Ő Csanádi Tibor, alias Ulu – a zalaegerszegi–kazincbarcikai (!) KocsmaTurista. (Zalegerszegi születésű; a kazincbarcikai BMC-nél dolgozik.)
Ulu nem aprózza: tíz év alatt 32 országban, 610 városban, 5105 kocsmában tanulmányozta az itallapokat. Csütörtök–pénteken pedig már a harmadik körét rója a békéscsabai kimérések között.
– Nagyon változatos a békéscsabai kocsmafelhozatal – mondja. – Vannak kifejezetten erős pontjai. És bár a helyiek néha vitatkoznak velem, bizonyítékkal szolgáltam: minimum 58 működő egységet ismerek.
Kiemeli a laza, fiatalos Kupakot, a Hrabált, a Peront – ezek szerinte kicsit drágábbak a városi átlagnál, de még mindig messze vannak a pesti áraktól. A Gyöngy pedig nagyon-nagyon lenyűgözte.
A Kocsma- és a PacalTurista, köztük Ásós Géza – Fotó: Such Tamás / behir.hu
Ulu szerint egy nagy tévhit él a fejekben:
– Sokan azt hiszik, a kocsmák a szocializmusból vagy a ’90-es évekből maradtak ránk. Pedig a kocsma egy folyamatosan fejlődő műfaj. Volt egy kvázi bácsis korszak, amihez sokan viszonyítanak, de ez csak egy állomás volt.
És hogy mennyire nem új dologról beszélünk? Magyarországon már 1779-ben létezett fogadói engedély, de az ókori rómaiaknak is megvoltak a maguk ivói. Sőt, Ulu állítja: járt már egy olyan angol pubban, amely a 900-as évek óta működik.
Békéscsabán eddig 25 kocsmát ikszelt ki, és állítja, mindegyik hagyott benne valamit.
– Elég széles az ízlésem – mondja. – A retro helyeknek is megvan a bájuk. Például a Lőtérben egy elképesztően jó fej pultos nővel találkoztam. A Nevenincs Borozó pedig különösen emlékezetes maradt. A Cápa kertje egyenesen isteni!
Egy ponton felmerül a kérdés: ha már ennyire otthonosan mozog Csabán, miért nincs helyi csaja?
– A csabai csajoknak nem kolbászuk van? – vágja rá nevetve. Mármint átvitt értelemben.
Majd hozzáteszi: a Pacal Piknik után még egy jaminázás is belefér.
De azt direkt nem említettem meg neki, hogy a jaminai csávóknak meg bicskájuk van.
