Színpompás énekesmadarak, nevezetesen kanárik is megtalálhatóak a gyulai Almásy-kastély egyik emeleti helyiségében. Az évszázadok óta közkedvelt füttymesterek remekül érzik magukat a tágasra méretezett aranyszín kalitkában, ezt jelzik a nemrégiben megjelent apró tojások is. A látogatókat és a kastély dolgozóit egyre inkább az a kérdés tartja lázban, vajon fiókákra is lehet számítani?
A kedves kis rejtély felderítéséhez szakavatott segítséget hívtunk, Boldog Gusztáv pedig, mint mindig készséggel állt rendelkezésre. A Békés megyei Matulaként is jellemezhető úriember azt mondja, a kanári az egyik legkedveltebb kalitka-madár, hiszen kellemes hangja mellett igen-igen változatos a megjelenése. A szivárványszín tarkaság is tetten érhető, de a sárga különféle árnyalatai és a fehér mellett lehet például barna is, amit furamód zöldnek neveznek a tenyésztők – teszi hozzá, ismertetve: az egyes egyedek formára és tollazatra is eltérőek, az eltelt évszázadok alatt rengeteg félét tenyésztettek ki, mivel ez a fajta könnyedén hibridizálható.
A fülbemászó dallamokat egyébiránt olyan módon is elő lehet csalogatni, hogy a hímeket elkülönítik, úgynevezett éneklő kalitkákba teszik. Amennyiben a hím már megtalálta a számára elfogadható tojót, akkor nem meglepő módon csendesebbé válik, kevésbé ereszti ki a hangját. A koncert akkor indul be igazán, ha egy adott területen három-négy hím található, ők ilyen körülmények között egymással vetélkedve, rivalizálva fütyörésznek azért, hogy lenyűgözzék szívük választottját, s teszik mindezt a madárdalok kedvelőinek legnagyobb gyönyörűségére.
A kanárik a megfelelő helyen gyorsan szaporodnak, mindössze néhány egyszerű fészkelő helyre, úgynevezett fészkelő tálcára van szükségük és természetesen kellően tápanyag dús táplálékra – meséli Boldog Gusztáv. Azt is elmondja, répareszeléket, légylárvát lehet elkeverni különféle magvakkal, madáreleséggel, mert a természetes élőhelyükön is előszeretettel fogyasztanak állati fehérjéket, például gilisztát. Azt is fontos tudni, hogy a hím és nőstény kanárik egyaránt füttyögnek, bár a „hölgyek” szolidabban végzik ezt a fajta kommunikációs tevékenységet.
A hímek a szaporodási időszakban, tehát a tavasztól őszig tartó, nagyjából fél éves periódusban a lehető leghangosabban dudorászva és alapjáraton is peckesen viselkednek, ezzel a magatartással apellálnak arra, hogy minél inkább szembetűnőek és kívánatosak legyenek a nőstények számára. A kastélyban otthonra és boldogságra lelt madárkák tehát meghitten egymásra találtak, s az is majdnem biztosra vehető, hogy hamarosan megjelennek majd az apró utódok is.
