Vidovszky Erzsébet (1872-1952) a huszadik század elején élt Békéscsabán, Körös-parti nagypolgári házában, 8 gyermek édesanyjaként. Férje, Réthy Béla nevéhez kötődik a Sas patika és gyógycukorka üzem, egyik találmánya a pemetefű cukorka.
A Vidovszky Erzsébet által írt süteményeskönyv minden valószínűség szerint folyamatosan forgott a konyhában, amint egy születésnap, névnap, vagy ha egy nagy, családi vasárnapi ebéd desszertet kívánt. Erzsébet háza igazi családi központként, a rokonság állandó találkozóhelyeként működött fél évszázadon keresztül.
A szerző nem sejthette, hogy a süteményei egy részét fél évszázadig nem lehet majd elkészíteni. Mire befejezte a kézzel írott recepteskönyvét a második világháború elérte Magyarországot. Az általa magától értetődően használt, narancs, mandarin, citrom, vanília, fahéj, és import olasz likőrök, mind-mind elérhetetlenné váltak. A könyve a családi polcon pihent 1945-től, és használat híján lassanként feledésbe merült. Fél évszázad alatt az akkor közismert receptek a magyar köztudatból is kikoptak.
A könyv generációról generációra szállt, míg a leszármazottak idén receptkönyv formájában foglalták össze Vidovszky Erzsébet gasztronómiai gondolatait.
– A receptek újraélesztése csupán az írott szöveg alapján különösen nehéz feladatnak bizonyult. Hogyan kerülhető el, hogy a modern látásmódunk ne befolyásolja a végeredményt? Hogyan süthető meg az eredetihez legközelebb álló desszert? Ekkor lépett a képbe a mesterséges intelligencia. Az oldalon szereplő valamennyi illusztrációt így készült, több ezer korhű sütemény fényképét felhasználva alkotta meg a mestersége intelligencia, hogyan nézhetett ki az adott édesség egy évszázaddal ezelőtt. Egyúttal megalkotva a süteményeket körülvevő miliőt is. Az illusztrációk háttereit böngészve bejárhatjuk egy korabeli, békéscsabai, középosztálybeli ház minden szegletét. Ropogós keksz áll a dolgozószoba íróasztalán, frissen sült pogácsa a konyhában, befőttek sorakoznak a spájzban, fagylaltkehely a kerti asztalon, emeletes torta várja a vendégeket a szalonban – fogalmazott szerző ükunokája, Bélafi László, a könyv szerkesztője.
