Az 1956-os forradalom és szabadságharc mártírjaira emlékeztek az összegyűltek november hatodikán, Mány Erzsébet és Farkas Mihály egykori kivégzésének helyszínén, a Kazinczy utcában.
Az emléktáblánál Szarvas Péter polgármester mondott beszédet. Kiemelte, hogy a magyar nép 1956-os forradalma és szabadságharca azok közé a ritka világtörténelmi események közé tartozik, amelyek fénye, jelentősége az idő múltával sem halványul.
– Az ’56-os lyukas, nemzeti színű zászló a magyar szabadságvágy, a győzelembe vetett hit jelképe. Megrázóan szimbolizálja azt a pillanatot, amikor a magyarok milliói hittek abban, hogy képesek kivívni a szabadságot, a függetlenséget az elnyomó szovjet birodalommal szemben – fogalmazott Szarvas Péter, aki ezután a forradalom és szabadságharc helyi eseményeiről is beszélt.
A polgármester megjegyezte, mai világunkban talán nem beszélünk eleget akkori hőseinkről, azok bátorságáról, erkölcsi nagyságáról: Fekete Pálról, Kovács Zoltánról, Harmati Imréről, Mány Erzsébetről, Farkas Mihályról és társaikról.
Az emlékező gondolatok után a pártok és civil szervezetek képviselői helyezték el koszorúikat a Kazinczy utcai emléktáblánál, majd a Berényi úti temetőben, a mártírok sírjánál koszorúztak.
A KSH 1957. januári adatai szerint az 1956-os forradalom „embervesztesége” országos viszonylatban 2652 halott volt, és 19 226-an sebesültek meg. A Múlt-Kor információi szerint a forradalom leverését követő megtorlásban 453 embert végeztek ki. Emlékeznünk kell, hogy ez többé ne ismétlődhessen meg.
