– 1994-től két cikluson át a közgyűlés oktatási bizottságának volt kültagja. 2002-ben az 1. számú választókerület képviselőjének választották és alpolgármester lett, majd 2006 és 2010 között önkormányzati képviselőként dolgozott. Milyen emlékeket őriz ebből az időszakból?
– Bizottsági kültagként jó érzés volt részt venni Békéscsaba oktatási életének formálásában, később pedig úgy láttam, még többet tehetek a városért. Alpolgármesterként Pap János polgármesterrel, Velkey Gábor és Hrabovszki György alpolgármesterekkel jól tudtunk együtt gondolkodni. A polgármesteri hivatal apparátusa is együttműködő volt, így komoly szakmai érvek által alátámasztott döntéseket hozhattunk. Jó szívvel emlékszem vissza arra, amikor a Linamar-fejlesztést idehoztuk, dolgoztunk a belvízmentesítésen, elindult a szennyvízcsatornázás, idejött a Budapest Bank bankműveleti központja, megépült a fecskeház vagy „Aprajafalva”, és még sorolhatnám. Szintén fontos volt számomra a „Hungarotel-ügy”. A cég még korábban úgy kapott koncessziót Békéscsabán, hogy a szerződés szerint tízszeres iparűzési adót kellett volna fizetnie, ezt azonban nem tette meg. Örömmel tölt el, hogy közbenjárásommal 1,6 milliárd forinthoz jutott a város a cég jogutódjától peres úton. A pénz felhasználásáról Vantara Gyula polgármestersége idején a következő közgyűlés döntött. Minden tiszteletem azoké, akik a jelen helyzetben felvállalják a közügyeket, de ez már más, mint amiben szerettem dolgozni. Ma a közéletben számomra túl nagy csend és túl nagy zaj van egyszerre. Túl nagy csend az őszinte viták terén, és túl nagy zaj a másik oldalon.
– A Heti majd a Csabai Mérleg tudta-e segíteni valamilyen formában akkoriban a munkáját?
– A közgyűlések után mindig nagyon vártam, mit látott fontosnak a Békés Megyei Hírlap vagy a Csabai Mérleg. Ez elsődleges visszacsatolás volt arról, mi ment át abból, amiről döntöttünk, amit szerettünk volna elérni. A városi újság részrehajlás nélkül számolt be az önkormányzat történéseiről, de például a kultúra eseményei, és Gécs Béla jóvoltából például a helytörténet is teret kapott benne, ezt ma is nagyon szeretem.
– Még alpolgármester volt, amikor a fia, Baji Balázs az első komolyabb sportsikereit érte el. Akkoriban úgy beszéltek róla, mint Baji Lajos fiáról. Mára fordult a kocka…
– Egy szülőnek talán az egyik legjobb érzés, amikor a gyermekei sikerének, boldogulásának örülhet. Balázs világraszóló dolgokat produkált, a nevét sokan ismerik mindenütt. Ma már állatorvos, de a sport és a sportdiplomácia is komolyan az élete része. Most abban az életszakaszban van, hogy kezdi megalapozni a polgári életét. Bence fiunk pedig már csodás unokákkal ajándékozott meg bennünket.
– Hogyan alakult az élete, miután hátrább lépett a közéletből?
– Az oktatástól soha nem távolodtam el, és itt is mindig új kihívások vannak. A BSZC-ben a rendészeti képzésben és az edzőképzésben is új feladatokat kaptunk, ráadásul úgy érzem, megértem arra, hogy átadjam a tapasztalataimat a következő időszak edzőinek. Nem az edző szemszögéből, hanem abból az aspektusból, hogyan lehet valakit az élsportolóvá válásban segíteni. Mi például mindig szem előtt tartottuk, hogy ne a feleségem, vagy az én álmaimat erőltessük rá a fiainkra, hanem segítsük őket a saját álmaik beteljesítésében. Ezt a szemléletet próbálom átadni, kiegészítve ezzel a sportszakemberek munkáját.
A Csabai Mérleg 2002. november 21-én megjelent számából:
