Mivel a tél meglehetősen száraz volt, ezért a nagy kiterjedésű szikes mocsárban nem alakult ki komoly vízborítás. A csatornákon kívül csak kisebb tocsogók jöttek létre, amelyek a tél közepi kemény hidegben hamar befagytak, így a vízimadarak is elkerülték ezt a területet. A felmelegedés hatására azonban kiolvadtak a vizek, s a vízimadarak is megjelentek.
Február közepén már mintegy ezer vadlúd éjszakázott a Nagy-Zsombékon, s számottevő volt a különböző fajú récék állománya is. Darvak 20-25 egyedből álló csapatai szintén gyakran éjszakáztak a zsombékon.
Fotó: kmnp.hu/ Drahanovszki Gábor
Az itt állomásozó madarak száma napról-napra ingadozik, a csatornákban lévő nyílt vizeket részesítik előnyben. Napközben a környező gyepeken és a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság kezelésében álló szántóföldeken táplálkoznak.
A Montág-puszta nyugati részén elterülő Nagy-Zsombék a csapadékos években fontos megállóhelyül szolgál a vonuló madarak számára. Ha megfelelő a vízborítás, akkor a vízi- és partimadarak (bíbicek, piroslábú cankók, nagy godák, pajzsoscankók, vadludak, récék és sárszalonkák) szívesen állomásoznak, illetve fészkelnek a zsombék magasabb térszintjein, a költőszigeteken. Ilyenkor a költéshez és a fiókák felneveléséhez is ideális körülményeket biztosít a terület. Alapvetően tehát a csapadék mennyisége határozza meg azt, hogy az adott évben mennyi madár választja pihenő- vagy költőhelyül a Nagy-Zsombékot.
Forrás: Körös-Maros Nemzeti Park
