Sokak számára talán ismeretlen a történelem ezen szakasza. Éppen ezért kérte fel a Békéscsabai Városvédő és Városszépítő Egyesület a Rákóczi Szövetség Békéscsabai Városi Szervezetét, hogy egyesületük tagjai megismerhessék azt, hogy hogyan is zajlott ez az időszak hazánkban, megyénkben.
– Az egyesület tervei között szerepel, hogy történelmi eseményekről emlékezzünk meg és megadjuk a módját a tisztelgésünknek. Ezen felül kíváncsiak is vagyunk a történelem ezen részére és szívesen dolgozunk a Rákóczi szövetséggel is – fejtette ki Szeleczki Erzsébet, a Békéscsabai Városvédő és Városszépítő Egyesület elnökségi tagja.
Kovács Nóra, a Rákóczi Szövetség Békéscsabai Városi Szervezetének elnöke kifejtette: a szövetég számára nagyon fontos, hogy megemlékezzen a kitelepítésről.
– Békéscsaba és környéke kifejezetten érintett a kitelepítésben. Előadásomban személyes történeteket emelek ki, amelyek hitelesek a történelem szempontjából. Biztos, hogy az átélők és rokonaik személyes elbeszélései alapján sokkal könnyebb ezt a régiós történetet felidézni. Akár egy magyarbánhegyesi, akár békéscsabai, akár köröstarcsai visszaemlékezés, mind-mind hozzáad a régió történelméhez – emelte ki az elnök.
1947 április 12-én kezdődött a magyar lakosság kitelepítése a Felvidékről. A szlovák-magyar lakosságcsere-egyezményt 1946. február 27-én írták alá Budapesten, és május 14-én fogadta el a Parlament. A kitelepítetteket szállító első vasúti szerelvény 1947. április 12-én indult el a Felvidékről, és 1949. június 5-ig több mint 76 ezer embert szállítottak át Magyarországra, azon belül Békésbe.
Marti Miklós Nándor elmondta, hogy ekkor komoly traumán mentek keresztül az idetelepítettek. Kiemelte: sokan töltöttek heteket a vagonokban azok közül, akik nem kaptak ingatlant. A lelkész hangsúlyozta, hogy ezek az emberek a temetőt, a templomot, a földet és a kapcsolataikat hagyták el a kitelepítéskor. Ezeket a traumákat igyekezett enyhíteni többek között a református egyház is.
Galéria
