Több kérdés is felvetődik, vagyis felvetődhet, ha az ember nyitott szemmel éli az életét és nem csupán néz, hanem mondjuk lát is. Arról már külön ne is essen szó, hogy ha a koponyájában lévő, a szeme mögött húzódó szervét is megfelelően, legalább 10 százalékban kihasználja. Van egy utca Gerlán, amit térnek hívnak, méghozzá az egyik tábla tanúsága szerint Marx térnek. A politikai szempont ezúttal nem meghatározó, az azonban mégiscsak figyelemre méltó momentum, hogy az említett közterületet Karl Marx után nevezték el. Az már csak hab a tortán, illetve cseresznye a habon, hogy ez közvetlenül a Wenckheim Károly tér szomszédságában található.
A kommunista munkásmozgalom teoretikusa és a Békés megyét felvirágoztató grófi család leszármazottja jól megférnek egymás mellett. Valamiféle félreértésről lehet szó, mármost nem azért, mert nekik háborúzniuk kellene, hanem a megnevezés tekintetében. Vélhetően a Marx térből lett a Wenckheim tér, de figyelmetlenség okán vagy éppen tudatos szabotázs eredményeként (ba-dumm-dzs) nem cserélték le az egyik, ma is megtalálható névtáblát. A leginkább lényeges mozaikdarab mégsem ez, hanem sokkal inkább az, hogy itt büszkélkedik egy - csak a nevében szomorú - fűzfa.
Lombkoronája tekintélyes, vastag ágain nemcsak Pom-Pom, de még Gombóc Artúr is boldogan kilengedezhetné magát. Annak, hogy ezt a mesehősök mégsem teszik, csupán csak az lehet az oka, hogy ez a fa csurig tele van baglyokkal. Egészen misztikus élmény alulról felnézni, mert rögvest 8-10 álmoskás, számonkérően tekergő szempárral találhatjuk szembe magunkat. Megjegyzés: érdemes nem közvetlenül a fa alatt megállni, azt hiszem, nem kell részleteznem, hogy miért. A szempárokhoz erdei fülesbaglyok tartoznak, akik láthatóan csupán ezt az egy fát népesítik be, ami azért valljuk be, igencsak szokatlan jelenség.
Legalábbis annak, aki nem látott még ilyen csodát.
Mint már annyiszor most is a viharsarki Matulát, Boldog Gusztávot hívtuk segítségül annak megfejtésére, hogy mi is pontosan az a jelenség, amit ehelyütt tapasztalni lehet.
A természetvédelmi szakember ismertetése szerint nem csupán a gerlai szomorúfűz viselkedik így, hanem országszerte nagyon sok más fa is. Elmondása szerint, az erdei fülesbaglyok, amikor befejezik a fészkelési, fiókanevelési időszakot, akkor a dűlőutak mellől, az ártéri fasorokból, a ligeti helyekről, ahol egyébként az életüket élik, beköltöznek a településekre és zárt lombozatú fákat keresnek lakhelyül. Ez elsősorban fenyőféle szokott lenni, de érdekes módon a fűzfát és a nyírfát is kedvelik, pedig ezek inkább ritkás lombozatúak.
Az okokról szólva hozzátette, a táplálék, s annak beszerzése a kulcs, valamint a települési mikroklíma is kedvezőbb, mint kint a természetben, a szabad területeken, ahol süvít a jeges szél.
A táplálékuk szinte kizárólag mezei pockokból, egerekből, tehát apró termetű rágcsálókból áll. A macskákat leszámítva itt más ragadozókkal sem kell konkurálniuk. A baglyok efféle gyülekezője nem tekinthető baráti vagy éppen üzleti köteléknek, a legfontosabb a források hatékony kihasználása. Mint Boldog Gusztáv megfogalmazta: nem utálják egymást annyira, hogy mindenkinek külön fára kelljen mennie. Meghatározó a berepülési és kirepülési irány, a praktikusság az elsődleges.
Állandó szakértőnknek köszönhetően azt is megtudtuk, hogy az erdei füles verzió mindkét végén piszkol: egyrészt meszet spriccel, egészen fehér színű és folyós az ürüléke, másrészt pedig köpete is van, ami pedig a szőrt, valamint az emésztetlen csontokat, például egérkoponyákat tartalmazza. A köpetek a telelőfák alatt találhatók, s ezekből sok mindent meg lehet állapítani. Lekövethetjük például az egyedek táplálkozási szokásait, azt, hogy milyen rágcsálókat fogyasztanak, illetve ez alapján azt is, hogy a környéken milyen fajta rágcsálók találhatók meg.
A bagolyköpet egyébként szinte steril dolog, nem kell tőle félni, nyugodtan szét lehet bontani és szemügyre lehet venni a tartalmát – mármint annak, akinek ezt elbírja a gyomra.
Érdemes tehát arra járni és rácsodálkozni a természet ezen munkájára, s ha már arra járunk, akkor a Póstelek és Gerla közötti vadiúj bringautat sem javallott kihagyni! Erről, a Pósteleki karikás igaz történetéről itt írtunk korábban. Végezetül pedig annyit még, hogy van más fa is Gerlán, amit mindenképpen szemügyre kell venni, ez is kiderül az alábbi fotógalériából!
Galéria
