A behir.hu időutazó rovatában ma újra visszarepülünk ötven évet és megnézzük, hogy miről írt az 1969. május 15-én megjelenő Békés Megyei Népújság. Kukkantsunk bele ma is az elvtársak és az elvtársnők, illetve a kor örömét, bánatát megélő emberek világába. Ma békéscsabai, bolti lopásokról szóló hír, a megyeszékhely főútjának korszerűsítése során felmerülő problémákat firtató írás, továbbá a népújság olvasói levelekre válaszoló rovatának következő számából két üzenet és azok válaszai kerülnek reflektorfénybe. Mai lapszemlénket is kiegészítjük egy aznapi fotóval és a 2019-es kommentárok sem maradhatnak el. Hasznos időtöltést kívánunk!
Egy tábla csokoládéért 100 forint
"Az elmúlt évben Békéscsabán több mint félezer feljelentés érkezett a tanács igazgatási osztályára különböző szabálysértési ügyekben. A feljelentések között a társadalmi tulajdon elleni, szövetkezeti és személyi lopások szerepelnek legnagyobb számban. Az önkiszolgáló boltok is jó talajt nyújtanak az ottani lopások specialistáinak. Legtöbben mégis rajtavesztenek olyan apróságon, mint egy doboz cigaretta, vagy féldecis üveg pálinkaféle, csokoládé, cukorka. Nem ritkaság a kerékpárlopás sem, amit eddig a bíróság tárgyalt. A közelmúlt óta ezt is az igazgatási osztály tárgyalja. Az 500 forinton aluli lopásokért a múlt évben 40-1500 forint bírságot szabtak ki. Előfordult, hogy az egyik önkiszolgáló boltból ellopott 10 forintos csokoládéért 100 forint bírságot fizetett a tettes."
Mai kommentár: Érdekes beszámoló a békéscsabai szabálysértési ügyekről. Rovatunk rendszeres olvasói nem lepődnek meg azon, hogy a listán a társadalmi tulajdon elleni és a szövetkezeti lopások szerepelnek legnagyobb számban, ezekről ugyanis a megyei lap rendszeresen be is számolt. A bolti lopások sokasága vélhetően annak köszönhető, hogy akkoriban a védelemre még nem fordítottak sem energiát, sem pénzt. Azt gondolták, hogy a szocialista embertípus nem lop, viszont, idővel rá kellet ébredniük a kereskedelemben dolgozóknak arra, hogy ez nem igaz. Az első élőerős védelmi rendszer Békés megyében a békéscsabai 100-as ABC-ben jelent meg. Bizonyára sokan emlékeznek arra a barna köpenyben szolgálatot teljesítő kedves, idős úrra, aki szorgalmasan járt-kelt a gondolák között. Elmondhatjuk, hogy a személyében tisztelhettük a megye első biztonsági őrét.
Tévériport kis hibával
Avagy ki a felelős a felbontott útért
"Mindig öröm az embernek, ha a városról, községről, ahol él, olvas az újságban vagy éppen riportot hall a rádióban, illetve a tévében. Így lehettek a békéscsabaiak is, amikor a minap a tévé egyik riportjában láthatták hogyan fejlődik megyénk székhelye.
Ebből természetesen nem maradt ki az olyan nagy beruházás sem, mint a Tanácsköztársaság útjának korszerűsítése, melyre 30 millió forintot fordítanak. A riportban azonban egy kis hiba csúszott, mert arról szólt ugyanis, hogy milyen összehangoltan dolgoznak az építők, a különböző vállalatok, holott e lap hasábjain is írtunk már néhányszor arról, hogy a Tanácsköztársaság útjának építésénél éppen ez hiányzik, ez az összehangoltság és emiatt húzódik el az átadása.
Ezt bizonyítja az a példa is, ami a napokban történt, s amiért még az egyszerű járókelők is felháborodtak, mind azok, akik igazán szívügyüknek tekintik a város fejlődését, főutcájának mielőbbi elkészítését. Az történt ugyanis, hogy a már félig kész úttestet tizenegy helyen ismét feltörték, hatalmas gödröket ástak, mert valaki vagy valakik megfeledkeztek az úttest alatt húzódó gázvezetékről és kimaradt egy apró munka, amit még a burkolat lerakása előtt meg kellett volna csinálni.
Nem kell ahhoz szakembernek lenni, hogy megállapítsuk, e lyukak helyén soha nem lesz jó az út, mindig fennáll annak a veszélye, hogy ez a rész jobban lesüllyed, mint a többi, az úttest már régen elkészített, jól megalapozott része. Fotóriporterünk egy pillanatképpel illusztrálta a mostani állapotot, ezzel mintegy kiegészítve a városról közölt tévériportot. A békéscsabaiakkal és sok olvasónkkal együtt - akik hozzánk fordultak felháborodásukban - kérdezzük: Ki a felelős ezért?"
K. J.
Mai kommentár: Az írásból nem derül ki, de feltételezhetjük, hogy a Magyar Televízió egyik stábja forgatott Békéscsabán rövid, híradós anyagot. Az elégedettséget sugárzó képsorok miatt háborodhatott fel K. J. újságíró és tette fel a kérdést, melyet - mint tapasztaljuk 2019-ben – a korszak nagy oknyomozó újságírói szoktak megválaszoltatni az illetékes elvtársakkal. A tizenegy gödör helyét jó eséllyel megtippelhetjük, ha végighajtunk Békéscsaba főútján, melyet ma Andrássynak hívunk. Természetesen a válaszról – ha lesz – akkor beszámolunk.
Szerkesszen velünk!
MIT kérdeznek az olvasók?
MIT válaszolnak az illetékesek?
Ismét a telefonról
Mészáros András, Békéscsaba, erzsébethelyi lakos ezt írja levelében többek között: „Úgy gondolom, nem kell külön bizonygatni a „Szerkesszen velünk” rovat sikerét és népszerűségét. Ha azonban figyelemmel kísérjük az illetékesek válaszát, a megvalósítást illetően már nem lehetünk ilyen elégedettek”.
Levelében ezután arról ír, hogy a posta április elejére ígérte az erzsébethelyi SZTK-telefonjának bevezetését, azonban ez a mai napig nem történt meg. Ismételten felkerestük ezért a posta illetékeseit, ahol közölték, hogy a napokban megkezdik a szerelést, a szakembereknek már kiadták a munkát.
Lesz elég kifli
Tőbben fordultak azzal a panasszal szerkesztőségünkhöz, hogy reggel 8 óra tájban Békéscsabán, a Szabadság téri 129-es élelmiszerüzletben már nem lehet kiflit kapni. Pedig ilyenkor is sokan keresik a kedvenc péksüteményt.
A panasz nyomába szegődtünk. Az élelmiszerbolt naponta 600 kiflit kap a sütőipari vállalattól, ebből 300-at 8 óra előtt szállít ki a vállalat, a másik felét meg a déli órákban. Viszont ez az arány nem megfelelő, ahogy ezt a számtalan panaszos is igazolja.
Kovács Sándortól, a sütőipari vállalat igazgatójától megnyugtató választ kaptunk. A vállalat dolgozói hajnali 2 órakor kezdenek munkához. Harmincféle terméket készítenek, s naponta 25-30 ezer kiflit szállítanak a város élelmiszerüzleteibe, étkezdéibe, és ennek is 70 százalékát a reggeli órákban. A 129-es élelmiszerüzlet ugyan többször jelezte. hogy 8 óra előtt több kiflit is el tudna adni, de a vállalat nem hagyhatta szem előtt az éttermek, a kollégiumi étkezdék iránti kötelezettségét sem. Ennek csak egy módja volt, hogy a termelését hatékonnyá tegye, s főleg azoknak a termékeknek a készítését helyezze előtérbe, amelyek iránt nagy az igény. Ez a fokozatos átállás éppen a napokban nyert befejezést, amelynek bizonyítéka lesz az, hogy már holnap, a reggeli órákban a 129-es élelmiszerbolt nem 300, hanem 500 darab kiflit kap.
Mai kommentár: Folytatódik a népszerű és sikeres össznépi kívánságműsor és reklamáló fórum, mely egyfajta fogyasztóvédelmi útmutatóként is funkcionált 1969-ben. Ma is két érdekes esetet emeltünk ki a megjelentett levelekből. Az első levélben Mészáros András jaminai lakos hívja fel az olvasók figyelmét a posta mulasztására, miszerint még mindig húzódik az SZTK-rendelő telefonnal való ellátása. Erzsébethelyet sokáig mostohagyerekként kezelte a városvezetés. A kertváros magánházaiba a földgáz eljuttatása csak az 1980-as évek végére, a telefonhálózat kiépítése pedig csak az 1990-es évek második felében történt meg. A második eset a Nagy Szabadság téri Kifli-ügy, mely jól példázza a tervgazdálkodás problémáit. Hiába van kereslet, a központosított, terv szerinti gazdálkodás csak nagy nehézségek árán képes reagálni. A történet happy end-el zárult és 1969. május 16-ától már mindenki elegendő kiflihez jutott.
Egy fotó
Mai fotónk az 1969. május 15-ei Békés Megyei Népújság 7. oldalán, a sportrovatban jelent meg.
A lap szerkesztői azt a megoldást alkalmazták, hogy a felvétel címét és a képaláírást egybe kellett elolvasni, mely így szólt: A Lékai János Szocialista Kollégium fiútanulói derekasan kivették részüket ebben az esztendőben is a társadalmi munkából. Részt vettek a Vilim utcai óvoda parkosításában, segítettek a Kórház utcai sporttelep szépítésében, felújították a Kötöttárugyár Tanácsköztársaság úti kispályájának talaját. Fotósunk legutóbb ismét a Tanácsköztársaság úti kispályán találkozott velük, amikor a nézőtér bővítésén fáradoztak Hankó György nevelő-tanár vezetésével. A kollégium fiataljai - akik valamennyien lelkes sportemberek - dicséretet érdemelnek szorgalmas munkájukért.
(A fényképek illusztrációk, nem biztos, hogy 1969-ben készültek, nem biztos, hogy Békés megyében, de jellemzőek a korra.)
