Az elmúlt hetekben egyre nagyobb figyelmet kapott Békéscsabán a Gerla határába tervezett vetőmag- és szárítóüzem ügye. A helyiek aggodalma először a Gerlai fogadóóra elnevezésű Facebook-csoportban jelent meg, ahol egy részletes bejegyzésben fejtették ki álláspontjukat a beruházással kapcsolatban. A hozzászólásokból világosan kiderült, hogy a gerlaiak többsége nem támogatja, hogy a kertvárosias környezet közvetlen közelében épüljön fel egy ilyen létesítmény.
Lakossági fórumot is tartottak a Gerlai Általános Iskolában, amelyről a behir.hu is beszámolt. A háromórás eseményen több százan vettek részt, ahol a hangulat ugyan feszült volt, de aktív párbeszéddel telt. A fórumon a beruházó képviselői bemutatták a terveket, a lakosok pedig kérdéseket tehettek fel és kinyilvánítottak véleményüket. A legfontosabb aggodalmak a zaj-, por- és forgalomnövekedés, valamint az ingatlanok értékvesztése körül összpontosultak. A fórum végén kézfeltartással szavaztak a jelenlévők: szinte mindenki egyértelműen ellenezte az üzem létrehozását.
Politikai összefogás a lakosság oldalán
Amint az ügy napvilágra került, a városi közgyűlés minden képviselőcsoportja egyértelművé tette, hogy nem szavazzák meg a vállalkozó javaslatát. Békéscsabán ritka alkalom, amikor a politikai pártok között teljes egység mutatkozik egy ügyben.
Lapunk kérdésére Opauszki Zoltán, a FIDESZ–KDNP frakcióvezetője így fogalmazott: „Egy pillanatig sem volt kérdéses, hogy ebben az ügyben mi tekinthető irányadónak. Számunkra az ott élők véleménye elsődleges, hiszen a választópolgárok azért bíztak meg bennünket a képviseletükkel, hogy az ő érdekeiket szolgáljuk. A FIDESZ–KDNP képviselőcsoportja elkötelezett amellett, hogy Békéscsaba polgárainak véleményét a döntéshozatal során meghallgassa és figyelembe vegye.”
Az emberek szava dönt
A gerlai szárítóüzem ügye jól példázza, hogy a város közössége képes összefogni, ha az életminőség és a lakókörnyezet megőrzése forog kockán. A lakosság álláspontja világos, a politikai képviselet pedig egységesen melléjük állt.
Ez az eset kitűnő példája annak, amikor a döntéshozatalban az emberek érdekei kerülnek előtérbe, és a város vezetése félreteszi a politikai vitákat, hogy a közösség hangja valóban érvényesüljön.
