A vörös kánya az 1960-as években még rendszeres költőfaj volt Magyarországon. Az 1970-es években azonban a megfelelő költőhelyek megszűnése és a kemikáliák túlzott használata miatt összeomlott az állomány. A 2000-es évek elején, örvendetes módon ismét megjelentek az első költőpárok, melyek a Dunántúlon és a Duna-menti erdőségekben kezdtek el fészkelni. A jelenlegi költőállományt 14-15 párra becsülik.
A Körös-Maros Nemzeti Park tájain egyelőre költőfajként nincs jelen, de téli kóborlóként időnként találkozhatunk egy-egy példánnyal. Jellegzetes röpképe alapján könnyen megkülönböztethető az Alföldön is költő barna kányától. Alapszíne vörhenyes, farka jóval erősebben villás, mint a barna kányáé. Fő tápláléka ilyenkor télidőben a mezei pocok, de előszeretettel fogyaszt dögöt is.
A Dévaványai-Ecsegi pusztákon most megfigyelt példány egy öreg madár volt. Gyomaendrőd közelében, mintegy 5 méteres magasságban repült. A vörös kányák jellemzően nagyon alacsonyan, 5-10 méteres magasságban repülnek, onnan pásztázzák, imbolygó repüléssel a vadászterületüket.
Forrás: Körös-Maros Nemzeti Park
