– A Heti Mérleg előtt a Csabai Hírmondóból tájékozódhattak az emberek a város legfontosabb kérdéseiről, amelybe ön is írt.
– Az írás, az újságírás mindig közel állt a szívemhez. B. Sajti Emese volt a főszerkesztő, ő kérte fel Kölcseyné Balázs Máriát és engem a Fiatalokról-fiataloknak rovat szerkesztésére. Akkor már több éve vezettük Marcsival a Lencsési Ifjúsági Klubot, ismertük a diákok gondolkodását, problémáit… Játékot is szerveztünk, azt már felnőtteknek. Egy-egy fotót tettünk közzé csabai épületek jellegzetes elemeiről. Egy stukkó, egy vízköpő, egy erkélyrészlet, egy kapu szerepelt rajtuk. A fotóból kellett kitalálni, hogy melyik épületről van szó. Szép időszak volt, szerettem – persze nem ez volt a főállásom.
– 1994-től két évtizeden át részt vállalt a város vezetésében, volt a szociális bizottság elnöke, társadalmi megbízatású alpolgármester és jaminai képviselő. Milyen emlékeket őriz ebből az időszakból?
– Meglepetésként ért, amikor 1994-ben győztem a körzetemben. Nyilván ebben szerepet játszott az akkori politikai hangulat, a nevem – Jaminában a Hrabovszki nem ritka név – és az is, hogy 13 jelölt indult. Nem gondoltam volna, hogy ezt követően 20 évig a testület tagja leszek, az pedig külön megtiszteltetés, hogy a város egyik alpolgármestere is lehettem. Az első-második ciklusban az alkotás határozta meg a testület hangulatát. Persze voltak viták, de az alapállása mindenkinek az volt, hogy a város érdekét nézi minden oldal, és jót akar. Csak másként… Pedig oldal aztán volt jó kedvvel-bőséggel! Hat (!) párt képviselői, függetlenek, és kisebbségi kedvezménnyel megválasztott képviselő is dolgozott a testületben. Beszéltünk egymással, tiszteltük egymást, nem voltunk ellenségek. A pozitív emlékek között vannak azok a fogadóóráim, amelyeken – akár a szociális bizottság tagjaként, elnökeként, vagy az e területet felügyelő alpolgármesterként – segíteni tudtam többeken, a negatívak között pedig azok, amikor nem volt lehetőségem segíteni. A legnehezebb pillanatom az volt, amikor a halottak napi megemlékezésen nekem kellett a város vezetése nevében beszélnem. Édesapám korai halála óta mindig megérint a halál témája, könnyekkel küszködve fejeztem be a beszédet.
– Az újságban nyomon követtük – az idén 20 éves – Csaba Center születését és működését is. Honnan, hova jutottak el két évtized alatt?
– A puszta földtől a város meghatározó részéig. Én 21 éve dolgozom a cégnél, így a fejlődés minden fázisát volt szerencsém megélni. A nyitás előtt sokan nem hitték, hogy vannak, akik meg tudják valósítani ezt az akkor grandiózusnak számító álmot. Nem is volt egyszerű, de sikerült! Olyannyira, hogy 2008-ban bővítenünk is kellett. Számos mindennapi, sok-sok kis és jónéhány nagy siker aranyozta be ezt a 20 évet. A kezdeti 33, mára több mint 120 üzletet magában foglaló Csaba Center nem csak a kereskedelem, hanem a közösségi élet szerves részévé is vált. Büszke vagyok arra, hogy ennek aktív részese lehettem. A tulajdonosi kör bizalma, a hosszú évek alatt felépített csapatom segítsége tette lehetővé azt, hogy ma én vagyok az országban az egyetlen bevásárlóközpont-igazgató, aki a nyitás óta a helyén van.
– A Heti, majd a Csabai Mérleg bármely szerepében tudta segíteni a munkáját?
– Természetesen. Mind a képviselői, mind a gazdasági szerepkörben. Az egyetlen olyan médium, ami a város összes postaládájába bekerül, amit szinte mindenki átlapoz. Meglehetősen furcsa világot élünk. Egyre kevesebbeket egyre kevésbé érdekelnek a közügyek, terjed a kocsmafilozófia, a beletörődés a közvélekedés szerinti „megváltoztathatatlanba”. A politika szitokszó lett, bármely szintről legyen is szó. Úgy gondolom, bármely közösség tagjait érdekelnie kell, hogy mi történik! Ebben pedig igen nagy a szerepe egy független, a valóságot és a valós problémákat bemutató sajtóorgánumnak és az ott dolgozó elhivatott újságíróknak. A Mérleg ilyen szerepkörében sokat segítette a munkámat.
Békéscsaba 1994-ben megválasztott képviselő-testületének tablója a Heti Mérlegben:
.jpg "csabai-merleg-1995-2-page-004_(1)")
