– Mikor kezdtél el énekelni?
– Körülbelül 8-9 éves koromban, tehát közel 20 éve. (Hú de durva ezt így kimondani.)
– Az Acoustic Planet (AP) előtt melyik zenekar(ok)ban játszottál?
– Az volt az első zenekar az életemben.
– Két éve az egész megye, illetve legalább a fél ország nektek szurkolt – és kvázi ismeretlenül is nagyon szépen domborítottatok, majd hamarosan kiderült, hogy… Miért döntöttél úgy, hogy kilépsz a csapatból? Ha megnyeritek a versenyt, másképp alakultak volna a dolgok?
– Nem tudom, hogy maradtam-e volna. De ez már nem is számít. A szakításunk egy hirtelen felindulás hevében történt meg, amit előtte sok kisebb-nagyobb vita előzött meg. Sok mindenben nem értettünk egyet akkoriban a srácokkal, és nem tudtunk megegyezni bizonyos dolgokban. Más utat választottunk, ennyi.
– Szólókarrierre vágytál?
– Inkább úgy fogalmaznék, hogy nagyon szerettem volna a saját dalaimat valahogy beleilleszteni a projektbe. De mindig azt a választ kaptam, hogy „nem illik a koncepcióba”. Ezért mentem el a szóló irányba. De amúgy mindig is zenekarban gondolkoztam. Saját csapatot szerettem volna, ahol a világom jobban érvényesülhet.
– Azóta mi jó történt veled?
– Mi jó? Khm… Inkább úgy fogalmaznék, hogy sok minden. Kiadtam a dalaimat és klipeket készítettem; beszálltam a Mediterrán zenekarba, amit nagyon élvezek. Továbbá kidolgoztam egy ukulelés-looperes szólóműsort, amivel elhoztam egy jó pár díjat az Utcazene Fesztiválokról (Eger, Szeged, Tokaj, Veszprém). Ezek mondjuk elég jó dolgok. Majd Budapestre költöztem, és egyszer csak jött a Covid… Sokat sírtam, nevettem.
– A Zséka művésznevet ki találta ki? Esetleg egy gyermekkori becenév lenne? És nem volt probléma abból, hogy csak egy betű különböztet meg Zsédától?
– Évekkel ezelőtt, még a színházas időszakomban egy barátom nevezett el így, és megtetszett. Persze a majdnem névazonosságból volt problémám; általában gúnyolódni szoktak rajta páran, de az nem érdekel.
– Mit takar a ZSÉKAoviTurné nevű projekt?
– Ez egy interaktív zenés gyerekfoglalkozás, amit anno az AP alatt Balázs Zsoltival, a basszerossal találtunk ki. Szeretem a gyerekeket, és úgy gondoltuk, hogy milyen szuper lenne őket bevonni egy kis játékos, interaktív, élőzenés produkciózásba.
– Többször láttalak szólóban fellépni; továbbá létezik a Singer Ladies – amelyben mindhárman békésiek vagytok.
– Így van! A Singer Ladies egy szerelem-projekt. Két békési barátnőmmel: Rácz Renkóval és Molnár Katóval alapítottuk, mert imádunk három szólamban mindenféle dög nótát együtt énekelni.
– Egyszer Hevesi Imi azt mondta, hogy azért énekelnek oly szépen a békési lyányok, mert ott jó a víz.
– Én szeretem a békési vizet, szóval biztos jó. Énekhang fejlesztésére nem tudom, mennyire lehet alkalmas.
– Mióta élsz Budapesten? Mit csinálsz ott? Ha úgy alakul, ott maradsz? De akkor mi lesz a békési rajongóiddal?
– Pontosan egy éve lakom Budapesten. Ahogy mondtam, a Covid berobbanása előtt sikerült a nagyvárosi életbe belecsöppenni. De még ennek ellenére is szeretek itt lenni, szerintem még biztos, hogy maradok egy darabig. Meg hát sokat ingázok Békés és Pest között. Jelenleg a Magyar Hajnal Énekstúdióban tanulok; azonfelül itt-ott dolgozom, mert hát itt bizony drága az élet. Békési rajongók? Vannak nekem olyanok? De jó. :)
– A Facebookra posztoltál egy dalt, amit az öcséddel közösen szereztetek. Hogy működik a munkafolyamat: ki a szövegíró, és ki a zeneszerző?
– Igen, nem is egyet! A testvérem a zeneszerző. Sok szép ötlete, dalfoszlánya van. Áron klasszikus zenét tanult, és csak instrumentális dolgokban gondolkozik. Nagyon megtetszettek a zenei gondolatai, és azt mondtam neki, hogy „ezekből dalokat akarok csinálni!”. Kitaláljuk a szerkezetet, amelyre rájön az általam kreált dallam, és szöveg. Nem áll távol tőlem ez a mélyebb, kissé sötétebb, érzelmesebb világ sem.
– Akár egy lemeznyi hanganyag is lehet belőle, amit majd egy zenekarral leturnéztok?
– Egyelőre egy háromdalos, zongorás EP-re készülünk. Áron sajnos nem szeret szerepelni; ő csak a háttérben bontakozik ki, amit tiszteletben tartok. A dalokat Gyöngyösi Barna, egy nagyon kedves, tehetséges srác játssza fel nekünk – ő adja az arcát és a játékát a projekthez.
Zséka ukulelével – Fotó: Dányi István
