A rendezvényen – amely kapcsolódott a Hajdanán című időszaki kiállításhoz, és melyről korábban itt számoltunk be – Szarka József megbízott igazgató köszöntötte az érdeklődőket, illetve Király Katalin etnológust, a Magyarországi Szlovákok Kulturális Intézete Legátum Kulturális Örökség osztályvezetőjét, valamint az Országos Szlovák Önkormányzat elnökhelyettesét. Az előadó gazdag képes anyaggal illusztrálta mondanivalóját, még szemléletesebbé téve a Magyarországi szlovákok viseletei című előadását.
A szakember részletesen ismertette a magyarországi szlovákok különböző korosztályokra jellemző viseleteit. Mint elmondta, a kutatók elsősorban a női öltözeteket vizsgálják, a férfiak és a gyermekek ruházata jóval kevesebb figyelmet kapnak. A legkisebbeké például hároméves kor alatt alig tért el egymástól; leginkább a szín utalt a gyermek nemére. Érdekesség, hogy a kicsik általában nem hordtak csizmát – ezt inkább a tehetősebb családok engedhették meg maguknak, hiszen gyorsan változott a lábméretük, gyakran kellett cserélni a lábbelit. A gyerekek csak iskoláskorban kapták meg első „igazi” cipőjüket.
Ezt követően az előadó a női viseletek világába kalauzolta a közönséget, amelyet korosztályonként mutatott be. A fehér szín például a fiatal lányok öltözetére volt jellemző, amely később színesedett. A viseletet az életszakasz is meghatározta, az özvegyasszonyok például nem hordhattak többé feltűnően színes ruhákat.
A ruházat az anyagi helyzetet is tükrözte: minél tehetősebb volt valaki, annál díszesebb, jobb minőségű anyagokból készült öltözéket viselt, különösen ünnepi alkalmakkor. A vallás szerepe szintén meghatározó volt, az egyházi előírások sokszor irányt szabtak az öltözködésnek. Az anyagi helyzet ilyenkor is megmutatkozott, hiszen míg a szegényebbek csupán a kendőt cserélték ünnepnapokon, a módosabbak az egész ruházatukat ehhez igazították.
A vallási ünnepeken túl az aratásnak is megvolt a maga külön öltözködési hagyománya, amelyről szintén részletesen hallhattak az érdeklődők. Az etnográfus továbbá beszélt a kékfestés és a glancolás technikájáról is.
Az előadás utolsó részében Király Katalin a hajviseletek és fejfedők világába engedett bepillantást. A résztvevők megtudhatták, milyen frizurákat viseltek a lányok és az asszonyok, valamint milyen kendők, díszek és egyéb fejrevalók tartoztak a hagyományos öltözethez.
Galéria
Forrás: Tessedik Sámuel Múzeum
