– A legelső nagy lezárás mindenkit, engem is hanyatt vágott – fogalmazott az eltelt időszak meghatározó élményéről szólva, hozzátéve: mindenki csak nézett, hogy mi történik a világban és mindenki megijedt amiatt, hogy mi lesz. – Furcsa volt, hogy a kislányommal itthon kellett maradnunk, nem volt az utcán senki. Át kellett állni az online tanulásra és a digitális oktatásra, amit előtte még sosem csináltunk. Az első hónap kifejezetten érdekes volt, de aztán rosszabbnál rosszabb hírek jöttek.
– Különös volt, hogy éppen 2020 márciusának elején avatták fel a 14 stációmat bemutató kiállítást a hernádkaki templomban – emlékezett vissza, kiemelve, hogy azt a sikert még meg tudta ünnepelni, meg tudta élni, de március 11-én már jött a nagy lezárás. Közel 100 diákja volt, a kislányával együtt tanult, közben pedig főzni kellett és vezetni a háztartást. A művészettörténet oktatásával nem volt gond, de a gyakorlati rész nagyjából a hegesztéshez hasonlítható. A rajzot, festészetet meg lehet könyvből is tanulni, de az úgy nem lesz az igazi, kell hozzá a mester közvetlen vezetése.
A mostani beszélgetés apropóját épp az szolgáltatta, hogy Gábor olyan képeket osztott meg a Facebook-oldalán, amelyek a tanítványaitól származnak és kifejezetten magas színvonalúak. – Nagyon büszke vagyok rájuk, mert nem azt láttam, hogy szeretnék megúszni a feladatokat, hanem tisztességgel teljesítették a kirótt penzumot – részletezte.
Arra is kitért, hogy lehet érezni némi kiesést, mert az utóbbi két év nagyon megterhelő időszak volt, de nagyon szép munkák születtek. A tanulók sem álltak le, valamint a mester sem pihent. A Krisztus-stációk megalkotása nagy örömet okozott neki, de kifejezett örömmel töltötte el a Békés Megyei Kormányhivatal felkérése, Beliczey Miklós portréjának megfestése is. Jelenleg a világjárványhoz kapcsolódó akt sorozatot fest.
A Me tangere címet viselő képsor az érintés fontosságára fókuszál
A Me tangere kifejezés azt jelenti, érints meg. Ma minden arról szól, hogy semmiképpen ne legyen érintés, tartsuk a távolságot, s ezzel megy szembe ez a széria – összegzett. Nem szabad félni, mert az nem old meg semmit sem – mondta, aláhúzva: a sorozattal azt szeretné kifejezni, hogy a természet és az ember szoros szövetségben létezik és él, igenis fontos az érintés, valamint az is, hogy a saját lelkünkhöz jussunk el, találjuk meg a helyünket a természetben.
Hisz ebben, mert azt vallja, hogy nincs más lehetőség. Nem szeretné, hogy transzhumanista világban kelljen élnünk, ahol mindent leuralnak a gépek, illetve mindenkit a technológia iránti vágy ural. Nem szeretné, ha a masinák mindenben kiszolgálnának minket. Lényeges, hogy az ember saját magával és Istennel is megtalálja a hangot, hiszen ezért jöttünk a földre. Küldetésünk van, tanulnunk kell és talán csak úgy tudunk fejlődni, ha jó gyümölcsöt terem az életünk – húzta alá végül.
Megyeri-Horváth Gábor pályája
A Tömörkény István Művészeti Szakközép, majd a Magyar Képzőművészeti Főiskola elvégzése után beutazta Európát. Élt Budapesten, majd Szegedre vágyott, végül hazatért. A Szeberényi Gusztáv Adolf Evangélikus Gimnázium művészeti szakközépiskolájának művésztanáraként alkot. Egy szem gyermekével, Fannival és macskájukkal, Bagirával közösen, derűsen éli mindennapjait. Imádja Békéscsabát. Részt vett a Sensaria Egyesület megalapításában. A Tiziano műhelyének nevét viselő csoport a modernség előtti művészet elejtett fonalát vette fel.
A kezdetekkor, 2002-ben lefektették: a klasszikus korok örökségére, a történelem őszinte átélésére, a regionális kötődések felfedezésére helyezik a hangsúlyt. Világlátott, európai szemléletű polgár, mezőmegyerinek, csabainak, magyarnak tartja magát. Atyai nagyapját 1948-ban telepítették át a szlovákiai Nagymegyerről. Mindenüket elvették, családjának a semmiből kellett gyökeret eresztenie. Szívós gyökeret, mint a csabagyöngye szőlő; nem mellesleg anyai dédmamáját Stark Annának hívták.
Beutazta Európát, majd nyolc évet élt a fővárosban, az ötéves képzést követően három évig szabadúszó festő volt. Díszleteket festett a Madách Színháznak, dolgozott Kentaurral, s ennek révén a milánói Scalában és a bécsi operában is megjelentek az alkotásai. A sikerek ellenére sosem tudta igazán megszeretni a budapesti nyüzsgést, hazavágyott. A nyugalmat, békességet, a kedves csendességet szereti. – Szeretem az átláthatóságot, a békéscsabai föld és levegő illatát – mondja, hozzátéve: itthon a gyermeknevelés is biztonságosabb.
Hitvallása szerint a művészet alapvetően a jézusi szeretetben fogan
A pedagógiai alapelvek meghatározó életszemléletként jelennek meg nála, s hozzá hasonlóan a diákjai is jórészt utazók lettek, akik tisztelik a hagyományokat. A neveltjei Los Angelestől Európán átívelően Tokióig belakják a világot. Kiváló mesterei voltak. Várkonyi János adott először ecsetet a kezébe. Széri-Varga Géza és Udvardy Anikó tanította rajzolni, Szegeden a Tömörkényben a Szőnyi-tanítvány és igazgató, Szalay Ferenc mellett Bukor Tibor, Pölös Endre és Barczánfalvi Ferenc képezte, csiszolta, míg a képzőművészetin Nagy Gábor Munkácsy-díjas festőművész, érdemes művész volt a mestere.
Hitvallása szerint a művészet alapvetően a jézusi szeretetben fogan, így sokkal globálisabb, átfogóbb világlátást ad. Az alkotás folyamata rengeteg gondolkodással, füstölgő-nyűgösen telik. Sokat rajzol, vázlatozik. És ritkán még az is megadatik, hogy egy pillanat alatt fogan meg a mű gondolata. A Jókai színházzal szemben található, emeleti műteremlakás majd minden négyzetcentiméterét festmények borítják. Bagira, a tekintélyes méretű, fekete macska a lábunk körül sündörög. Mindentől és mindenkitől független személyiségként húzódik vissza. Azt teszi, azt teheti, amihez kedve van.
Nem akart modellt állni, a Macskás nő című képre is csak úgy oda kellett képzelni. A végeredmény lenyűgözően intenzív, a modell szemérmes meztelensége cseppet sem tolakodó, sokkal inkább visszafogottan erotikus.
Galéria
