A hideg évszakban a Nagyerdő hangulatát főként az itt vendégeskedő, telelésre érkező madárfajok határozzák meg. Természetesen vannak olyan fajok is, amelyek télen-nyáron itt vannak, például a kék és széncinegék, pintyek, sármányok, tengelicek. Ezek az énekesmadarak nyáron, a fészkelés időszakában párjukkal együtt saját, külön területet tartanak, télen azonban csapatokba verődnek. Hozzájuk társulnak északi vendégként télen a fenyvescinegék, barkóscinegék, sárgafejű és tüzesfejű királykák, fenyőpintyek és kisebb számban kenderikék is.
A fekete rigó állandó madarunk, de az énekes rigó ilyenkor elmegy, helyette fenyőrigók népes csapata érkezik. Ahogy keményebbre fordul majd a tél, az északi vendégek száma bizonyára tovább gyarapszik.
A madarak számára az erdők szegélyében, cserjesávokban található bogyós növények - galagonya, fagyal, vadrózsa -, termései szolgáltatnak táplálékot. Az inváziós jelleggel jelen lévő ostorfa bogyói szintén gazdag táplálékforrást jelentenek. Ugyanakkor, mivel a madarak elhordják magjait, így a terjedését is elősegítik.
A Kígyósi-tanösvényen sétálva a korhadó fákon szemet gyönyörködtető, de táplálkozásra nem alkalmas korallgombákat fedezhetünk fel. Szintén gyakori ebben az időszakban a védett süngomba és az ehető téli fülőke. Amíg a hőmérséklet + 5, + 8 fok között alakul, jó eséllyel találhatunk az avar tetején, vagy a nedves, korhadó fákon mászkáló, dobozi pikkelyes csigákat. Ezek a fokozottan védett puhatestűek a Nagyerdőben viszonylag gyakoriak, másutt viszont nagyon ritkán láthatóak.
A tanösvényen őzek, nyulak is utunkba kerülhetnek, az „Öreg tölgyek” nevű állomáson pedig viszonylag rendszeresen felbukkannak mókusok. A lehullott lombok alatt sokféle állat bújik meg, például mogyorós pelék, sünök, különböző bogarak.
A Kígyósi-tanösvény erdei szakaszát elhagyva a pusztába érünk, ahol a háromszintes kilátóból sokszínű tájkép tárul elénk. Megfigyelhetjük azt is, ahogy a kékes rétihéják zsákmányra vadászva, szorgalmasan pásztázzák a mezőket.
Forrás: Körös-Maros Nemzeti Park
