„A fiatal gyerekek, akik az öregapám zenéjét játsszák – de jól áll nekik!”

2020. február 14. 15:21 | Such Tamás

Nem az a kérdés, Kedves Olvasó, hogy a Tátrai Tibusz miképp került az Ivan & The Parazolhoz, hanem az, hogy ezek a húszas-harmincas srácok miért vágják ilyen jól, a jó ötven évvel ezelőtti muzsikákat? Csak! Amúgy Ivánék csütörtök este a CSAKK-ban vadásztak.

Schuster Lóránt, a P. Mobil rockideológusának az állítása szerint azért jó a Mobil, mert a csapat beleszületett a rock fősodrába. Lehet. De azért szerencsére van egy-két cáfolat is. Például a címszereplőink.

A Hobo Blues Band Vadászat című dupla LP-jéről bejátszott Vadászok karára vonult ki a banda – mellyel azonnal meghatározták a turné támpontját (később Tibusszal, az említett kultikus korongokról két nótát le is toltak).

 

Ivan & The Parazol

Balla Máté gitáros, aki mostanság inkább Mick Taylorra, mint Keith Richardsra hajaz és Vitáris Iván frontember

 

Az első etap azonban a jó öreg – ezt most már nyugotan le lehet írni, hiszen idén 10 esztendősek – Ivánékról szólt, azaz ezer fokon forrt a rákkenróóól, röfögött a torzított bőgő, sírt a gitár, vadul szegelt a dobos, gyönyörű harmóniák úsztak, táncolt az énekes, hajlott a padló, repkedtek a rőzsék (hajak).

S nemcsak a koruk, hanem a méretük is jócskán meghazudtolta a fizikai törvényeket: mert míg a Stone-dédik, úgy jó 170 centisen szaladgálnak a deszkákon, addig a hazai tejtesóiknál 185-nél kezdődik a méret. Úgy szökdécseltek, mint a kosárlabdások.

A grosszó fele táján, a „Fogadjátok a szívetekben a Tibuszt, sokkal jobban, mint minket” – mondattal hívta a színre Vitáris Iván énekes, a fiatal bika a gitárnyúzó éltes bölényt. Majdan belecsaptak a Vadászok gyülekezőjébe és a Száműzött lovagba (az utóbbi dalt Hobo Konrád Györgyről írta; és kár hogy A remete története – Jack Kerouac: 211. kórusát nem adták elő).

 

Ivan & The Parazol

Nyomon a banda

 

Tibusz a Gibsonjával, két kis erőlködővel és egy szál pedállal érkezett Csabára, azaz semmi villanyvasúttal (villanyvasútnak hívják a gitárosok előtt halmozódó effekt-pedálerdőt), ugyanis a jatt ott van az ujjaiban. És se perc alatt ráállt a zúzásra, olykor pedig gyönyörűen fonta a hangokat a balladákban.

Akár reggelig is elhallgattuk volna (őket).

„A fiatal gyerekek, akik öregapám zenéjét játsszák, de jól áll nekik...” – összegezte a történéseket a villanygyújtást követően Csiklóssy Attila komám. (Én meg megvettem címnek.)

 

Galéria

 

De csak nem bírtam magammal… Csak feltettem Tibusznak azt a kérdést, amit szerintem az utóbbi időben sosem tettek fel neki (épp Springer Mártonnal, Springivel, a b@sszeressel beszélgetett):

– Hogy kerültél a csapatba?

Tibusz: Véletlenül… mentem a József utcában, és Springi épp jött velem szemben… aztán már gitár volt a kezünkben.

Springi: Mondtam is neki: „Hallod Tibusz, láttalak egyszer dobolni…” Mire ő: „De én soha nem doboltam… Ja, de… a Generálban egy kicsit”.

Tibusz: Aztán elkezdtünk csörömpölni.

 

Ivan & The Parazol

(Csoportkép a backing bandával, a Carson Comával)

 

FEL