Ahogy az újságíró elindul egy sporteseményre, mindig hasonlóan készül. Összegyűjti a legfontosabb adatokat, elintézi az akkreditációt, magához ragadja a laptopot és mehet a munka! Ugyanígy kezdtem hozzá én is, bár mivel nem minden évben jutok el egy hazai rendezésű világbajnokságra, így az izgatottság is nagyobb volt. 2011-ben a vb hajráját csíptem el, a spanyolok elleni gála igazi ünnep volt, az olaszok elleni drámai döntőt viszont csak televízión követtem. Már akkor is tapasztalható volt a sportág és a csapat iránti rajongás, azóta azonban ez csak fokozódott.
A szlovénokkal szembeni csata előtt az arénához érve igazán különleges érzés fogott el. Kicsik és nagyok, fiatalok és idősek, nők és férfiak lepték el a szurkolói falut. Ami nagy telitalálat volt, hiszen mindenki egy kicsit közelebb kerülhetett a jégkoronghoz. Az alkalmi pályán két édesapa és nyolc kisfiú kergette a korongot, de a floorball, a csocsó és a különböző játékok is népszerűek voltak. Ahogy közeledett a mérkőzés, már hömpölygött a drukkerhad és mindenki a magyar sikert várta!
Aztán bedobták a korongot, a lelátó pedig űzte-hajtotta a mieinket! Még akkor is, amikor hátrányba került a csapat, még akkor is, amikor kimaradtak a legnagyobb helyzetek és akkor is, amikor öt perccel a vége előtt már elúszni látszott a pontszerzés. Ami végül el is úszott, de az igazi hokiszurkoló ekkor sem hátrál meg! Ugyanúgy elénekelték a himnuszt a nagyot hajtó srácoknak, ugyanúgy éltették a csapatot az aréna aulájában, majd a szurkolói faluban. Sőt, még a szlovén drukkerekkel is sportbarátságok köttettek.
A lelkesedés másnapra sem hagyott alább, főleg, hogy lengyel barátaink voltak az ellenfelek. Erre a bő két órára persze jött a rivalizálás, és nagyon küzdelmes csatát vívtak a csapatok. A mieink ugyan nem brillíroztak, de szívüket-lelküket kitették a jégre és 3-2-re diadalmaskodtak. Ezért különösen hálás volt a szurkolósereg! Jött is az ünneplés, még az eső sem tántoríthatta el a fanatikusokat, akik a csapattal is találkozhattak a szurkolói faluban.
Az utolsó kör előtt mindenesetre a kiesés és a feljutás is összejöhet a fiúknak, de az biztos, hogy felejthetetlen napokat varázsoltak az arénába!
És bármi is legyen a vége: a hokiláz soha nem érhet véget!
