– A Rózsa Ferenc Gimnáziumban érettségizett, majd történelem-művelődésszervezés szakon diplomázott. Ezután hogyan indult a pályája?
– Éppen harminc éve annak, hogy beléptem az akkori Rózsa ajtaján, furcsa érzés, hogy most pedig a nagyobbik fiam kezdte a középiskolát az Andrássyban... A tanárképzőben végig azt terveztem, hogy pedagógus leszek, édesanyám példájából úgy láttam, ez egy gyönyörű hivatás. Aztán úgy alakult, hogy jelentkeztem egy már lejárt határidejű álláshirdetésre az ifjúsági házba. Szente Béla és Herczeg Tamás hallgatott meg, akik elnézték nekem, hogy késve érkeztem, mivel éppen a sidney-i olimpia volt, és Kovács Ágnes aznap reggeli úszását még megnéztem a meghallgatás előtt. Felvettek, és megkaptam a Bartók kórussal való kapcsolattartást, akkor még Rázga Józsi bácsi vezetésével, illetve a társastáncklub működésének segítését a Felczán házaspárral – rengeteget tanultam tőlük. Szintén hozzám tartozott a Ludas Zenekar és táncházuk, az Ektomorf, de szerveztem koncerteket és művészeti olimpiát is Kelet-Magyarország megyéire kiterjesztve. Az ifiházi időszakot valójában nem munkának, hanem produktív szabadidő-eltöltésnek éltem meg.
– 2006 nyarán a polgármesteri hivatal ifjúsági referense lett, majd 2009-től Túriné Kovács Márta mellett osztályvezető-helyettes és a közművelődési csoport vezetője. Milyen emlékeket őriz ebből az időszakból?
– Ifjúsági referensként komoly eredményként éltem meg, hogy megalkottuk az első ifjúsági koncepciót. Szintén fontos volt, hogy az ifiházból Zsótér Márival elkezdtük visszaépíteni a városi diákönkormányzatot. Közülük sokan ma az Egyesület Békéscsaba Ifjúságáért tagjaiként dolgoznak a városért, az itt élő fiatalokért. Egyre nyüzsgőbb lett a diákélet, amelynek egyik csúcspontja minden évben a Csabai Garabonciás Napok. A hivatali lét eleinte furcsa volt számomra, de aztán beletanultam. Az ifjúsági terület máig közel áll a szívemhez, azonban a közművelődés még közelebb, ezért – bár nagy kihívás volt – örömmel vállaltam 2009-ben az új feladatokat. A művelődési intézményekkel, művészekkel, művészeti csoportokkal való kapcsolattartást koordináltam, részt vettem a városi rendezvények szervezésében. Jó döntés volt, hogy 2012-ben városi fenntartásba került a színház, a bábszínház, a múzeum és a könyvtár, így még gördülékenyebb lett az együttműködésünk. 2013-ban pedig átadták a megújult Szent István teret, ezt is „be kellett lakni”; a Csabai Nyár rendezvényeivel ez sikerült is.
– A 2019-es önkormányzati választások óta kultúráért is felelős alpolgármesterként folytatja a munkát.
– Szarvas Péter polgármester úr felkérésére, a közgyűlés jóváhagyásával szakmai szereplője vagyok a közgyűlésnek. Ennek szellemében készítek – elsősorban az Oktatási, Közművelődési és Sport Osztállyal szoros együttműködésben – előterjesztéseket, koordinálok összetettebb feladatokat, veszek részt rendezvényeken – gyakran ma is kicsit szervezői szemmel tekintve mindenre. Persze alpolgármesterként számos protokolláris kötelezettségem is van. Hogy ez milyen sokat jelenthet, azt akkor értettem meg igazán, amikor a sok hónapnyi bezártság után májustól újra lehettek rendezvények, koncertek, előadások.
– A Heti illetve a Csabai Mérleg tudta-e segíteni a munkáját valamilyen formában?
– A sárga újságban diákként leginkább a Csabai Műsor programjait böngésztem, majd a tárcákat, jegyzeteket olvastam el. Később, munkavállalóként már az is érdekelt, mi jelenik meg az általunk szervezett rendezvényekről, a közgyűlésekről, mi megy át abból, amit szerettünk volna átadni, illetve az újságban jelentettük meg a fontos közleményeket, programokat is. Szeretem, hogy sárga maradt az újság, és pozitívum, hogy a számos változás után is a miénknek, a csabaiak újságjának érzem. A behir.hu oldalon fent vannak a régi Heti Mérlegek és Csabai Mérlegek, ha van időm, a mai napig szívesen böngészem az újság archívumát is. Mindig kíváncsian lapozom fel más települések helyi újságjait, és olyankor megerősödik bennem, hogy milyen jó a mi újságunk, milyen jó is a mi városunk.
Az 1992. június 17-én megjelent Heti Mérleg címlapja egy nem mindennapi közmeghallgatással, ahol Varga Tamás egykori iskolájának, a Rózsának a sorsa volt a téma (a cikket Sztojcsev Szvetoszláv és Herczeg Tamás írta):
