A tó déli medrének kiszáradt aljzatát sűrű, zöld szőnyegként fedi egy különleges, só- és szárazságtűrő növény, a hegyes bajuszpázsit növekvő állománya.
Maga a Kis-Sóstó egy időszakos vízborítású, sekély és fehér vizű szikes tó, melynek déli medre május elejére vált szárazzá. Ezt követően gyorsan megjelentek a hegyes bajuszpázsit csíranövényei a felszínen, mostanra pedig szinte egyedüli növényfajként uralja ez a növény a felszínre került sziksók által kifehéredett aljzatot. Nem növekszik magasra, fejlődő hajtásai elfekszenek a talajon, nevét pedig a bajuszszerű virágzatáról kapta.
Fotó: kmnp.hu/ Palcsek István
Az ilyen élőhelyekre jellemző a fajszegény, de a szélsőséges körülményekhez jól alkalmazkodott, általában egyéves növényvilág, melynek alkotói akár monodomináns módon jelennek meg a sós talajú, kiszáradó vizű területeken.
A hegyes bajuszpázsit a bennszülött magyar sóballával együtt alkot egy társulást, és egy adott évben az aktuális vízjárás és időjárás függvényében tud uralkodóvá válni valamelyik faj a számára kedvezőbben alakuló körülmények között. Harmadik – egyes években szintén nagy számban megjelenő - növényként a védett sziki ballagófüvet is érdemes megemlíteni, melynek ugyancsak szép állománya kezdett növekedni a Kis-Sóstó medrében.
Forrás: Körös-Maros Nemzeti Park
