– A kinevezéséről szóló közleményben kiderül, hogy már 30 éve rendőr, és hogy Békés megyébe Székesfehérvárról érkezett. Ön mikor döntötte el, hogy a rendőri hivatást választja?
– A rendőri hivatást régen a zászlómra tűztem, már gyerekkoromban kacérkodtam ezzel a gondolattal. Ahogy tanulmányaimat folytattam, egyre komolyabban a terveim között szerepelt, hogy rendőr legyek.
– Volt esetleg olyan személy, aki erre motiválta?
– Ilyenfajta családi előéletről nem tudok. Apukám mindenképpen mérnököt szeretett volna belőlem faragni, anyukám pedig pedagógusnak szánt annak idején. Egy darabig úgy tűnt, hogy eleget teszek a szülői elvárásnak, de aztán, amikor a Budapesti Műszaki Egyetem közlekedésmérnöki karán a tanulmányaimat befejeztem, mégsem mérnökké váltam. Tanulmányi szerződést kötöttem időközben a Siófoki Rendőrkapitánysággal, és ekkor közöltem a szüleimmel, hogy ugyan mérnökként végeztem, de rendőrként folytatom.
– Tehát az első állomás Siófok volt. Ezt követően a szakmai pályafutásának milyen további állomásai voltak?
– Igen, Siófokon kezdtem 1992-ben. Egyenruhás rendőr voltam, baleseti helyszínelőként kezdtem, és a közlekedésrendészeten osztályvezető-helyettes beosztásig jutottam. Utána hívott át főnököm a közrendvédelmi szakterületre, azután már ez volt a meghatározó. 7 évig voltam Siófokon, akkor kaptam egy lehetőséget, hogy Székesfehérvárra menjek dolgozni, közrendvédelmi osztályvezetőként.
– A Dunántúl egészen más adottságokkal rendelkezik. Több autópálya fut ott, sokkal nagyobb a forgalom. Békés megye egy teljesen más vidék. Itt milyen feladatai lesznek?
– Még nem ismerem jól a térséget. 2 hónapja élek itt, és igyekszem beilleszkedni a Békés megyei közéletbe, a Békés megyei lakosok közé. Nagyon jó szívvel fogadtak, és azt látom, hogy itt is bőven lesz feladatom, annak ellenére, hogy kevesebb az autópálya, és kevesebb sportrendezvényt kell biztosítani, mint Fejér megyében. Itt viszont van egy 178 kilométeres román határszakasz, ami schengeni külső határként nagyon fontos kihívás, és egy nagyon fontos meghatározója a Békés megyei rendőrök munkájának.
– Ha visszagondol az elmúlt évekre, van olyan, amire kifejezetten büszke?
– Ez nehéz kérdés. Arra büszke vagyok, hogy az az elgondolásom, amit még gyerekként tűztem magam elé, igazolódott. Egy olyan hivatást találtam a rendőri munkában, ami 30 év után is számos újdonságot hordoz magában. Nagyon jól döntöttem annak idején, talán erre vagyok a legbüszkébb. De szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy jellemzően mindig bíztak bennem elöljáróim, mindig bíztak bennem munkatársaim, és mindig új feladatokat kaphattam ezáltal.
– Ahogy ön is említette, nem régóta van Békés megyében. Milyennek látja az itteni közbiztonságot?
– Természetesen tájékozódtam, amikor megtudtam, hogy itt fogom a szolgálatomat folytatni. Így pontosan tudtam, hogy Békés megye egyike azon megyéknek, ahol a legkevesebb bűncselekmény válik ismertté országosan. Ebből is le merem vonni azt a következtetést, hogy a közbiztonság jó, és ez igazolódott is. Az elmúlt két hónapban igyekeztem széles körben tájékozódni. Arra kértem a rendőrkapitány urakat, hogy hívjanak össze járási egyeztetőfórumokat, ezek folyamatban vannak, több fórumon személyesen is részt vettem. Végighallgattam a településvezetőket, intézményvezetőket, a partnereinket, a polgárőrség vezetőit, hogy milyen gondok vannak az adott településeken. Mi az, ami nyomasztja a lakosságot? Mi az, ami érdekli őket a rendőri munkával kapcsolatban? Azzal szembesültem, hogy alapvetően a köszönet és az elismerés hangján szóltak a közbiztonsági helyzetről. Innentől fogva úgy vélem, megalapozott az a vélekedésem, hogy ennek a megyének a biztonsága rendben van. Természetesen minden olyan folyamat vagy esemény, ami ezzel ellentétes, az megoldásra szorul. Azon leszek, hogy ebben gyorsan megoldások szülessenek.
– Éppen az elmúlt hetekben sajnálatos módon több halálos kimenetelű közlekedési baleset is történt a megyében. Békés megyében országosan is nagyarányú a kerékpározás, ami szintén odafigyelést igényel. A balesetek számával és az okokkal kapcsolatban mit emelne ki?
– Jól látszik – visszamenőleg is tájékozódtam a közlekedési statisztikákból és a baleseti adatokból –, hogy a kerékpárosok jelenléte Békés megyében intenzív. Sok kerékpárossal szemben kell adott esetben még intézkedni is, ha valamilyen jogsértést követnek el. De nem kizárólag a kerékpárosokon múlik a közlekedésünk biztonsága, ehhez még a gépjárművezetők tesznek hozzá nagyon-nagyon sokat. Úgy látom, a megyében alapvetően kiegyensúlyozott a baleseti és a közlekedésbiztonsági helyzet. Az elmúlt két hónapban sajnos történt olyan baleset, ahol többen vesztették életüket. Ez óriási tragédia. Vizsgálati stádiumban vannak ezek az ügyek, de azt el tudom mondani, hogy a gyorshajtás, esetenként az extrém gyorshajtás az bizony megjelenik baleseti okként, ezért erre mindenképpen koncentrálnunk kell. A kollégáim koncentrálnak is, sebességmérésekkel mindenütt találkozhatunk. Azon vagyok, hogy főleg a baleseti gócpontok közelében, vagy azokon az útszakaszokon jelenjünk meg, ahol ennek érdemi kockázata van. A gyorshajtáson kívül még főként az elsőbbségadási kötelezettség elmulasztása, a kanyarodás szabályainak a megszegése jelentkezik baleseti okként. Ezekre igyekszünk koncentrálni kollégáinkkal.
– Most gyorsan változó világban élünk. Itt volt a járvány, az energiaválságnak is lehetnek olyan vetületei, amelyek a rendőrséget érintik. Ezekhez alkalmazkodni kell, ezekre reagálni kell.
– Nyilvánvalóan a nehezebb időszakban, vagy a kampányszerűen jelentkező nehézségek esetén sem szabad, hogy az alaptevékenységünket változás érje. Tehát afelől nem lehet senkinek sem kétsége, hogy ezekben a helyzetekben is helyt kell állnunk. Mint a szervezett gazdálkodásáért is felelős vezetőként nekünk is lehetnek nehézségeink, de ez nem befolyásolhatja az alaptevékenységünket. Azokat a szolgáltatásokat, amelyeket joggal várnak el tőlünk, vagy ami a kötelezettségi körünkbe tartozik, azokat maradéktalanul fogjuk ellátni ezt követően is. Ha emellett, vannak párhuzamos kihívások, akkor igyekszünk ott is helytállni. Bízom benne, hogy eleget fogunk tenni a párhuzamos kihívásoknak a továbbiakban is, ha ilyenek jelentkeznek.
– Vezetőként hogyan tudja ezekre a nehézségekre felkészíteni a munkatársait?
– Rendvédelmi szervként, és nem mellékesen egyenruhát viselve ez egyfajta alá-fölérendeltségi viszonyt jelent a külvilág számára is, és joggal feltételezik, hogy ez egyben a fegyelemmel is kell, hogy párosuljon. Emellett is emberként kell, hogy kezeljük egymást, és meg kell ismernünk a munkatársaink emberi, civil oldalát is. Ez a fajta katonás alá-fölérendeltségi viszony teljes mértékben összeegyeztethető azzal, hogy megismerjem a kollégáimnak azokat az esetleges nehézségeit, amellyel küzdenek a hétköznapokban, amikor éppen civilek, vagy tudjam, ha éppen a családi helyzetükben áll be valamilyen kedvező vagy kedvezőtlen változás. Fontosnak tartom megismerni a munkatársakat ahhoz, hogy utána elvárhassam mindazt, ami a képességeikből és a lehetőségeikből adódik.
– Mindenkinek szüksége van kikapcsolódásra, töltődésre is. Ön honnan merít erőt a napi feladatokhoz?
– Az elmúlt 2 hónapban kevés időm volt. Most természetesen a legfontosabb feladatomnak azt tekintem, hogy minél szélesebb körben ismerkedjem meg azokkal, akikkel munkakapcsolatban fogok állni, vagy már állok is. Illetve adtam lehetőséget arra, hogy engem is megismerjenek, hogy utána nyugodt szívvel forduljanak hozzám, ha valakinek segítséget nyújthatok. Amikor eljön majd az idő, hogy a szabadidőmmel magam gazdálkodom, akkor a sport kap komoly szerepet. Mindig is sportoltam. A labdarúgás amatőr szinten gyermekkorom óta jelen volt az életemet. Az utóbbi években pedig a feleségemmel a hosszútávfutás mellett tettük le a voksunkat, félmaratoni futók vagyunk. A futásra meg kell találnom itt is a megfelelő helyszíneket majd, biztos vagyok benne, hogy vannak. Ha lehetőségem lesz rá, akkor a sport lesz az egyik legfontosabb eleme a szabadidős kikapcsolódásnak.
– Említette, hogy a feleségével hosszútávfutásban jeleskednek. Családjával érkezett ide?
– Egyelőre egyedül élek még itt Békés megyében. Január elsejével érkezik a feleségem, aki szintén a közszférában lát el szolgálatot a NAV kötelékében. Itt fog majd dolgozni. A gyermekeink már nagyobbak, huszonévesek, egyetemistaként Székesfehérvárhoz kötődnek, ők otthon maradnak.
– A kollegáitól tudjuk, hogy rendőrsapka-gyűjteménnyel rendelkezik, ami az irodájában látható. Mikor kezdte ezeket gyűjteni, és miért?
– Igen, a kollegáim mindenre figyelnek ezek szerint. Még a Siófoki Rendőrkapitányságon indult. Akkoriban német rendőrök, adott esetben a nyugat- és keletnémet rendőrök egyaránt vendégei voltak a térségnek. Az ő körükben ez egy gyakoribb hobbi lehet, sokan jöttek be azzal a szándékkal a Siófoki Rendőrkapitányra, hogy cseréljenek valamilyen rendőri relikviát. Rendőrsapkát, karjelvényeket, rendfokozati jelzéseket. Én magam németül sokat tanultam, és akkor nagyon jól beszéltem még, ezért minden kollégám hozzám irányította őket. Így kezdtem én is gyűjteni.
– Közeledik az adventi időszak. Hogyan készülnek az ünnepekre?
– Az év vége közeledtével a rendőri feladatoknál koncentrálunk az ezzel egyidejű kedvezőtlen időjárási változásokra is. Nagyon fontos, hogy felhívjuk a közlekedők figyelmet arra: a téli időjárással megváltoznak a körülmények, megváltoznak azok a feltételek, amelyekre reagálni illik. Reméljük, hogy azok a javaslataink, amelyeket a médiában igyekszünk közzétenni, nyitott fülekre találnak, például lecserélik az autósok a gumiabroncsokat téli gumiabroncsra, átvizsgáltatják a járműveiket, főleg a világító berendezéseket, hogy lássunk, illetve hogy minket is lássanak az úton közlekedve. Az ünnepekre való tekintettel ki-ki majd elkezdi az ajándékokat beszerezni. A hétvégeken hosszított nyitva tartással készülnek a kereskedelmi központok, igyekszünk ott is jelen lenni, hogy az ezzel esetenként együtt járó kellemetlenségeket, mint zsebtolvajlás, vagy gépkocsi-feltörések, a lopás, megelőzzük, vagy a jelenlétünkkel biztosítsuk a felderítést.
