Madách Imre 1859. február 17-én kezdte írni élete főművét, amelyet 1860. március 26-án fejezett be. Az ember tragédiája a Kisfaludy Társaság támogatásával, 1862. január 16-án hagyta el Emich Gusztáv nyomdáját. A Tragédia a magyar irodalom egyik legnehezebben értelmezhető alkotása, az emberiség sorsáról való töprengés drámai költeménye, amelynek üzenetét újabb és újabb színpadra állítások próbálják megfejteni, értelmezni.
A mű ősbemutatóját 1883. szeptember 21-én a Nemzeti Színházban tartották. Madách ekkor már csaknem húsz esztendeje meghalt. Az addig csak irodalmi körökben ismert drámát Paulay Ede igazgató, az intézmény főrendezője vitte színre. A látványos sikerhez a színház technikai felszereltsége is hozzájárult: az első ízben alkalmazott villanyfény, a jól működő süllyesztő és a megnövelt színpad. A valódi sikert azonban a szereplők aratták: Nagy Imre Ádámként, Jászai Mari Évaként, Lucifer szerepében pedig a pályakezdő Gyenes László lépett színpadra, utóbbi haláláig megtartotta szerepét a Nemzeti Színházban. A kísérőzenét Erkel Gyula szerezte, Ádám jelmezeit Paulay tervezte, ő rajzolta meg a díszletek vázlatát is. Az ősbemutató óta eltelt csaknem 140 évben számos magyar és külföldi színház tűzte műsorára a darabot.
A magyar dráma napján a magyar színházak külön programokat, rendezvényeket, előadásokat szerveznek, hogy ezekkel népszerűsítsék a magyar drámát. Ezen a napon adják át a Szép Ernő-jutalmat, melyet korábban megkapott már Pozsgai Zsolt drámaíró, illetve Zalán Tibor, a Jókai Színház dramaturgja is, akik ezer szállal kötődnek a Békéscsabai Jókai Színházhoz. valamint a Színházi Dramaturgok Céhe által alapított "Az évad legjobb magyar drámája" díjat az előző évad kiemelkedő műveiért.
A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata a Magyar Dráma Napja alkalmából minden évben felkér egy kiemelkedő kortárs drámaírót, hogy fogalmazza meg gondolatait a magyar dráma illetve a magyar színjátszás kapcsán. Az idei üzenetet Pozsgai Zsolt, Balázs Béla-díjas rendező, dráma- és forgatókönyvíró írta meg.
POZSGAI ZSOLT ÜZENETE A MAGYAR DRÁMA NAPJÁN: “KÖSZÖNÖM NEKTEK A REMÉNYT”