hanem Claude hal meg a vietnami háborúban.
A rendező
Milos Forman cseh származású amerikai filmrendező, forgatókönyvíró, producer. A prágai film-főiskolán forgatókönyvíró, dramaturg szakon végzett. Első dokumentumfilmjei a fiatalokról szóltak. Az 1964-es Fekete Péter az 1965-ös Egy szöszi szerelme, az 1967-es Tűz van babám! a cseh új hullám világszerte ismertté vált alkotásai, Forman alapítója és vezető alakja volt a cseh új hullám mozgalmának. Első korszakának filmjei társadalomkritikával átszőtt vígjátékok voltak.
1968-ban, a szovjet és a „baráti országok” – így a kádári rendszer magyar katonái is - hadseregeinek a bevonulása után Forman elhagyta Csehszlovákiát, előbb Európában, majd Amerikában készített filmeket. Azon kevesek közé tartozott, akik Amerikában is a legnagyobbak közé emelkedtek, sorra rendezte az Oscar-díjjal jutalmazott filmeket.
A Száll a kakukk fészkére, a Ragtime és az Amadeus az amerikai korszak azon csoportjába tartoznak, mely alkotások a társadalmi normák ellen lázadó, függetlenségre, szabadságra törekvő hősökről szólnak. Akárcsak a Hair, melyet, amint meglátott a színpadon azonnal szerette volna vászonra vinni, de erre közel tíz évet kellett várnia. Megérte.
A szereplők
Érdekes, hogy Milos Forman nem befutott sztárokat választott a Hair szereplőinek, hanem szinte ismeretlen pályakezdőket.
A színpadi változattal ellentétben a mozivásznon a lázadást megtestesítő Berger az abszolút főszereplő. Az őt alakító Treat Williams alakítása nagyon erős, az egész filmet meghatározta, Williams pályáján viszont nem sokat segített. Az elmúlt évtizedekben leginkább arról lett híres, hogy elképesztő mennyiségű tévéfilmben szerepelt, amik nagy része nyilván elég megkérdőjelezhető minőségű. Alig 30 éves pályafutása alatt több mint 100 filmet forgatott, ez évig nagyjából 3 filmes átlag, ami elképesztő munkabírásról tesz tanúbizonyságot, ugyanakkor azt is jelzi, hogy ezek a filmek azért nem lehetnek olyan nagy ívű alkotások.
Sőt, ha hozzávesszük még ehhez, hogy viszonylag rendszeresen játszik színházban is, sőt gyerekkönyveket is írt már, arra juthatunk, hogy tényleg alig maradhat ideje a forgatásokra. Persze, voltak jobban sikerült filmes szerepei, mint a Volt egyszer egy Amerika..., Az ördög maga, vagy éppen a 127 óra, de mindegyik filmnél érdemes kiemelni, hogy Williams általában másodvonalbeli mellékszereplőket alakított a filmekben, rendes főszerepek tényleg csak a tévéfilmekben jutnak neki.
A Claude-t alakító John Savage a Hair előtt már szerepelt a kiváló Szarvasvadász című moziban, de a musicalnek köszönhette, hogy játszhatott még egy rakat jó és két rakat gyengébb filmben.
A Sheila-t megformáló Beverly D’Angelo a Hair előtt egy kisebb szerepben feltűnt Woody Allen Annie Hall című mozijában, de az áttörést számára is ez a szerep hozta meg. Pályafutása során olyan filmekkel vált még ismertté, mint a A szénbányász lánya, A vágy villamosa, a Családi vakáció és annak folytatásai, valamint az Amerikai história X. Szerepléseit Golden Globe- és Emmy-díjra jelölték. Az ezredfordulót követően televíziós sorozatokban is gyakran feltűnik.
A bulvármédia rajongói Al Pacino partnereként ismerik. 50 évesen egy ikerpárral ajándékozta meg a Keresztapa főszereplőjét.
Utóélet
A Hair Oscar-díjat nem de számos fontos elismerést bezsebelt. Kapott egyebek mellett César és Golden Globe-díjat.
Érdekesség, hogy az Aczél György vezette kultúrpolitika nem tartotta társadalomra veszélyesnek így már 1980-ban a hazai mozikba került a film.
Az alkotás negyven éve készült, azonban ma is aktuális, ezért nézzük meg újra a hétvégén. Huszonhetedjére is.
