Az önazonosság keresése a legfontosabb Magyarország és a magyar nemzet fennmaradása érdekében – ezt mondta az Igazságügyi Minisztérium parlamenti államtitkára Mezőberényben, ahol a Gulag-ról hazatértek emlékművét adták át pénteken. A város főterét díszítő alkotás annak a mintegy ötszáz lakosnak állít emléket, akiket a második világháború után német származásuk miatt orosz munkatáborokba hurcoltak, és akik közül ötvenhárman sosem tértek haza.
Ünnepi műsorral köszöntötték Mezőberény főterén azokat, akik közel hetven éve hazatértek a több mint két éves oroszországi kényszermunkából. A többnyire bányákban dolgoztatott foglyok többségének fogalma sem volt, hazajutnak-e valaha, folyamatosan azzal hitegették őket, hogy nemsokára vége a munkának.
Mezőberényből több mint ötszáz, Békés megyéből mintegy háromezer embert hurcoltak el német származásuk miatt az oroszok. A város úgy döntött, főtéri szobrot és szökőkutat állítanak, hogy ezzel tisztelegjenek előttük. Siklósi István polgármester elmondta, először Könnyek kútjának nevezték el, de végül a sokkal pozitívabb jelentést hordozó Hazatérés kútja nevet kapta.
Az alkotást a polgármester Völner Pállal együtt leplezte le. Az Igazságügyi Minisztérium parlamenti államtitkára az önazonosság keresését tekintette a legfontosabbnak Magyarország és a magyar nemzet fennmaradása érdekében. Ünnepi beszédében úgy fogalmazott, a nemzeti önazonosság védelmét, a nemzeti összetartozást fejezi ki a mostani alkotmánymódosítás is. „Mindig törekednünk kell arra, hogy a saját kezünkben tartsuk a saját sorsunkat, a saját közösségeink sorsát. Ezért is fontos, hogy az alaptörvényben kimondjuk, hogy az államnak a kötelezettsége, hogy ezt az önazonosságot megőrizze. Ezért meg kell tennünk mindent. Mindegy, hogy kivel kell vitatkozni, mindegy, hogy milyen mértékig, de elsősorban azt kell elérnünk, hogy mi, akik itt élünk, mi dönthessünk a jövőnkről, mi dönthessünk a közösségeinkről” – tette hozzá a politikus.
Hasonló üzenetet fejezi ki az alkotás korsóból vizet öntő stilizált nőalakja is. Lestyák-Goda János szobrászművész számára a nő és a víz együtt az élet forrását jelenti. „A születést, a születésünket, a magzati állapotot. Talán amibe mindannyian kicsit visszavágyunk. Abba a boldog gyermekkorba, abba az anyaölbe, ami számomra az alkotás közben vezérmotívum volt” – fogalmazta meg a képzőművész, aki Rohonczi István szobrásszal közösen alkotta meg a művet.
Az ünnepség végén a vezetők közösen indították el a szoborhoz tartozó szökőkutat, ezzel átadva az új főteret Mezőberény lakóinak.
