„Aznap én is kint voltam a haverjaimmal a parton – meséli egy ismerősöm. – Kora este a mellettünk lévő sátrakból néhány srác átment a gát túloldalára, a nyaralóházak közti Viking Étterembe. Úgy tudom, egy laza, sörözősnek indult az egész. Majd az egyik csabai arc valamin összeveszett egy dobozival. Kimentek, és egymással szemben felálltak… de ekkor egy másik csabai csávó hirtelen oldalról beugrott, és plekniből megütötte a dobozit. Azt követően a helyiek megszégyenülve, gyorsan visszahajtottak a faluba.”
A csabaiak pedig átsétáltak a sátraikhoz. (Azt tudni kell, hogy akkoriban az összefolyástól vagy 100 sátor állt egymás mellett, a Viking vonaláig.) Majdan egy jó óra múlva, valami, addig semmihez sem hasonlítható barbár hangok lepték el a gátoldalt.
„Kiderült – folytatja –, hogy visszajöttek a dobozi legények, de legalább tízszerannyian. A közel 100 dühös ember nekiesett a sátrazóknak: rugdosták, borogatták a ponyvákat. Nyilván a bunyózókat keresték, de idővel kvázi vérszemet kaptak, és nem kíméltek senkit.”
Az egyik legdurvább eset egy ártatlan fiatalemberrel történt. Kismotorral ment a gáton, és egy ötfős csapat leállította. „Dobozi, vagy csabai vagy?” „Csabai!” Ezért a szóért egy evezőlapáttal úgy fejbevágták, hogy csak napokkal később, a kórházban tért magához. Állítólag először német szavak jutottak az eszébe, mert a nyár elején Németországban töltött egy hónapot.
„Majd a doboziak lementek a Vikinghez – fűzi hozzá –, és hamarosan, egy copfos, 30-as férfi vezetése alatt mi is összeálltunk. Fölmentünk a gátra, és a copfos instrukciói szerint megrohamoztuk őket. Persze ők sem voltak restek, megindultak felénk. Csak úgy suhogtak az öklök, husángok, randa kifejezések. Egyszer csak az egyik dobozi rendőr szolgálatba helyezte magát, és a levegőbe lőtt, így vége lett a dalnak.”
A kommandósok csak kora reggel érkeztek meg a helyszínre. Közel húsz csabait vittek be a rendőrségre. A randalírozók néhány napot a yard tornatermében töltöttek. Az egyiküket egy hónapig még bent is tartották előzetesben.
„Nekem szerencsém volt, mert a mi sátrunkba épp nem néztek be a rendőrök” – fűzi hozzá.
***
(A Békés Megyei Hírlap 1994. december 14-ei lapszáma – a balhé csak két év után került bíróság elé – egy kicsit máskép számol be az eseményről. Minden bizonnyal két történetet, egy júniusit és a fentebb említett augusztusit fonta össze egy cikkbe.)
***
Egy békéscsabai házaspár, akiknek az ex-Viking környékén van még mai is a nyaralójuk, már nem igazán emlékeznek a történtekre. Elmondásuk szerint akkoriban több hangoskodás is volt Szanazugban. Egy biztos, az üdülőtulajdonosokat (már) nagyon zavarta az a sok szemét, amit a sátrazók maguk után hagytak.
***
Egy dobozi ismerősöm szerint – aki szintén nem emlékszik a történésekre – a vikinges történések miatt lett vége a sátrazásnak.
