Schuster Lóránt, a P. Mobil rockideológusának az állítása szerint azért jó a Mobil, mert a csapat beleszületett a rock fősodrába. Lehet. De azért szerencsére van egy-két cáfolat is. Például a címszereplőink.
A Hobo Blues Band Vadászat című dupla LP-jéről bejátszott Vadászok karára vonult ki a banda – mellyel azonnal meghatározták a turné támpontját (később Tibusszal, az említett kultikus korongokról két nótát le is toltak).
Az első etap azonban a jó öreg – ezt most már nyugotan le lehet írni, hiszen idén 10 esztendősek – Ivánékról szólt, azaz ezer fokon forrt a rákkenróóól, röfögött a torzított bőgő, sírt a gitár, vadul szegelt a dobos, gyönyörű harmóniák úsztak, táncolt az énekes, hajlott a padló, repkedtek a rőzsék (hajak).
S nemcsak a koruk, hanem a méretük is jócskán meghazudtolta a fizikai törvényeket: mert míg a Stone-dédik, úgy jó 170 centisen szaladgálnak a deszkákon, addig a hazai tejtesóiknál 185-nél kezdődik a méret. Úgy szökdécseltek, mint a kosárlabdások.
A grosszó fele táján, a „Fogadjátok a szívetekben a Tibuszt, sokkal jobban, mint minket” – mondattal hívta a színre Vitáris Iván énekes, a fiatal bika a gitárnyúzó éltes bölényt. Majdan belecsaptak a Vadászok gyülekezőjébe és a Száműzött lovagba (az utóbbi dalt Hobo Konrád Györgyről írta; és kár hogy A remete története – Jack Kerouac: 211. kórusát nem adták elő).
Tibusz a Gibsonjával, két kis erőlködővel és egy szál pedállal érkezett Csabára, azaz semmi villanyvasúttal (villanyvasútnak hívják a gitárosok előtt halmozódó effekt-pedálerdőt), ugyanis a jatt ott van az ujjaiban. És se perc alatt ráállt a zúzásra, olykor pedig gyönyörűen fonta a hangokat a balladákban.
Akár reggelig is elhallgattuk volna (őket).
„A fiatal gyerekek, akik öregapám zenéjét játsszák, de jól áll nekik...” – összegezte a történéseket a villanygyújtást követően Csiklóssy Attila komám. (Én meg megvettem címnek.)
Galéria
De csak nem bírtam magammal… Csak feltettem Tibusznak azt a kérdést, amit szerintem az utóbbi időben sosem tettek fel neki (épp Springer Mártonnal, Springivel, a b@sszeressel beszélgetett):
– Hogy kerültél a csapatba?
Tibusz: Véletlenül… mentem a József utcában, és Springi épp jött velem szemben… aztán már gitár volt a kezünkben.
Springi: Mondtam is neki: „Hallod Tibusz, láttalak egyszer dobolni…” Mire ő: „De én soha nem doboltam… Ja, de… a Generálban egy kicsit”.
Tibusz: Aztán elkezdtünk csörömpölni.
(Csoportkép a backing bandával, a Carson Comával)
