A teknősök rendjébe és a mocsáriteknős-félék családjába tartozik. Eurázsiai elterjedésű, védett faj. Országszerte megtalálható a mocsaras területeken, tavak és folyók mentén, mégis elsősorban a lassú folyású, illetve az álló vizeket kedveli, mivel alapvetően vízhez kötött faj, ideje nagy részét vízben tölti.
A Kis-Sárréten a vizes élőhely-rekonstrukciók, illetve a halastavak közelsége is kedvező a faj számára. Olyan helyeken, ahol több különféle víztest található egymás közelében, a teknősök gyakran mozognak a víztestek között. Nem meglepő tehát, hogy a Körös-Maros Nemzeti Park munkatársai területbejárásaik során gyakran találkoznak velük. Ez a vándorlás azonban a ragadozókon kívül egyéb veszélyforrást is jelent, hiszen az úttesteken el is üthetik őket. Ezen kívül túl is hevülhetnek a forróságban, habár gyalogútjaik során inkább az árnyékos útvonalakat részesítik előnyben.
A mocsári teknős a Kis-Sárrét változatos élőhelyein megtalálja számítását, mivel szereti a növényzettel benőtt vízrészeket, ahol háborítatlanul sütkérezhet a mélyebb vízzel körülvett szigeteken vagy kiemelkedő faágakon. Innen ugyanis veszély esetén könnyedén víz alá merülhet. Fontos a mozaikosság, mivel szüksége van háborítatlan szárazföldi élőhelyekre is, különösen olyan laza talajú részekre, amelyek növényzettel kevésbé vannak borítva. Tojásait ugyanis (6-10 db) ide tudja lerakni május végén, illetve júniusban. A kis teknősök augusztusban vagy szeptemberben kelnek ki, de előfordul, hogy a később lerakottak a tojásban vészelik át a telet.
Télire a mocsári teknős az iszapba fúrja magát, vagy a vízen kívül ássa be magát a földbe. Ha az időjárás megengedi, akkor korán, már március elején előbújik, párzása azonban csak áprilisban kezdődik. Alapvetően ragadozónak tekinthető, de növényi táplálék is szerepel az étrendjében.
A mocsári teknősnek, főként fiatal korában, számos ragadozója van, a teknősfészkeket sok állat fosztogatja, mégis a legnagyobb veszélyt a megjelent idegenhonos teknősfajok jelentik, melyek agresszív viselkedésükkel kiszorítják ezt az őshonos fajt. További veszélyeztető tényező az élőhely elvesztése. A vizes élőhely rekonstrukciók azért is kiemelkedő jelentőségűek, mert a teknősök esetében sem elegendő csupán a vizek védelme, hanem a tojásrakó helyeket is meg kell óvnunk a faj fennmaradása érdekében.
Forrás: Körös-Maros Nemzeti Park
