A föld felszíne fölött sajnos nem maradt meg, pedig Békés megye egyik legjelentősebb Árpád-kori épülete állhatott az egykori Gerlán. Mikorra tehető az apátság első biztos említése? Milyen szövegkörnyezetben tűnik fel a neve az oklevelekben? Ezekre a kérdésekre keresünk választ az alábbiakban.
A gerlai apátság korai története a 13. századba vezet, IV. Béla király idejébe. Béla király nádora, Roland, valamint Móric, a királyné udvarbírája 120 márka ezüstért birtokot vásároltak Vata fia Vata és Dénes fia Pósa nevű személyektől. A birtok Kraszna megyében feküdt, Vatasomlyója volt a neve (ez a mai Szilágysomlyó). Később Roland nádor és Móric ispán arra kérték IV. Béla királyt, hogy erősítse meg a birtokvételről szóló szerződést. Mivel a király nem ismerte a birtok pontos fekvését, arra utasította a váradi káptalant, hogy járják körül Vatasomlyó határát. Az elkészült határleírásban említik a gerlai apát Körösföldje nevű birtokát („terra Kÿrÿs Abbatis de Gwrla”). Az adásvételről szóló oklevelet is belemásolták a határjárásról szóló dokumentumba. Mikor keletkezett ez az oklevél, mely a gerlai apátot is említi, és hogyan maradt fenn a szövege?
Sem a vásárlásról, sem a határjárásról szóló okirat nem maradt ránk eredetiben. Zsigmond király országbírója, Bebek Imre azonban átíratta ezeket, 1390-ben. A másolatokat tartalmazó oklevélről Mátyás király országbírája, Pálóczi László készíttetett átiratokat: 1454-ben, majd 1466-ban. II. Ulászló király szintén lemásoltatta Bebek oklevelét, 1494-ben. Ez a három középkori átirat maradt tehát ránk a Gerla nevét tartalmazó, IV. Béla kori oklevélről: Pálóczié és II. Ulászlóé. Érthető, hogy a másolatokban előfordulnak elírások.
Az átiratok szerint a Vatasomlyó megvásárlásáról szóló oklevél 1251. november 10-én kelt, a Gerla nevét is említő határjárás pedig 1257. június 10-én. Az évszámokat betűvel írták ki. Az utóbbi oklevelet Béla uralkodási éve szerint is datálták: uralma 23-évében kelt. IV. Bélát 1235 őszén koronázták királlyá, tehát 1257 júniusa még csak uralma 22. évére esett, 1258 júniusában járt uralmának 23. évében. Még további ellenmondásokra is rámutathatunk. Segítségünkre lesz a korábbi szakirodalom – Fejérpataky László, Zsoldos Attila könyvei – valamint Kertész Balázs munkája, melyet a székesfehérvári káptalan méltóságviselőiről jelentetett meg 2022-ben.
A vatasomlyói birtok vásárlásáról a székesfehérvári káptalan állította ki az oklevelet. A végén olvassuk a káptalan néhány tagjának nevét: Saul, a káptalan dékánja, Gergely az éneklő kanonok, Felicián az őrkanonok, Fülöp pedig a fehérvári káptalan választott prépostja és a királyi udvar alkancellárja. 1251-ben azonban mások viselték a fehérvári káptalan tisztségeit. Fülöpöt 1258-ban és 1259-ben kelt oklevelek említik választott prépostként és alkancellárként. Kétséges tehát, hogy a Vatasomlyó adásvételéről szóló, Fülöp és Saul nevét említő oklevél 1251-ben keletkezett volna. 1258-ban sem igen készülhetett, mert abban az évben kelt oklevelek szerint Ambrus volt a fehérvári káptalan dékánja, nem pedig Saul. Ambrust még 1259. július elsején is dékánként említik! A vatasomlyói birtok határait azután írták össze, hogy Roland és Móric már megvették azt, így a Gerla nevét is említő határjárásról sem írhattak 1257-ben, esetleg 1259-ben. Több kutató – a bizonytalanság éreztetésével – 1259-re keltezi a határjárást, mely Gerla nevét is említi. 1259 júniusa azonban IV. Béla uralmának 24. évét jelenti, nem pedig a 23-at. A Gerlát említő oklevél keltét tehát ellenmondások övezik…
Az Ábránfy család tagjai 1383. július 13-án megosztották egymás közt birtokaikat. Az oklevél többes számban ír monostorokról. Ezeknek a kegyúri jogát (ius patronatus monasteriorum) közösen birtokolta Ábránfy László, Elek, Dénes és Miklós. Az egyik monostor a mai Vésztő közelében levő Csolt, a másik minden bizonnyal Gerla apátsága volt.
Régészek is végeztek feltárásokat Gerlán: Bálint Alajos, Kovalovszki Júlia és Jankovich B. Dénes munkáját említhetjük. Jankovich eredményei alapján mondható: a hajdani apátságnak kéttornyú, háromhajós temploma volt, 34 m hosszú, 15 m széles. Nem tudjuk biztosan, melyik szerzetesrend tagjai éltek itt, de feltételezhető, hogy Szent Benedek rendje, vagyis a bencések, akik az „imádkozzál és dolgozzál” (ora et labora) jelszó alapján rendezték be életüket. Napjainkban is működik bencés lelkiségű imacsoport Békéscsabán.
Dr. Halmágyi Miklós
