– Hogyan emlékszik vissza a Békéscsaba képviselő-testületében eltöltött időszakra?
– A rendszerváltás után egy fiatal demokrácia köszöntött ránk, amelyet fel kellett építenünk. Az útkeresés időszaka következett, alaposan át kellett gondolnunk, hogyan lehet átalakítani a tanácsi rendszert egy demokratikusan működő önkormányzati rendszerré. Voltak ugyan keretek, viszont azokat nekünk kellett megtöltenünk tartalommal. Ez nem volt egyszerű feladat, de igyekeztünk úgy véghezvinni, hogy az a városnak és a benne élőknek jó legyen. Érezhetően mindenki nagy és gyors változást várt az önkormányzattól, azonban elsőként az adósságot kellett minden szinten mérsékelni. Akkor az önkormányzatokra több feladat hárult, sokkal nagyobb súlyuk volt, mint a későbbiekben. A kormányzat törekedett arra, hogy a feladatokhoz forrásokat biztosítson, de ez nem mindig volt elegendő. Például valamennyi közoktatási intézmény az önkormányzat fenntartása alá tartozott, és gyakran nagy összegekkel kellett kipótolni az oktatásra szánt keretet. Ilyen helyzetben kellett költségvetést alkotni, a beruházásokhoz pénzt teremteni. A rendszerváltás után ráadásul a nagyobb cégek, a nagyfoglalkoztatók leépültek, megszűntek, a helyi adók tekintetében tehát nem állt jól a város. Messze volt még az uniós csatlakozás, nem voltak nagy pályázati források, de az alapvető út- járda-, víz-, szennyvízberuházásokat akkor is finanszírozni kellett.
– Országgyűlési képviselőként főleg a mezőgazdaság érdekében, vagy az útfejlesztésekért szólalt fel. Miért éppen ezen a két területen?
– Nyilvánvaló volt, hogy akkor számíthatunk beruházókra, ha jobban megközelíthető lesz Békéscsaba. Nagy előrelépést jelentett a 2001-ben átadott tiszaugi közúti híd, amiért sokat lobbiztunk, és persze már akkor szorgalmaztuk az M44-es megépítését. Mivel Békés az ország éléskamrája volt, nagyon sokan a mezőgazdaságból éltek, kiemelten fontos volt számomra, hogy az ő kéréseiknek is hangot adjak a parlamentben. Meg kellett nézni, milyen erőforrásokkal rendelkezünk, mi kell ahhoz, hogy ez megélhetést biztosítson az itt élőknek – a mezőgazdaság és a feldolgozóipar komoly potenciál volt már akkor is Békésben.
– Az egyetem befejezése után a Csabatáj MgTSZ-ben helyezkedett el, majd – a közéleti munka után – a Baromfi Termék Tanács tagjaként, valamint a Magyar Tojóhibrid-tenyésztők és Tojástermelők Szövetsége elnökeként is egyengette az ágazat munkáját.
– Amíg főállásban az önkormányzatnál tevékenykedtem, az idő alatt is gazdálkodtam, tehát soha nem szakadtam el a szakmától. Közben valóban szerepet vállaltam a terméktanácsban, és sikerült elérnünk például a tojás áfájának a csökkentését, amelynek köszönhetően hasonló feltételekkel versenyezhetünk a piacon, mint más európai országok… Most is a mezőgazdaságban dolgozom és ez a fontosabb számomra, de azért figyelem a közélet alakulását.
– Ön is egyike volt azoknak a képviselőknek, akik igent mondtak harminc éve a Heti Mérleg létrejöttére. Emlékei szerint miért?
– Az újság elindításával az volt a cél, hogy a rendszerváltás utáni változó társadalmi környezetben legyen egy olyan médium, amelyen keresztül meg lehet szólítani a békéscsabai lakosokat. A Heti Mérlegben be lehetett számolni nemcsak a döntésekről, hanem azok hátteréről is. Így meg lehetett értetni azt is, hogy mit, miért kell megtenni még akkor is, ha az átmenetileg nehézségeket okoz. Minden olyan hasznos információt tartalmazott az újság, amely a mindennapi élethez szükséges volt, emellett interjúkat, színes írásokat is közölt az itt élőkkel. Ma már persze sok embernek az internet a fő tájékozódási forrása, de úgy gondolom, most is helye van a nyomtatott sajtónak, a sárga újságnak, és ezzel az itt élők most is számolnak.
